„A színész gyerek, aki egy életen keresztül játszik” – Psota Irén kilenc éve nincs köztünk

–

Egy mindig éhes kislány a Mária-Valéria (szegény)telepről

Kegyetlenül nehéz gyerekkora volt az 1929. március 28-án született Psota Irénnek. Édesapja, Psota István csak alkalmi munkákat kapott súlyos alkoholizmusa miatt, és a mosónőként dolgozó édesanyja, Dávid Ilona nehezen tudta etetni a négy gyereket. Anyja első házasságából születtek a bátyjai, az ő apjuk a háborúban elesett. Irénnek még egy húga is volt, de a rendszertelen jövedelem arra sem volt elég, hogy minden napra jusson nekik ennivaló.

Psota Irén később sokszor mondta:

„Az szeret engem igazán, aki enni ad nekem.”

Ám nem ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy amikor az apja ivott, súlyosan bántalmazta a gyerekeket és az anyjukat is. Olyannyira, hogy egyszer részegen egy konyhakéssel nyakon szúrta a feleségét. Hét év börtön után szabadult, de még akkor sem hagyta békén a családot, folytatta a terrort minden lehetséges módon: puskatussal ütötte a felesége fejét, és le is akarta lőni, de az asszony – csodával határos módon – minden támadást túlélt.

„Emlékszem, amint anyám csodálatosan hosszú haját apám az öklére csavarja, és úgy hurcolja végig a telepen. Gyűlöltem apámat a durvasága és brutalitása miatt, ahogy anyámmal bánt” – mesélte később Psota Irén, aki egyszer még az életét is el akarta dobni elkeseredésében kamaszként, de a hashajtók szerencsére nem ölték meg, bár alaposan megkínozták.

A rettenetes életnek rettenetes vége lett. Apja egy játszótéren akasztotta föl magát, így szabadultak meg tőle végleg.

Színház az egész világ…

Psota Irént először nem vették föl a főiskolára, ezért egy postán kezdett dolgozni, közben pedig egy amatőr színjátszócsoportban kápráztatta el a többieket. Ide járt Seregi László is, a nagyszerű koreográfus, aki Psota Irén első férje lett.

„Egyszer csak beállított egy lány. Nem volt szép, de megállt a levegő, amikor megjelent. Gyönyörű dióbarna szemei voltak, hatalmasak, vékony, kevés hajacskája volt, magas homloka” – így emlékezett Seregi az első találkozásukra. A diákszerelem nem sokáig tartott, de életük végéig megmaradt a barátság és a gyümölcsöző szakmai kapcsolat. Psota, mint annyi minden másban, a táncban is kimagaslott a többiek közül.

Másodszorra már sikerült a felvételije a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, többek között Berek Kati, Horváth Teri, Váradi Hédi, Szemes Mari, Soós Imre és Farkas Antal voltak az osztálytársai, mesterei pedig Gellért Endre és Pártos Géza. Pártos többször is mondta:

„Irén homlokán ott a bélyeg, hogy üzenete van.”

A főiskolán a filmrendező, Makk Károly vetett szemet Psotára, így a korábbi kollégista hamarosan össze is költözött a csélcsap Makk Károllyal, aki inkább csak birtokolta, mintsem szerette a fiatal tehetséget. Összesen nyolcszor kényszerítette abortuszra Psotát, aki élt-halt a férfiért. A végén tényleg majdnem belehalt.

„Nyolc gyerekem apja lett volna, mindegyiket meg akartam tartani, de ő mindig talált kifogást: »most elsőéves vagy«, »most még csak másodikos«, »előbb végezned kell«, »még nincs saját lakásunk«. Én mindebből csak annyit értettem, hogy ez az ember nem akar tőlem gyereket. Ráadásul titokban kellett mindet elvetetni, mert a Ratkó-korszakban ez tilos volt” – mesélte később Psota.

Ám nem ez volt a legnagyobb gaztette:

Az esküvőjük előtt néhány nappal, Makk Károly meggondolta magát, és úgy döntött, hogy az előre kitűzött időpontban mégsem Psota, hanem a világszép Krencsey Marianne lesz a felesége.

Psota korábban azt remélte, hogy ez lesz élete legszebb napja, azonban majdnem a legutolsó lett: bánatában kis híján leugrott a Margit hídról, de egy barátnője szerencsére megakadályozta ebben.

Bosszúból és mindenki meglepetésére, férjhez ment egy dramaturghoz, de házasságuk csupán néhány hónapig tartott. Egy szőnyegboltban ugyanis találkozott a tekintete Molnár József „Joe” belsőépítésszel. Mindössze 13 hónap boldogság adatott nekik, Psota élete végéig ebbe az felhőtlen időszakba kapaszkodott, amikor nagyon mélyen volt, mert Joe tejben-vajban fürdette, úgy bánt vele, mint egy igazi hercegnővel.

A mindent elsöprő szerelem gyümölcsére akkor derült fény, amikor Psota egyszer összeesett előadás közben. A színház gégésze állapította meg a méhen kívüli terhességet. A műtét után pedig közölték vele, hogy soha többé nem lehet gyereke. Molnár Joe zűrös ügyekbe keveredett, és az ’56-os forradalom végleg elsodorta őket egymástól. Psota hiába próbált segíteni rajta, tehetetlen volt.

A Madách társulata

Állítólag Dajka Margit kardoskodott Psota mellett leginkább, aki kijelentette: „kell nekünk ez a nő!”

Miközben a magánélete romokban hevert, pályája legjobb szerepeit játszotta sorra egymás után a Madáchban és a filmvásznon is.

Brecht Kurázsi mamája legendás színpadi alakításai közé tartozik, de Makk Károly Ház a sziklák alatt című filmjében is óriási sikert aratatott Púpos Teraként. A San Franciscó-i Filmfesztiválon Golden Gate-díjat kapott érte.

Lorca Yermája is ikonikus szerepei közé tartozott, azt hiszem, igazán mélyen át tudta élni a gyermekért sóvárgó asszony figuráját. 

12 év házasság után örökös magány

Harmadik, egyben utolsó férjével, Ungvári Tamással 12 évig tartott a házasságuk, állítólag elég sok hangos jelenettel járt ez a kapcsolat, de a kritikus-irodalomtörténésztől nagyon sokat tanult Psota.

A válásuk után már csak kutyákat választott társul magának, férfit soha többé. 

Az egyik utolsó interjújában ezt mondta:

„Gyermekem nem lehetett, én pedig valószínűleg nem voltam alkalmas hosszabb együttélésre.”

Ebben egészen biztosan komoly szerepet játszott az a rengeteg feldolgozatlan trauma, amit kislányként kellett elszenvednie az alkoholista apja miatt.

Az egyik utolsó filmszerepe

Pajer Róbert Ördög vigye! című mozijában még elvállalta a főszerepet, valóban ördögien játszott az 1990-ben forgatott filmben. De televíziós szerepeiben is nagyot alakított, az 1983-ban forgatott első Linda-szériában Fenyéri Lujza opera-énekesnő, énektanár karakterét keltette életre, szerintem nagyon sokan fel tudjuk idézni ezt az ízig-vérig „psotás” figurát.

Szinkronszerepeiben is maradandó alakításokat nyújtott

Emlékeztek a csodálatos Frédi és Béni című sorozatra? Csákányi László szólaltatta meg Frédit, Psota Irén Vilmát, Márkus László Bénit és Váradi Hédi Irmát. (Romhányi zseniális szövegeiről korábban ITT írtam.) De a Kukori és Kotkoda című sorozatban is az ő hangján beszélt a folyton perlekedő Kotkoda az állandóan kifogásokat kereső Kukorival, vagyis Márkus Lászlóval. Kettősük igazán feledhetetlen. 

A duó volt az igazi műfaja, én legalábbis gyerekként rajongtam Major Tamással közös kabaréjeleneteiért, imádtam a Jenő és Lujza című sorozatot. Ruttkai Évával való bohóckettőse is mélyen megmaradt bennem. Most MEGKERESTEM egy régi felvételt, és végignevettem, végigsírtam.

Fantasztikus, felejthetetlen, szenvedélyes művész volt, aki csak akkor csillogott, amikor játszhatott. Így aztán Psota mindig mindent beleadott a játékba, de a magánélete keményen megsínylette ezt a csillogást.

„A nemzet színésze volt akkor is, amikor még nem volt a Nemzet Színésze” – írta róla Kovács Dezső kritikus.

2016. február 25-én, átaludta magát a halálba. Legalább a halál kegyes volt hozzá, ha már az élet ennyire megtépázta.

Both Gabi