Magyarok, akik Új-Zélandon kezdtek új életet

–

Talán nem mondunk nagy újdonságot azzal, hogy civilizációnk nincs a legjobb állapotban. A globalizáció miatt az országok sebezhetőbbek, a modern társadalmak túlságosan energiaigényesek, ráadásul a környezetet is rohamtempóban romboljuk. Márpedig a szakértők szerint ezek mind növelik a globális összeomlás esélyét.

Az összeomlást okozhatja akár egy pénzügyi, gazdasági válság, akár a klímaválság, vagy egy Covid-járványhoz hasonló, hosszabb ideig elhúzódó világjárvány, illetve ezek kombinációja. A tudósok azt is vizsgálták, hogy hol élnénk túl legnagyobb eséllyel egy összeomlást. Arra jutottak, hogy azok az országok vannak a legjobb helyzetben, amelyek képesek önállóan megtermelni a lakosságuk számára az élelmiszert, meg tudják védeni a határaikat egy tömeges migrációval szemben, illetve amelyek képesek fenntartani az energiaellátásukat és az ipari termelésük egy részét. Ezek a feltételek pedig leginkább a ritkán lakott, mérsékelt övi szigeteken állnak fenn.

A lista élén Új-Zéland, Izland, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Írország végzett.

Új-Zéland egyébként is népszerű célpont a világvégevárók körében. A Guardian hosszú cikkben foglalkozott a Szilícium-völgy milliárdosaival, akik hatalmas földeket vásárolnak az országban, és akik ott kívánnak új civilizációt építeni egy világégés után.

De Új-Zéland más okból is remek választásnak tűnhet az új hazát keresőknek

Új-Zéland élhető és szerethető ország. Remek a geotermikus és vízenergia-ellátottsága, bőségesen van mezőgazdaságra alkalmas területe, és alacsony a népsűrűsége. A Magyarországnál majd háromszor nagyobb területet csupán ötmillióan lakják.

Idén tavasszal, az új-zélandi kormányok történetében először, megvalósult a nemek közti egyenlőség. Legalábbis a képviselők számát tekintve, ugyanis egy újraszervezés után ugyanannyi férfi és női képviselő lett a kormányban. Ugyanez korábban megvalósult a parlamenti képviselők arányát tekintve is. Nem mellesleg Új-Zéland korábbi miniszterelnöke is nő volt, Jacinda Ardern 2017-ben, 37 évesen a világ legfiatalabb női kormányfője lett. Tehát kimondhatjuk, hogy haladó szellemiségű a társadalom.

Új-Zéland nem csak az lakosok egészségével törődik (például céljuk, hogy teljesen dohányfüstmentessé váljanak). 2020-ban klímavészhelyzetet hirdettek, az erről szóló törvény elismerte a klímaváltozással járó negatív hatásokat, és hogy ezek jókora fenyegetést jelentenek a sziget élővilágára és lakosságára.

Betiltották az élőállat-exportot, ugyanis a szállítás túl sok szenvedést okozott az állatoknak. Valamint, a világon elsőként, a wellingtoni parlament az őslakos maorik kérésére megszavazta, hogy az ország harmadik leghosszabb folyója, a 290 kilométeres Whanganui, önálló jogalanyként szerepelhessen vitás ügyekben.

Sorolhatnánk még, de talán ennyi is megmutatja, miért is remek hely Új-Zéland.

Ezek után azt gondolhatnánk, hogy szinte a lehetetlennel határos, hogy valaki külföldiként letelepedjen az országban, például, hogy csak bizonyos hiányszakmákat űzőknek van erre esélyük. Vajon valóban így van?

Talpra, magyar, hí az új haza!

Sok magyar próbál Új-Zélandon új életet kezdeni? És milyen feltételeknek kell megfelelniük, hogy munkát, esetleg állampolgárságot kapjanak? Erről kérdeztem az új-zélandi magyar nagykövetség munkatársait, és a következő információkat kaptam:

2016 és 2019 között 3328 magyar állampolgár kért vízumot, és érkezett meg Új-Zélandra. A Covid-járvány idején Új-Zélandon is jelentős korlátozások léptek életbe, ezért ekkoriban a bevándorlás is jelentősen visszaesett, de a korlátozások feloldása és a nyitás után ismét jelentősen emelkedett a beutazók és bevándorlók száma. 

Természetesen nem mindegy, hogy valaki csak turistaként, vagy munkavállalási és letelepedési igénnyel érkezik-e az országba. Turistaként 90 napot tartózkodhatunk az országban, amihez magyar állampolgárok esetében egy elektronikus regisztráció (NZeTA) szükséges. 

Létrehoztak egy új, úgynevezett WHS (Work and Holiday) vízumot is, ami a fiataloknak ad lehetőséget arra, hogy egy évig az országban tartózkodhassanak, és munkát vállaljanak. Ezeket a kvótákat minden év áprilisában nyitják meg.

Munkavállalási szándék esetén fontos az életkor, a képzettség, illetve a végzettség és a munkahelyi tapasztalat, az angol nyelv bizonyított ismerete, valamint a büntetlen előélet. Bizonyos szakmák esetében az orvosi alkalmasságot is nézik. A bevándorlási hivatal honlapján, a kérelem indítása oldalon elsőként az állampolgárságot, a származási országot, illetve az életkorunkat kell megadni, csak ez után jelennek meg a különböző választási lehetőségek. Az úgynevezett WV (munkavállalói vízum) beadásához aláírt munkaszerződés szükséges. A szerződésben minimumbért (külföldiek számára előírt óradíjat) kell megjelölni, ami jelenleg 29,66 új-zélandi dollár óránként (1 új-zélandi dollár 207,59 forint). Ezt a típusú vízumot 3–5 éves időszakra adják. Ezután lehetséges a rezidens vízum (RV) kérelmezése.

Aki letelepedne, annak egy több, egymásra épülő lépcsőfokból álló folyamatban kell részt vennie. Általános szabály és gyakorlat az, hogy munkavállalási vízum és/vagy tartózkodási engedély birtokában lehetséges az úgynevezett állandó letelepedési engedély kérelmezése, ami több (minimum két) év elteltével lehetséges. Részletszabályként fontos megemlíteni, hogy a kérelmező nem tartózkodhat külföldön több mint 180 napot évente, azaz nem lehet távol 6 hónapon túl.

Ha a bevándorlónak már van letelepedési engedélye, akkor öt év elteltével lehetséges az állampolgárság kérelmezése. Ehhez további feltétel, hogy nem jelenthet köz- és nemzetbiztonsági veszélyt, valamint megfelelő angolnyelv-tudás, továbbá megfelelő lakhatási és életkörülmények kellenek hozzá.

Az új-zélandi bevándorlási szabályrendszer az egyik legszigorúbb a világon

A kor próbatételei és a szakértelemmel felvértezett munkaerő hiánya arra kényszeríti a törvényhozókat, hogy folyamatosan módosítsanak a szabályokon. 2023 szeptemberétől például újabb könnyítéseket vezettek be, 2024 márciusától pedig újabb szakmákkal bővül a „zöld lista”. A listán szereplő szakmával bíróknak esélyük van a gyorsított letelepedésre is. Ezek többnyire az információtechnológia, az autóipar és a mérnöki szakképzettséget megkívánó szektorokat fedik le. Az építési és infrastruktúra ágazati megállapodásban (Construction and Infrastructure Sector Agreement) szereplő külföldi munkavállalók által betölthető szakmák köre is bővült.

Változás várható az új kormány hivatalba lépése után is, ami valószínűleg további könnyítést hozhat a munkavállalók és munkáltatók számára is.

A bevándorlási szabályokról annyit kell tudni, hogy minden kérelmet egyedileg bírálnak el, mivel az alapfeltételek teljesítése esetén sem automatikus az engedély megadása.

Elszántnak kell lenni

Tehát láthatjuk, hogy bár nem egyszerű, mégsem lehetetlen a letelepedés Új-Zélandon. Mégis olyan távolinak és álomszerűnek tűnik az egész? Megkerestem két kint tartózkodó magyart (egyikük már két évtizede él Új-Zélandon, másikuk még csak most tervezi a költözést), hogy meséljék el a tapasztalataikat. 

Fehér Gábor vállalkozó, 22 éve él Új-Zélandon, 18 éve állampolgár is.

„Egyszerűen kalandvágyból költöztem Új-Zélandra, semmi más okom nem volt rá. Nekem otthon is jól ment, vállalkoztam, Szegeden volt öt mozgóbüfém. De egy idő után másra vágyam, és már gyerekkoromban megígértem magamnak, hogy egyszer elmegyek a világ végére. 37 éves koromig vártam, és azt gondoltam, hogy ha tovább várok, akkor talán már nem jön össze.”

Fehér Gábort egy akkor már kint élő ismerőse hívta fel, megkérdezte, hogy mi a végzettsége, és ajánlotta, hogy menjen ki ő is dolgozni. Ő pedig fogta a családját, és már mentek is. Eleinte turistavízummal tartózkodott az országban, később kapott munkavállalási engedélyt. Az első néhány hónapban az ismerősüknél laktak, majd miután Gábor szerzett munkát, saját albérletbe költöztek. Hamarosan megkapta a letelepedési engedélyt, és négy éven belül az állampolgárságot is megszerezte.

„Elég nehéz volt eleinte, megszerezni például a papírokat angoltudás nélkül. De én elég magabiztos voltam, tudtam, hogy bárhol megállom a helyem, és kiharcolom, amit szeretnék.”

A férfi itthon víz- és gázszerelő, illetve lakatos volt, valamint értett a központi fűtéshez és a légkondiszereléshez is. Új-Zélandon vízszerelőként helyezkedett el, ám kint egészen másfajta, könnyűszerkezetes házak vannak, ezért újra kellett tanulnia a szakmát, menet közben sajátította el a speciális fogásokat.

Később egészségi problémák miatt leszázalékolták. Kapott egészségügyi segélyt, és amíg lábadozott, számítástechnikát és angolt tanult, majd ösztöndíjjal főiskolára járt, turizmust és vendéglátást hallgatott. Később saját vállalkozásba kezdett. Eleinte csak egy vattacukor-készítő géppel járt fesztiválozni, később óriáspalacsintát és hot dogot árult. Ma is ebből él.

Szeret Új-Zélandon élni, itt tervezi a jövőjét. Mint mondja, itt nem érzi azt, hogy egyik napról a másikra élne, és tudja, ha bármi baj történne, például ismét egészségi gondjai lennének, kapna annyi támogatást, hogy megélhessen. 

Azoknak, akik hozzá hasonlóan a letelepedésen gondolkodnak, azt tanácsolja, hogy alaposan tervezzék meg a költözést. Sok időt és energiát megspórolt volna, ha annak idején tudja, hogy pontosan melyik szakmájával hol érdemes próbálkoznia. Szerinte érdemes felvenni a kapcsolatot egy letelepedési ügynökkel, aki mindenben tájékoztatást tud adni. Az angolnyelv-tudás pedig manapság elengedhetetlen. 

„Sok emberrel találkoztam az évek során, akik idejöttek, erőlködtek, aztán visszamentek, és tulajdonképpen csak a pénzüket szórták el. Volt, aki azt mondta, hogy ő nem akar mindenáron itt maradni. Szerintem ez nem jó gondolat. Ha csak félgőzzel megy neki valaki, akkor nem biztos, hogy sikerrel jár. Elszántnak kell lenni.”

Ide mindenkinek el kell jönnie egyszer

László még csak most tervezi a költözést. Illetve egészen pontosan már Új-Zélandon van, egyelőre felméri a terepet.

49 éves, úgy érezte, itthon már mindent elért, amit lehetett. A szakmájában sikeres volt, vállalkozóként különböző speciális ácsmunkákat végzett, például templomtornyokat készített.

„A gyerekeim már felnőttek. Amikor a lányom leérettségizett, arra gondoltam, hogy most ő is lép egy nagyot, és nekem is ezt kell tennem. Azt éreztem, hogy valahol máshol is szeretném kipróbálni magam. Európát már bejártam utazóként, azt nem éreztem kihívásnak. Úgy gondoltam, hogy vagy Ausztráliába, vagy Új-Zélandra megyek. Végül az utóbbi mellett döntöttem.”

László 2023 januárjában vett jegyet Új-Zélandra. Első alkalommal 50 napot töltött az országban, ez idő alatt 8000 kilométert tett meg, körbejárta az egész országot, várost nézett, múzeumokba járt. Beleszeretett az országba. Ahogy visszaért Magyarországra, már meg is vette a következő repülőjegyet. Elvégezte a még függőben lévő, megrendelt munkáit, és ismét útra kelt. Először a lányával az Egyesült Államokba ment, majd onnan utazott tovább Új-Zélandra. Augusztus óta van a szigetországban.

László turistavízummal érkezett, ha maradni akar, akkor hamarosan munkába kell állnia. A szakértelmére van igény, már hívták is egy jó nevű céghez, ehhez azonban egy másik városba kellene költöznie. Jelenleg Christchurchben van, szeretne itt maradni, ezért kivár, hátha kap itt is jó ajánlatot. Mindenképp maradna a szakmájában, szerinte ezt a tudást kár volna elpazarolni. Már vett egy autót, hogy mobilabb legyen, de állandó szállása még nincs. Airbnb-n szokott olcsó kiadó szobákat, lakrészeket keresni.

„Van a háttérben egy segítőm, aki készen áll és segít, ha úgy döntök, hogy maradok. Napi kapcsolatban vagyok vele.”

Egyelőre tanulja a nyelvet. Mindennap nyelviskolába jár, illetve különböző nyelvklubokba. Ezekben a közösségekben hozzá hasonló, más országból érkezett emberek gyűlnek össze, teáznak, beszélgetnek, barátkoznak.

„Úgy tanulunk, mint a gyerekek. Írunk, beszélgetünk, jól ki van találva. Érdemes lenne ezt a módszert Magyarországon is alkalmazni. Nem azért, hogy aztán mindenki világgá menjen, hanem hogy az emberek magabiztosabbak legyenek és nyitottabbá váljanak. Otthon mindenki úgy magába van roskadva, senki nem akar beszélgetni senkivel. Amióta itt vagyok, sokkal beszédesebb lettem. Azzal, hogy tanulok, új emberekkel találkozom, én is változom.”

Azt is példaértékűnek tartja, ahogy itt az emberek együtt élnek a természettel.

„Itt az emberek használják, de nem kihasználják a természetet. Nincs az, hogy nem léphetsz rá a fűre. Fűnyírót nem is nagyon láttam még. Az állatok is mindenütt ott vannak, odajönnek. Valamelyik nap is egy vadliba megcsipkedte a tenyerem. A gyerekeket is megtanítják arra, hogyan éljenek együtt a természettel. Szerintem ide mindenkinek el kellene jönnie egyszer. És aki egyszer volt itt, az vissza is fog térni. Ide a jó emberek nagyon kellenek. A rosszak meg nem fognak ilyen messzire eljönni.”

László úgy tervezi, hogy hosszú távon marad Új-Zélandon, mint mondja, szeretne a társadalom hasznos tagjává válni. Hogy végleg letelepszik-e? Az majd kiderül. „Van, aki vándornak születik” – mondja.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Iliás-Nagy Katalin