Kimondani először: szeretlek! – Mindent a jó időzítésről

–

Amikor minden úgy alakul – vagy még annál is jobban – az ember anélkül, hogy észrevenné, egyszer csak megtelik az érzéssel, hogy odavan a másikért, és egy meghitt, intim pillanatban könnyen kiszaladhat a száján – akár még saját magát is meglepve ezzel –, hogy „szeretlek”. Van, aki egyáltalán nem bánja, és nem is jelent problémát számára, hogy felvállalja az érzéseit, van, akit végtelenül kényelmetlenül érint, ha a pillanatnyi „gyengeségnek” teret engedve, kicsúszott a vallomás; van, aki pedig – bár megfogalmazódik benne az érzés – visszafogja magát, és mélyen hallgat, ameddig csak tud, vagy legalábbis addig biztosan, amíg nem a másik mondja ki elsőként.

Az első alkalom, amikor a felek kimondják egymásnak a szeretlek szót, mérföldkőnek tekinthető, hiszen egyértelműen deklarálják, felvállalják, hogy mit is jelent számukra a kapcsolat, a másik.

Innentől kezdve már nem könnyű flörtről, alkalmi légyottról, céltalan együtt töltött időről van szó, és talán kevés olyan egyezményes jel létezik, mint ez az egyetlen szó, ami nagyjából az egész világon ugyanazt jelenti.

Jókor, jó helyen? 

Annak függvényében, hogy mi magunk, vagy a másik ember milyen kötődési mintával érkezik a kapcsolatba, a szeretlek kimondása nem jelent feltétlenül egyet a megkönnyebbüléssel, a fellélegzéssel, hogy őszintén kinyilatkoztathattuk, mit érzünk legbelül a másik iránt. Előfordul, hogy azon rágódunk, vajon ezzel elijesztjük-e a másikat, nem néz-e minket hülyének, amiért túl korán táplálunk mély érzéseket, vagy esetleg attól félünk, hogy az érzéseink viszonzatlanok maradnak, és a szerelem egyoldalú.

A szakemberek szerint fontos tisztában lennünk azzal, hogy valójában mit is érzünk a másik iránt, főleg egy kapcsolat kezdetén, amikor könnyen elsodorhatnak minket az új impulzusok, nem mindegy ugyanis, hogy rajongást vagy valódi szerelmet táplálunk-e a másik iránt.

 „A szerelem időt vesz igénybe, mélyebb érzelemről és kölcsönös tiszteletről tanúskodik. Ilyenkor a felek valóban ismerik egymást, figyelnek a másikra, és képesek a valódi képet látni”

– mondta Rachel Fleischman pszichoterapeuta a verywellmind.com-nak a téma kapcsán. A szakember szerint ezzel szemben a rajongás – bár szintén mély érzelemnek tűnhet – valójában a másik idealizálásán alapszik. „A kulcsszó az idealizálás. A rajongás a szenvedélyben gyökerezik, intenzíven vonzódsz az adott személyhez, izgatott vagy, ha láthatod, és a kémia is elképesztő.”

Egy tanulmány szerint a rajongási szakasz hat hónaptól körülbelül egy évig tart az oxicotin termelődésének hatására. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rajongás nem alakulhatna át szerelemmé, de utóbbi inkább a valóságon alapszik, amikor a másikat furcsaságaival, hiányosságaival együtt is szeretjük. A cikk arra is kitér, hogy Zick Rubin pszichológus szerint a romantikus szerelem három elemből áll:

a kötődésből, (amikor arra vágyunk, hogy a másikkal lehessünk), a gondoskodásból, (amikor felmérjük és értékeljük a másik boldogságát, szükségleteit), és az intimitásból, (amikor sebezhetővé merünk válni egymással szemben).

Fleischmann szerint a szerelem egyszerre gyökerezik a szenvedélyben és az intimitásban. Egyrészt jelen van a szenvedélyhez szükséges izgalom, de ez barátsággal, kíváncsisággal, bizalommal és mélységgel párosul.

Egy őszinte, valódi érzelmeken és elköteleződésen alapuló kapcsolatban nincs rossz időzítés, nincs rá kézikönyv, hogy mikor alkalmas az idő megvallani az érzéseinket. De ha valaki mégis bizonyosságra vágyik ezzel kapcsolatban, a szakértők szerint, ha az alábbiak teljesülnek, akkor kételyek nélkül biztosak lehetünk abban, hogy valóban mély érzések fűznek minket a másikhoz: 

• A másik boldogsága és jólléte ugyanolyan fontos számodra, mint a sajátodé.
• Elképzelhető számodra, hogy a kapcsolatotok egy következő szintre lépjen, vagy akár az is, hogy együtt éljétek le az életeteket.
• Akkor is lelkes és boldog vagy, ha épp semmi különöset nem csináltok.
• Azonnal a segítségére sietnél a másiknak, ha bajban lenne, vagy valami vészhelyzet adódna.
• Elfogadod a másik furcsaságait, sajátosságait.
• Hajlandó vagy áldozatokat hozni és kompromisszumokat kötni a kapcsolat érdekében.
• A teljesség és az elégedettség érzését tapasztalod meg, amikor együtt vagytok.
• Biztonságban érzed magad a kapcsolatban.
• Szeretnél minél többet megtudni a partneredről.
• Úgy érzed, hogy a társad ugyanolyan érzelmeket táplál az irányodba, mint te iránta.

Bár elvben nincs rossz időzítés, a szakértők szerint mégis érdemes olyan pillanatot találni az első vallomásra, amikor mindketten valóban személyesen vagytok jelen, és mindketten teljes figyelemmel tudtok a másik felé fordulni, nem vagytok például alkohol befolyásoltsága alatt. Azt is érdemes elkerülni, hogy közvetlenül szex után hangozzon el a bűvös szó, amikor mindketten felfokozott érzelmi állapotban vagytok a hormonoknak köszönhetően. 

Amikor megfogalmazódik benned a késztetés, hogy megoszd a másikkal, mit érzel iránta, akkor mondd ki nyugodtan, ha azonban szorongással tölt el, hogy esetleg még nem időszerű, lélegezz, az is rendben van, ha vársz még, amíg úgy érzed, hogy már könnyedebben, nyugodtabban tudod kommunikálni az érzéseidet. Ha valódi mélységről van szó, a szerelem nemhogy nem fog elillanni, ha még nem mondod ki, sőt, egyre csak erősödik mindkettőtökben.

Amikor szerelmet vallunk, automatikusan új fejezet indul a kapcsoltban, hiszen kifejezésre juttatjuk, hogy készen állunk komolyabban elköteleződni. Ha azonban mindez csak a pár egyik tagjában fogalmazódik meg, ha a másik még nem áll készen erre a lépésre, az megváltoztathatja a kapcsolat dinamikáját, és akár arra is késztetheti a bizonytalanabb felet, hogy hátralépjen, vagy akár véget vessen a kapcsolatnak. Naomi Angoff Chedd okleveles mentálhigiénés tanácsadó szerint ilyenkor

érdemes magunknak, a másiknak és kettőnk viszonyának is időt és teret adni, és jó alkalom lehet ez annak megvitatására, hogy hol és hova tart a kapcsolat, hogyan érezzük magunkat, ugyanazok-e az elképzeléseink a jövőt illetően.

Nem kell kétségbe esni, ha a másik nem mondja, hogy viszontszeret

Ha a vallomásunk viszonzatlanul marad, semmiképp ne kezdjük el magunkat ostorozni, ne keltsünk saját magunkban rossz érzéseket, és azt sem tanácsos elkönyvelni, hogy a kapcsolat halálra van ítélve. Érdemes teret adni a partnernek, lehetőséget arra, hogy feldolgozza az érzéseit és azt, hogy mindez mit jelent a kapcsolatra nézve. Előfordulhat, hogy a másiknak még soha senki nem mondta ki ezt a szót, vagy esetleg ő nem fejezte ki még soha ily’ módon az érzéseit.

Jó alkalom lehet ez annak megvitatására, hogy egyáltalán kinek mit jelent a szeretet, szerelem,

ez ugyanis egyénenként teljesen eltérő is lehet, és azt is megkérdezhetjük, hogy milyen érzéseket keltett a másikban a vallomásunk. 

Meglehet, a másiknak pusztán több időre van szüksége ahhoz, hogy hangosan is ki tudja fejezni a benne munkálkodó érzéseket, de az is megtörténhet, hogy az ő megélése sosem éri el a szintet, amin mi vagyunk. Ezt fájdalmas lehet feldolgozni, de legalább megadja a választ, hogyan érdemes tervezni a közös jövőt illetően, arra pedig mindig esetben büszke lehet az ember, ha fel merte vállalni a saját érzéseit. Az ugyanis teljesen biztos, hogy emiatt sosem kellene szégyenkeznie senkinek.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Guido Mieth

Krajnyik Cintia