Hozleiter Fanny Mosolyka: Megfordult a fejemben, hogy véget vetek az életemnek – Elviszlek magammal (ÉVADZÁRÓ)

Hallgatom őt, néha rápillantok, és arra gondolok: tapasztaltabb, megfontoltabb, fáradtabb, bölcsebb, mint azelőtt. Felnőttebb. Igen, azt hiszem, ez a jó szó: Fanny felnőtt. Öt éve találkoztunk utoljára, és azóta olyan sok minden történt vele, ami nemhogy a néhány évhez, de egy egész élethez sok lenne. Például megfordult a fejében a címben kiemelt mondat, mert annyira elfáradt a kiszolgáltatottságtól, a veszteségektől, az ismertséggel járó nyomástól, a fájdalomtól és a kerekesszékhez kötöttségtől. Az erről szóló jelenet az életéről készült film egyik legerősebbje. Például készítettek (saját maguk, „kézműves munkával”) egy filmet az életükről Sándorral és az édesapjával. Például „apus” azóta elment. Például Fanny tényleg majdnem meghalt tavaly, háromszor is, amikor elkapta a Covidot. Az izomsorvadással járó alapbetegségének tetejébe a vírusfertőzés teljesen legyengítette a légzőszerveit. Végül, állítása szerint, a férjének – meg persze a már sokszor bizonyított, példátlan élni akarásának – köszönhetően mégis itt maradt ebben a világban, ebben az életben. És ha már így alakult, akkor tovább megy a másfél évtizeddel ezelőtti diagnózisa ellenében, ami kimondta: nem fogja megérni a 18. születésnapját. Nos, Hozleiter Fanny most 34 éves, és nagy tervei vannak. Például hamarosan elköltöznek Magyarországról. Évadot zár az Elviszlek magammal, vendégünk: Mosolyka.