Az alkohol olyan, mint a toxikus exem, akivel ismerősök maradtunk a Facebookon

–

Beismerem: gyenge vagyok. És épp ettől bátor

A saját felépülésemből tudom: ha az ember le akar szokni a függőségéről (nekem a mai a 260. nap, hogy nem iszom egyáltalán alkoholt), az első, és egyik legnehezebb lépés szembenézni önmagunkkal. Beismerni, hogy olyan problémánk van, ami sürgős megoldásra szorul. (A saját utamról ITT írtam bővebben.)

Bátorság kell ahhoz, hogy színt merj vallani akár magad előtt is a gyengeségeidről. De kiállni vele mások elé, odatartani a meztelen mellkasodat, hogy tessék, ide lőjetek – ahhoz kell csak igazán a hatalmas adag kurázsi.

Erre a hősi tettre vállalkozott hat nő és három férfi, azaz: Baka Rebeka, Gajdácsi Marcell, Horváth Judit, Jakabos Orsolya, Majsai Réka, Nagy Lily, Nuszer Mirjam, Síkfői Dávid, és Somfalvy Gergő. Az ÖrkényKÖZ színpadán vallanak az útjukról, hogyan lett az első buliban legurított sörből, fröccsből az életüket felzabáló addikció, milyen mélységeit ismerik az alkoholfüggőségnek, mi volt az a pont, amikor ráébredtek, kezelhetetlenné vált a szenvedélyük, ami már messze túlmutat a az időnkénti és mértékletes szociális iváson, és hogy hogyan hozták meg végül a döntést, hogy gyógyulni fognak.

„Igyál, igyál, igyál!”

Fontos téma, főleg Magyarországon, hiszen tudvalevő: világelsők vagyunk az alkoholbetegek lakosságarányos számát illetően, a Magyarországon élők közül minden negyedik ember alkoholista, úgy, hogy a statisztikákba a 15 évestől a legidősebbekig mindenkit beleszámoltak. Nehéz, és egyben erősen tabusított téma ez abban az országban, ahol mindent lehet, amíg azt a négy fal között műveled, ahol a gyógyszerész a kérésedre, hogy adjon valami gyógynövényes nyugtatót a szorongásodra, kisüstit javasol, ahol alkohollal ünneplünk, alkohollal búfelejtünk, alkohollal megtámogatva vetjük bele magunkat a szorongató helyzetebe, és alkohol van az asztalon előttünk, akár családi ebédről, első randiról, munkavacsoráról vagy ünneplésről van szó. 

Éntörténetek

A dokumentumszínházban váltakozva jelennek meg a monológok, a videós betétek, vagy épp a dalok, amitől a nehéz témája ellenére lendületes, sodró erejű, és cseppet sem lehúzó alkotás válik belőle. Mindenki a saját élményéből dolgozik, a maguk történetét mesélik el a szereplők, ami különösen nagy energiákkal tölti meg a teret. 

A nézőnek pedig – hacsak nem utasította el az alkoholfogyasztást a családja tíz generációig visszamenőleg – jó pár jelenet fájóan ismerős lehet.

Az ismerkedések, az első randik szorongásainak oldása, ami aztán könnyen válhat felelőtlen egyéjszakás kalanddá, hiszen a határtartás és az énvédelem bódult tudatállapotban egy alapvetően stresszes helyzetben különösen nehéz. És ismerős lehet az is, amikor a megfelelési kényszertől hajtva kaméleonná iszod magadat, bárki és bármi tudsz lenni, amit épp a helyzet megkíván! 

Aztán jönnek a másnapos „holnaptól tutira egy kortyot sem iszom” fogadkozások. Azért nem mától, mert arra a gyógysörre még óriási nagy szükség van. De iszol tovább, mert az alapproblémáid nem oldódtak meg, és azt hiszed, azokat egyedül nem is vagy képes leküzdeni. Szeretnél végre nem érezni semmit. Szeretnéd magadból kilúgozni a magányt. Szeretnéd elfelejteni a gyerekkorodat, és elhallgattatni a benned élő kisgyereket, aki még mindig nem adta fel a reményt: hátha mégis szeretni fogják a szülei, úgy, ahogy arra neki szüksége lenne.

De persze, ahogy a darabban is elhangzik, az ittas „világ kurvája” álarc mögött valójában egy törékeny, szeretetre, elfogadásra és elismerésre vágyó kisgyerek húzódik meg.

Szorongok, tehát vagyok

Mint kiderül, szinte az összes résztvevő szorongásoldás céljából iszik, amitől aztán lelkiismeret-furdalása van és szar embernek érzi magát. „Tényleg aközött kell választanom, hogy melyik szorongástípust viselem el jobban?” – teszi fel egyikőjük a kérdést.

Az egyik legütősebb (szó szerint!) jelenete a darabnak, amikor Síkfői Dávid, aki „civilben” pankrációs szakkommentátorként is tevékenykedik, sportműsorként közvetíti a szorongással vívott egyenlőtlen küzdelmét.

A holnap bizonytalansága

Ami ezeken felül még hatalmas erénye a darabnak, hogy nem hazudja azt: onnantól, hogy leteszed a piát, minden azonnal szuper lesz, ragyogni fog rád a nap, és megszűnnek a problémáid. „Jól lenni nem azt jelenti, hogy sohasem vagy rosszul” – hangzik el a találó mondat. De ami nagyon fontos: óriási erő van abban, hogy felismered és elfogadod: sebezhető vagy.

Ha függő vagy, akkor hiába teszed le a poharat, az alkohol akkor is örökké ott kísért majd az életedben. A legtöbbször a távolból, de néha egészen közelről integet. „Az alkohol a toxikus exem, aki ismerősöm maradt a Facebookon, és látom, miket posztol” – vallja az egyik szereplő.

Kell az akarat ahhoz, hogy változtatni tudj, de amit nem szabad elfelejtened: nem vagy egyedül. Van segítség. Meg most már legalább egy klassz darab is, amelyből megismerheted mások kiútját. 

A közösségi színházi előadás alkotófolyamatának vezetői: Haragonics Sára, Kabdebon Dominik, Kovács Adél, Milovits Hanna. Az előadás az ÖrkényKÖZ-ben tekinthető meg.

Fiala Borcsa