Mérföldkő a nővé válás útján: a 15 éves latin-amerikai lányok ünnepe, a quinceañera

–

A maják, az aztékok vagy a spanyolok öröksége-e a bűvös tizenöt?

Homály fedi a quinceañera pontos eredetét, de egyértelműen Mexikóhoz kötik ezt a szokást, amely mára kisebb módosításokkal szinte egész Latin-Amerikában és az Egyesült Államok spanyol ajkú közösségeiben is elmaradhatatlan családi esemény. Egyes vélekedések szerint a majákig és az aztékokig nyúlik vissza a történet, hiszen az őslakosok rituálékkal ünnepelték meg az átmenetet egyik életszakaszból a másikba. A spanyolok aztán ötvözték ezt a saját hagyományaikkal: idővel a tizenöt éves lányt megáldó katolikus mise került az eseménysorozat élére, és az Európában divatos bálok hangulatát is hozzátették, így gyakran látni keringőző párokat a quinceañera-partikon.

Az egyik spanyoltanárom szerint az európai báltermek hangulatára a tizenkilencedik század harmadik harmadában uralkodó Porfirio Díaz elnök franciaimádata is rásegített, és az ősi rituáléhoz illesztette a Hamupipőke-bálok hangulatát habos-babos ruhákkal és keringővel.

Miért pont 15?

A spanyol hódítás előtt ez az életkor jelentette a lányok életében sorsdöntő következő szakasz megalapozását, a menstruáció kezdetét, a közösségen belüli nagyobb szerepvállalást, a házasságra és a gyerekvállalásra való felkészülést. Az érettnek nyilvánított lányt nemcsak potenciális feleségjelöltként mutatták be a közösségnek, de a környezete védelmére is számíthatott ezek után.

A név egyértelműen a spanyolokhoz kapcsolódik; „quince” spanyolul tizenötöt, míg az „años” szó évet jelent, azaz az összetétel a tizenötödik életévét betöltő lányt jelenti. Ma már a házasulandónak titulált életkor természetesen nem ez, de a rituálé sokak számára megmaradt kulcsfontosságú állomásnak.

Miniesküvővel kombinált közösségi élmény középpontban a hercegnővel

Ivanna Muñoz Martínez tavaly lett tizenöt éves, és élete egyik legfontosabb napjának tartja a quinceañerát. „Nagyon boldog voltam, hogy a családommal és a barátaimmal ünnepelhettem, akik valóban emlékezetessé tették ezt a napot. Éreztem a szeretetüket, és jó volt látni az örömöt a szemükben, hogy részesei annak, ahogy felnövök. A flitteres ruhám gyönyörű volt, és az este minden egyes részlete tökéletes volt. Szokás szerint először templomba mentünk a szűkebb családdal, majd elkezdődött a buli, és a végén Mexikóváros emblematikus szobrához, a Függetlenség angyalához mentünk. Az utcán sétálók is gratuláltak, és valóban különlegesnek éreztem magam életem egyik legfontosabb napján.”

Az ünnep elemei

A hagyományok szerint számos elem elengedhetetlen egy valamirevaló quinceañerán; a tizenöt éves lány az apa oldalán vonul be a templomba, és a közösség előtt is az édesapja méltatja őt egy rövid beszédben, ahogy a férfié az első tánc joga is.

A lány lapos vagy sportcipőben jelenik meg, majd a lábára a női lét kezdetét szimbolizáló magas sarkú cipő kerül. Ajándékként egy babát, azaz az utolsó babáját is megkapja, amely a gyerekkor végét jelképezi.

Az ünnepeltet négy vagy hat kísérő fiú veszi körül, akikkel egy heteken át gyakorolt táncot is bemutatnak (akár egy szalagavatón), ami a salsától kezdve a tangón át a modern táncig bármi lehet az ünnepelt kívánsága szerint. A kísérő fiúk közül ketten a családból kerülnek ki, rajtuk kívül barát, udvarló és profi táncos is részt vehet a koreográfiában. 

Az élőzene szintén elengedhetetlen eleme a partinak. A tehetősebbek egy kétórás limuzinos partiért akár 100 ezer forint körüli összeget is kifizetnek. S hogy ki fizeti a kisebb esküvőnyi költséget? Általában a szülők vagy a második szülői szerepet betöltő keresztszülők, de szegényebb családok esetében a rokonok és szomszédok dobják össze a fiestához való partielemeket. Manapság már az is magától értetődőnek tűnik, hogy egy adott téma köré szerveződjön a quinceañera: lehet középkori, Alice Csodaországban-tematikájú, ahogy a kép is mutatja, vagy akár álarcosbál is.

Nem minden lánynak egyértelmű, hogy ilyen módon szeretné megünnepelni a nővé válását. A tizenöt éves Lucy januárban döntötte el, hogy a júniusi születésnapját hagyományos keretek között ünnepelné meg. Első lépésként a templomi mise időpontját foglalták le, és ehhez igazítottak mindent. Hasonlóképpen központi szerepet kapott a ruha színe is, ami Lucy esetében a gót feketétől indult, majd klasszikus fehér habos-babos ruhaköltemény lett a végén a terem ehhez illő dekorációjával. Édesanyja szerint mások egy éven keresztül készülnek erre az ünnepre, így a rendelkezésükre álló öt hónap sok stresszel járt a család számára.

Lucy nem egyedüli, aki megingott az ünneplést illetően: a kétezres években egyre több lány kérdőjelezte meg az eseményt, és döntött úgy, hogy inkább kihagyja ezt az ünneplést. Helyette utazást, autót vagy motort választottak, és ma már a legtöbb családban a szülők megadják a lehetőséget a lányaiknak, hogy döntsenek, hogyan és kivel ünneplik ezt a fontos életeseményt.

Latin-amerikai kitekintő, avagy quinceañera 2.0

A kolumbiai Jenny is egy évvel a rendezvény előtt kezdte meg a szervezést. Náluk a klasszikus keringő mellett mariachi zenekar is szerenádot adott. Kolumbiában az ünnepeltet elhalmozzák ajándékokkal, megkaphatja az első parfümjét, de a tehetősebbek távoli utazásra indulhatnak a család jóvoltából. Mivel a hasonló korú barátnők egy éven belül tartják a quinceañerát, ezért partikkal tarkított lehet egy-egy ilyen év. Jenny papája katona volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy napközben legyen az esemény, így ők egy diszkót választottak helyszínül, ahol katonák kardjainak gyűrűjében vonult át Jenny.

A brazil Luciana elmesélte, hogy az ottani szokás szerint az ünnepelt tizenöt párt hív meg, és meggyújtott gyertyákkal táncolják körbe az ünnepeltet. A mexikói Bisu jelenleg az Egyesült Államokban él, ahol a mexikói hagyományokat ötvözte a koncepciójában hasonló amerikai Sweet16-partival. Fontos volt a család számára, hogy a gyökereket jelentő mexikói hagyományokat megtartsák, de az is, hogy a lány a barátaival ünnepeljen a helyi szokásoknak megfelelően.

Argentínában az ünnepelt 15 gyertyát gyújt meg, és mindegyikkel köszönetet mond egy-egy számára fontos személynek, illetve a gyertya életének egy-egy évét is jelképezi.

A Mexikót megbolygató quinceañera: hoppá, ez elég nagy buli lett!

Talán nincs olyan mexikói, aki ne emlékezne egy 2016-os quinceañera-bulira. Egy észak-mexikói jó módú farmer és felesége büszkén hívtak meg mindenkit egy rövid videóban a közelgő eseményre, hogy 15 éves lányukat ünnepeljék. Bár a rendezvényt a lány fényképével illusztrált óriásplakáton is hirdették, „mindenkin” mindössze a falu és a környék közösségét értették.

A Facebook-oldalra felkerült meghívásra 1,2 millióan jelentkeztek be, majd a nagy napon harmincezren jelentek meg. A lány számára utat kellett nyitni a lesifotósok és az ünneplő tömeg gyűrűjében, de az országos hírverést kapott quinceañera ötletére több cég is lecsapott értékesítési célból.

A Mexican Airlines légitársaság 30 százalékos kedvezménnyel és a „Te is jössz Rubi quinceañera-partijára?” szlogennel promotálta repjegyeit a közeli városba. A szerény lány hirtelen jött ismertségére ráugrott egy szappanopera is: a sikeres La rosa de Guadalupe című sorozatba is meghívták. A nagyobb zenei fesztiválokra hasonlító rendezvényen, amelyről számos drónfelvétel készült, a hatalmas tömeg miatt a Vöröskereszt is jelen volt, a bekötőutakat pedig az állami rendőrség biztosította.

Bárkivel beszéltem a quinceañeráról, akár szeretteik körében töltötték, akár utazást választottak, valamennyien elismerték, hogy meghatározó élmény volt, hogy megünnepelhették azt, amikor szimbolikusan istenhozzádot intettek a gyerekkornak és beléptek a női létbe.

Trembácz Éva Zsuzsanna írásait az Insta-oldalán és a honlapján is olvashatod. 

Kiemelt képünk és a belső fotók a cikkben szereplő lányok tulajdonában vannak

Trembácz Éva Zsuzsa