Ennio Morricone nem akart a felesége nélkül élni

–

Az egyik legnagyobb hatású zeneszerzőnek tartott Morricone igazi zenészcsaládba született: édesapja trombitás volt, jazz- és szalonzenekarok tagjaként éjszakai bárokban zenélt. Fiát hamar megismertette a hangszerével, és kottát írni is megtanította. A kis Ennio hatévesen már komponált – amit a tanárai nem néztek jó szemmel, ezért titokban szerezte első zenedarabjait. A csodagyereknek tartott fiú tizenkét évesen felvételt nyert a római Santa Cecilia konzervatóriumba. Tehetségével a világ egyik legmagasabban jegyzett zenei oktatási intézményében is kitűnt: a négyévesre tervezett összhangzattan-programot mindössze fél év alatt végezte el.

A trombita szak mellett zeneszerzést, karéneket és kórusvezetést is tanult. Amikor már javában tombolt a második világháború, és az élelmiszerhiány a családját is sújtotta, beteg édesapja helyett ő ugrott be zenélni az éjszakai bárokba, ahol eleinte a megszálló csapatok német tisztjeinek, majd az amerikaiaknak trombitált.

Tizennégy évesen ő lett a családfenntartó: szüleinek és a testvéreinek is zenéléssel tudott élelmet szerezni. „Mivel pénz akkoriban nem volt forgalomban, élelmiszerrel és cigarettával fizettek érte. Én pedig a cigarettát elcseréltem ennivalóra. Szörnyű nehéz időszak volt”

– olvasható Morricone visszaemlékezése Király Levente A Maestro című könyvében.

Kórházban köttetett szerelem

A megpróbáltatásokkal teli háborús évek után beköszöntött a szerelem a fiatal zenész életébe. A nővére egyik barátnőjét, Maria Traviát már korábban is ismerte – a lány viszont eleinte nem kedvelte Morriconét. A két fiatal akkor szeretett egymásba, amikor Maria 1950-ben egy súlyos autóbalesete után kórházba került, ahol Morricone rendszeresen meglátogatta, és sok időt töltött az ágya mellett: „A nyakától a derekáig begipszelték, nagy fájdalmai voltak. Sokat voltam mellette, és napról napra, lassacskán beleszerettem” – emlékezett vissza a zeneszerző.

Egy idő után Maria is viszonozta Morricone érzelmeit, aki hatévnyi udvarlás után oltár elé vezette választottját. A fiatal zenész eleinte nehezen tudta megteremteni a megélhetéshez szükséges anyagiakat: a komolyzenei művek alkotása állt hozzá közelebb, de pénzt keresni leginkább jazz-zenekarokban és színházi darabokhoz való zenék komponálásával tudott. Az olasz közszolgálati rádió- és tévétársasághoz, a RAI-hoz is leszerződött, de mindössze egyetlen napot dolgozott ott, ugyanis nem engedték, hogy a saját kompozícióit is használja. Filmzeneszerzői karrierje A szövetséges című, 1961-es filmmel indult be, de az igazi ismertséget az egykori osztálytársával, Sergio Leonéval való közös munka, a három évvel később bemutatott Egy maréknyi dollárért hozta meg számára.

Azt, hogy karrierje a kezdeti nehézségek után felfelé kezdett ívelni, felesége támogatásának is köszönhette. Maria amellett, hogy biztosította a komponáláshoz szükséges nyugodt hátteret, Morricone alkotótársa is volt.

A komponista számos szerzeményéhez ő írta a dalszöveget, például A misszió című film zenéjének latin szövegét is ő alkotta, és a világsikert aratott Volt egyszer egy vadnyugat zenéjének megírásában is segítette. Arra is biztatta mélyen hívő férjét, hogy a katolikus egyházfő iránti tiszteletét kifejezendő, írja meg a Ferenc pápa miséje című darabját. 

Számlafizetés közben született sláger

Morricone a feleségével töltött idő alatt kapta az inspirációt több slágere megírásához is. Az egyik legismertebb olasz dal, az 1966-os Se telefonando dallamai például akkor pattantak ki a fejéből, amikor egyszer a Mariával sorban állt, hogy befizessen egy számlát.

Felesége Morriconét sok felvételre, fellépésre és bemutatóra elkísérte. A házaspár szívesen időzött hazánkban is: a zeneszerző több interjúban is hangsúlyozta, hogy Mariával nagyon megkedvelték Budapestet és a magyar embereket. 

A párnak négy gyereke született: Marco (1957), Alessandra (1961), Andrea (1964) és Giovanni (1966).

Andrea apjához hasonlóan zeneszerző, Giovanni pedig a filmrendező lett. A fiúk pályaválasztását eleinte ellenezte Morricone, mondván, nehéz lesz kibújniuk a filmművészetben már nagy hírnevet szerző apjuk árnyékából:

„Ezek mind nehéz szakmák, én kezdetben nem is támogattam őket. Aztán elbeszélgettem velük, és mivel ők továbbra is kitartottak a döntésük mellett, azt mondtam nekik: csináljátok azt, amit szeretnétek.”

Andrea apjának alkotótársa is volt: az 1988-as Cinema Paradiso című film zenéjén is együtt dolgoztak, a szerelmi témát ő írta.

Morriconéék hatvannégy évnyi házassága botrányoktól mentes volt: a zeneszerző állítása szerint egyszer sem csalta meg a feleségét, és előszeretettel hangsúlyozta, hogy a hűséget fontos értéknek tartja:

„A szerelemben – csakúgy, mint a művészetben – az állandóság jelenti a mindent. Nem tudom, hogy létezik-e szerelem első látásra, vagy létezik-e megérzés. Azt viszont tudom, hogy van állandóság, következetesség, elköteleződés és van az eltelt idő.”

A felesége iránt érzett háláját és megbecsülését Morricone sokféleképpen kifejezte. Az egyetlen verset, amit valaha írt, neki ajánlotta, az elismerései átvételekor pedig hangsúlyozta, mennyi mindent köszönhet Mariának.

Amikor például 2007-ben Oscar-életműdíjat kapott, a következőt mondta: „Ebben a díjban a feleségemmel, Mariával szeretnék osztozni, aki nagyon szeret engem, és én is ugyanúgy szeretem őt”.

Kilenc évvel később, amikor Quentin Tarantino Aljas nyolcas című filmjéhez komponált zenéjéért újra megkapta a filmművészet legrangosabb díját, ismét köszönetet mondott Mariának: „Ezt a díjat a feleségemnek és mentoromnak, Maria Traviának ajánlom.”

„Nem könnyű együtt élni velem”

Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy mi a hosszú és boldog házasságának a titka, a következőt válaszolta:

„Ezt a kérdést a feleségemnek kéne feltenni, hiszen nagyon jól elvisel engem. Ugyanis nem könnyű együtt élni valakivel, akinek az a munkája, mint nekem. Katonai fegyelemben élek, feszes időbeosztást követek. [...] Kemény vagyok magammal és a körülöttem lévőkel is. Ez kell ahhoz, hogy jól dolgozzak.”  

A már idősödő zeneszerző többször is hangsúlyozta, nem szeretne imádott Mariája nélkül élni. Úgy alakult, hogy nem is kellett nélküle élnie, ugyanis Morricone 2020 nyarán elesett, combnyaktörést szenvedett, július 6-án bekövetkezett halálát az emiatt fellépő komplikációk okozták. A zeneszerző maga írta meg a gyászjelentését, amelyben ezekkel a szavakkal búcsúzott a még ma is élő feleségétől: „Végül, de nem utolsósorban üdvözlöm Mariát, akit most is szeretnék biztosítani a szerelmünkről, ami egyben tartott minket, és amit szomorúan hagyok itt.”

Nádudvari Péter