Mérföldkő a nővé válás útján: a 15 éves latin-amerikai lányok ünnepe, a quinceañera
2024. február 21.
|
TÉZS
| Olvasási idő kb. 6 perc
Kislányból nővé válni hosszú folyamat, és talán nehéz is egyetlen eseményt a nővé érés fordulópontjaként kiemelni. De milyen megélni ezt a változást akkor, amikor egy rituáléval is emlékezetessé és hangsúlyossá válik – ráadásul a szeretteid körében? A mexikóiak nem mennek a szomszédba egy kis ünneplésért, és a lányok életében meghatározó esemény a 15. születésnap, a quinceañera rituáléja miniesküvőnek is beillik. Az ünnepelt megkapja az utolsó babáját, a templomi vizit után tizenévesek salsáznak és keringőznek, a kislányt szimbolizáló lapos cipő helyére a nőt jelképező magas sarkú kerül, a tehetősebbek körében pedig a limuzinos buli dívik. A Latin-Amerika-szerte kedvelt szokásról beszélgetett Trembácz Éva Zsuzsanna mexikói, kolumbiai és brazil lányokkal meg a szüleikkel.
–
A maják, az aztékok vagy a spanyolok öröksége-e a bűvös tizenöt?
Homály fedi a quinceañera pontos eredetét, de egyértelműen Mexikóhoz kötik ezt a szokást, amely mára kisebb módosításokkal szinte egész Latin-Amerikában és az Egyesült Államok spanyol ajkú közösségeiben is elmaradhatatlan családi esemény. Egyes vélekedések szerint a majákig és az aztékokig nyúlik vissza a történet, hiszen az őslakosok rituálékkal ünnepelték meg az átmenetet egyik életszakaszból a másikba. A spanyolok aztán ötvözték ezt a saját hagyományaikkal: idővel a tizenöt éves lányt megáldó katolikus mise került az eseménysorozat élére, és az Európában divatos bálok hangulatát is hozzátették, így gyakran látni keringőző párokat a quinceañera-partikon.
Az egyik spanyoltanárom szerint az európai báltermek hangulatára a tizenkilencedik század harmadik harmadában uralkodó Porfirio Díaz elnök franciaimádata is rásegített, és az ősi rituáléhoz illesztette a Hamupipőke-bálok hangulatát habos-babos ruhákkal és keringővel.
Miért pont 15?
A spanyol hódítás előtt ez az életkor jelentette a lányok életében sorsdöntő következő szakasz megalapozását, a menstruáció kezdetét, a közösségen belüli nagyobb szerepvállalást, a házasságra és a gyerekvállalásra való felkészülést. Az érettnek nyilvánított lányt nemcsak potenciális feleségjelöltként mutatták be a közösségnek, de a környezete védelmére is számíthatott ezek után.
A név egyértelműen a spanyolokhoz kapcsolódik; „quince” spanyolul tizenötöt, míg az „años” szó évet jelent, azaz az összetétel a tizenötödik életévét betöltő lányt jelenti. Ma már a házasulandónak titulált életkor természetesen nem ez, de a rituálé sokak számára megmaradt kulcsfontosságú állomásnak.
Miniesküvővel kombinált közösségi élmény középpontban a hercegnővel
Ivanna Muñoz Martínez tavaly lett tizenöt éves, és élete egyik legfontosabb napjának tartja a quinceañerát. „Nagyon boldog voltam, hogy a családommal és a barátaimmal ünnepelhettem, akik valóban emlékezetessé tették ezt a napot. Éreztem a szeretetüket, és jó volt látni az örömöt a szemükben, hogy részesei annak, ahogy felnövök. A flitteres ruhám gyönyörű volt, és az este minden egyes részlete tökéletes volt. Szokás szerint először templomba mentünk a szűkebb családdal, majd elkezdődött a buli, és a végén Mexikóváros emblematikus szobrához, a Függetlenség angyalához mentünk. Az utcán sétálók is gratuláltak, és valóban különlegesnek éreztem magam életem egyik legfontosabb napján.”
Ivanna Muňoz Martínez
Az ünnep elemei
A hagyományok szerint számos elem elengedhetetlen egy valamirevaló quinceañerán; a tizenöt éves lány az apa oldalán vonul be a templomba, és a közösség előtt is az édesapja méltatja őt egy rövid beszédben, ahogy a férfié az első tánc joga is.
A lány lapos vagy sportcipőben jelenik meg, majd a lábára a női lét kezdetét szimbolizáló magas sarkú cipő kerül. Ajándékként egy babát, azaz az utolsó babáját is megkapja, amely a gyerekkor végét jelképezi.
Az ünnepeltet négy vagy hat kísérő fiú veszi körül, akikkel egy heteken át gyakorolt táncot is bemutatnak (akár egy szalagavatón), ami a salsától kezdve a tangón át a modern táncig bármi lehet az ünnepelt kívánsága szerint. A kísérő fiúk közül ketten a családból kerülnek ki, rajtuk kívül barát, udvarló és profi táncos is részt vehet a koreográfiában.
Az élőzene szintén elengedhetetlen eleme a partinak. A tehetősebbek egy kétórás limuzinos partiért akár 100 ezer forint körüli összeget is kifizetnek. S hogy ki fizeti a kisebb esküvőnyi költséget? Általában a szülők vagy a második szülői szerepet betöltő keresztszülők, de szegényebb családok esetében a rokonok és szomszédok dobják össze a fiestához való partielemeket. Manapság már az is magától értetődőnek tűnik, hogy egy adott téma köré szerveződjön a quinceañera: lehet középkori, Alice Csodaországban-tematikájú, ahogy a kép is mutatja, vagy akár álarcosbál is.
Luciana és Alice Csodaországban - Marcela Pacheco
Nem minden lánynak egyértelmű, hogy ilyen módon szeretné megünnepelni a nővé válását. A tizenöt éves Lucy januárban döntötte el, hogy a júniusi születésnapját hagyományos keretek között ünnepelné meg. Első lépésként a templomi mise időpontját foglalták le, és ehhez igazítottak mindent. Hasonlóképpen központi szerepet kapott a ruha színe is, ami Lucy esetében a gót feketétől indult, majd klasszikus fehér habos-babos ruhaköltemény lett a végén a terem ehhez illő dekorációjával. Édesanyja szerint mások egy éven keresztül készülnek erre az ünnepre, így a rendelkezésükre álló öt hónap sok stresszel járt a család számára.
Lucy nem egyedüli, aki megingott az ünneplést illetően: a kétezres években egyre több lány kérdőjelezte meg az eseményt, és döntött úgy, hogy inkább kihagyja ezt az ünneplést. Helyette utazást, autót vagy motort választottak, és ma már a legtöbb családban a szülők megadják a lehetőséget a lányaiknak, hogy döntsenek, hogyan és kivel ünneplik ezt a fontos életeseményt.
Lucía Zemlia Martínez Piňada
Latin-amerikai kitekintő, avagy quinceañera 2.0
A kolumbiai Jenny is egy évvel a rendezvény előtt kezdte meg a szervezést. Náluk a klasszikus keringő mellett mariachi zenekar is szerenádot adott. Kolumbiában az ünnepeltet elhalmozzák ajándékokkal, megkaphatja az első parfümjét, de a tehetősebbek távoli utazásra indulhatnak a család jóvoltából. Mivel a hasonló korú barátnők egy éven belül tartják a quinceañerát, ezért partikkal tarkított lehet egy-egy ilyen év. Jenny papája katona volt, és ragaszkodott ahhoz, hogy napközben legyen az esemény, így ők egy diszkót választottak helyszínül, ahol katonák kardjainak gyűrűjében vonult át Jenny.
A brazil Luciana elmesélte, hogy az ottani szokás szerint az ünnepelt tizenöt párt hív meg, és meggyújtott gyertyákkal táncolják körbe az ünnepeltet. A mexikói Bisu jelenleg az Egyesült Államokban él, ahol a mexikói hagyományokat ötvözte a koncepciójában hasonló amerikai Sweet16-partival. Fontos volt a család számára, hogy a gyökereket jelentő mexikói hagyományokat megtartsák, de az is, hogy a lány a barátaival ünnepeljen a helyi szokásoknak megfelelően.
Bisu
Argentínában az ünnepelt 15 gyertyát gyújt meg, és mindegyikkel köszönetet mond egy-egy számára fontos személynek, illetve a gyertya életének egy-egy évét is jelképezi.
A Mexikót megbolygató quinceañera: hoppá, ez elég nagy buli lett!
Talán nincs olyan mexikói, aki ne emlékezne egy 2016-os quinceañera-bulira. Egy észak-mexikói jó módú farmer és felesége büszkén hívtak meg mindenkit egy rövid videóban a közelgő eseményre, hogy 15 éves lányukat ünnepeljék. Bár a rendezvényt a lány fényképével illusztrált óriásplakáton is hirdették, „mindenkin” mindössze a falu és a környék közösségét értették.
A Facebook-oldalra felkerült meghívásra 1,2 millióan jelentkeztek be, majd a nagy napon harmincezren jelentek meg. A lány számára utat kellett nyitni a lesifotósok és az ünneplő tömeg gyűrűjében, de az országos hírverést kapott quinceañera ötletére több cég is lecsapott értékesítési célból.
A Mexican Airlines légitársaság 30 százalékos kedvezménnyel és a „Te is jössz Rubi quinceañera-partijára?” szlogennel promotálta repjegyeit a közeli városba. A szerény lány hirtelen jött ismertségére ráugrott egy szappanopera is: a sikeres La rosa de Guadalupe című sorozatba is meghívták. A nagyobb zenei fesztiválokra hasonlító rendezvényen, amelyről számos drónfelvétel készült, a hatalmas tömeg miatt a Vöröskereszt is jelen volt, a bekötőutakat pedig az állami rendőrség biztosította.
Bárkivel beszéltem a quinceañeráról, akár szeretteik körében töltötték, akár utazást választottak, valamennyien elismerték, hogy meghatározó élmény volt, hogy megünnepelhették azt, amikor szimbolikusan istenhozzádot intettek a gyerekkornak és beléptek a női létbe.
Amikor az ember nem a megszokott közegében mozog, élesebben látja a dolgokat. Találkozhat élete szerelmével, felismerhet valamit, ami új, jobb irányba tereli az életét. Interjú a Peter’s Planet bloggerével, Szűcs Péterrel.
Thaiföld egyik legnagyobb ünnepe a Songkran fesztivál, a buddhista naptár szerinti újév, melyet április 13. és 15. között tartanak. Ilyenkor az emberek meglátogatják a családjukat, nagyokat lakomáznak, adakoznak, illetve más módokon is vonzzák a jó karmát. De hogyan lett a spirituális ünnepből a thai fővárosban, Bangkokban hosszú napokig tartó, össznépi, totálisan őrült vízi csata? És miért, de legfőképp hogyan ünnepli a magyarországi thai közösség az újévet Kőbányán, május elsején?
Gyakran fogadja legyintés vagy rosszallás a kifaragott töklámpásokat itthon, és társul mellé a megjegyzés: „ez amerikai hagyomány”. Miközben a néprajzi feljegyzéseink őrzik a töklámpások emlékezetét a magyar kultúrában is. De miért van szükségünk kultúrától függetlenül az ünnepekre, és velük a halottakról való közös emlékezésre?
„Az iskolai mikuláscsomagot mindig ellenőrzöm, nemcsak amiatt, hogy ne legyen benne földimogyoró, de az édességek összetevőlistáját is meg kell néznem” – mondja egy érintett gyerek édesanyja. De vajon milyen óvintézkedésekkel indul vendégségbe egy anafilaxiás kisgyerek? Hogyan alkalmazkodik a családi karácsonyi menü a súlyos ételallergiához? És létezik-e olyan pillanat az ünnepek során, amikor nyugodtan hátradőlhet egy érintett szülő?
Az élet nem porcukorfelhő, meg mézeskalács-illat, meg Insta-karácsony, TUDOM. De attól még én is akarom az egész fényjátékos, gödröcskés fotós giccset. Tegnapra.
190 óra őszinte beszélgetés és 60 millió megtekintés után véget ér az Elviszlek magammal, amely 10 éve indult útjára – statisztikák és érdekességek a WMN és D. Tóth Kriszta műsoráról.
Női fotósként őt engedték először a frontra az amerikaiak. Túlélt bombázást és torpedót, ott volt a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításakor, lefotózta Sztálint, elsőként tudósított az apartheidről és elkészítette az utolsó interjút Gandhival. Kollégái csak úgy hívták: Maggie, az elpusztíthatatlan.
Saját példámon tapasztalom, hogy nemcsak a szülő formálja a gyereket, hanem a gyerek is formálja a szülőt. Ugyanis sokáig egyáltalán nem érdekelt a kertészkedés, de a csemetéim lelkesedését látván fűnyírót és ásót vettem a kezembe, és belevetettem magam a fóliasátrak világába is. Közben pedig ráébredtem: valójában azt folytatom, amit a nagypapám elkezdett.