Még mindig hetente belehal egy nő a családon belüli erőszakba

–

Unjátok? Én is kurvára unom már. Tépem a számat, de minek, a döntéshozók tétlenek, a fülek süketek.

És mégis elmondom újra, hogy aki benne van, tudja: nincs egyedül. Vagyunk sokan, akik látjuk, értjük őt. Vagyunk, akik tudják, hogy miért tűr, miért nem lép és mer segítséget kérni. És mondom azért is, mert tudom, a hallgatás a bántalmazó pártján áll.

Az esetek mégsem érik el az ingerküszöböt, külön-külön semmiképp. Nem akarunk szembesülni, tudomást venni, maradjon csak a négy fal között. Csakhogy így nem lesz változás – én viszont változást szeretnék.

Úgyhogy elmondom megint, ezredszer is, hogy hallja meg mindenki, akihez eddig nem jutott el. Hogy lássátok azt is, ami nem esik jól a szemnek, vegyétek észre, hogy a nők elleni erőszak mindennapos probléma – és mint ilyen, ma Magyarországon átlagosan heti egy halálos áldozatot követel.

Olyan áldozatokat, akiknek nincs nevük, szalagcímek csupán, az előzményekről meg keveset tudunk. És olyanokat, akik tragédiája közül sok megakadályozható lett volna a hatóságok szakszerű és kellő időben történő fellépésével. Mi mégsem tanulunk, nem vesszük komolyan a jeleket, az áldozatok száma pedig egyre növekszik. Ennek megértéséhez elég végignéznünk az elmúlt hónapokat, a teljesség igénye nélkül.

Március

Volt férje késelt halálra egy nőt Tamásiban. A férfit négy évvel korábban azért tartóztatták le, majd ítélték el, mert rendszeresen fenyegette életveszélyesen a volt feleségét. Idén februárban szabadult a börtönből, a nő ekkor távoltartási végzést kért, és bár az ügyészség ezt indokoltnak tartotta, a tamási bíróság elutasította a kérelmet. 

Május

Megölte feleségét, majd magával is végzett egy szamosújlaki férfi. A nő holttestére másnap reggel a tíz- és tizennégy éves gyerekeik találtak rá.

Június

Húsz késszúrással ölt meg egy veszprémi nőt az unokája. A gyanúsított a gyilkosság után Ausztriába menekült, az osztrák hatóságok egy nap alatt elfogták.

Július

Halálra verte feleségét egy férfi Kispesten. A férfi már volt büntetve korábban rablás és lopás miatt, és egy másik büntetőeljárás is folyik ellene egy 2020-as verekedés miatt – amelyben az áldozat életét vesztette.

Augusztus

Egy galgagyörki férfi egy veszekedés során késsel négyszer mellkason szúrta a feleségét. A késelés után a férfi kórházba vitte az asszonyt, majd elmenekült. Néhány órával később a nő belehalt a sérüléseibe.

Szeptember

Halálra késelte feleségét, anyósát pedig megsebesítette egy 42 éves hajdúböszörményi férfi. A férfi ez után elmenekült a helyszínről, magával vitte azonban négyéves kisfiát is, akit később az egyik ismerősénél épségben megtalált a rendőrség.

Volt férje ölte meg a háromgyerekes nagykanizsai nőt, aki a férfi folyamatos féltékenysége miatt év elején különköltözött tőle.

Egy 32 éves férfi megfojtott egy 12 éves lányt Nyíregyházán. A tettes a lány távoli családtagja volt, őt kérték meg, hogy kísérje el az áldozatot orvoshoz, ez után azonban a gyerek eltűnt, másnap a rendőrség talált rá a holttestére.

A férfi vallomása szerint a fiatal lánnyal „szerelmi kapcsolatban” álltak, az orvosnál tett látogatás után sétálni indultak, összevesztek, és megfojtotta a lányt. 

Volt élettársa az utcán szúrt nyakon egy kecskeméti nőt, akit, bár kórházba szállítottak, az életét nem sikerült megmenteni. Az elkövető öngyilkos lett.

Október

Halálra verte barátnőjét egy kajászói férfi.

November

Egy 85 éves veszprémi asszony életét vesztette, miután egy rokona harmincszor szúrta meg.

Soknak hangzik?

Pedig a lista közel sem teljes. Itt vannak azok is, akikről nem szólnak a hírek. Meg azok – minden ötödik nő Magyarországon –, akik még bírják, ki tudja, meddig.

Akiknek segíthetnénk, akiknek megmenthetnénk az életét, ha foglalkoznánk velük végre. Ha az erre való törekvéseket nem mondvacsinált indokokkal söpörnék félre a törvényhozók, ha nem csak akkor kapnánk fel a fejünket, amikor már késő.

Ha nem beszélünk róla, nem lesz változás – én viszont változást szeretnék.

Olyan szociális hálót, amely megfelelő segítséget tud nyújtani az áldozatoknak. Olyan rendőrséget, amelyre lehet számítani, ami fellép, ha baj van. Amelyik nem a bántalmazó jelenlétében hallgatja meg az áldozatot, amely betartatja az elrendelt távoltartási végzéseket, amely nem heves vitára meg magánügyre hivatkozik, amikor erőszak történik. Olyan ügyészséget, amely arányos büntetést kér, és olyan bíróságot, amely igazságos ítéletet hoz.

És olyan társadalmat, amelyik nem huny szemet, nem fordul el, és nem hibáztat. Amelyik a bántalmazót veti ki magából, nem az áldozatot.

És addig? Elmondom újra meg újra, amíg meg nem halljátok mind. Amíg meg nem reped minden buborék, amíg be nem szűrődik az áldozatok sikolya oda, ahol döntések születnek a sorsukról. Amíg meg nem tanuljuk mind, hogy az erőszak nem magánügy, az áldozat nem hibás, az elkövetőnek pedig nincs mentsége.

Mondom addig, amíg kell – amíg aztán együtt mondjuk végre, hogy elég.

Mózes Zsófi