Mindenki át akar verni, mindenki mást mond, de nem számít, mert végül is minden autó felrobbanhat

–

Nem mondanám, hogy sok emléket őrzök gyerekkoromból az autóvásárlással kapcsolatban. Talán csak annyit, hogy a szüleim egyszer csak bejelentették, itt az új autó, mire én kinéztem az ablakon, és tényleg ott volt.

Néhány éve épp ez az emlék kúszott a gondolataimba, ahogy az autószerelő műhely udvarán álltam, miközben az akkori barátom sokadjára próbálta meggyőzni az autószerelőt, hogy higgye már el: valami baj van a motorral.

Akkoriban sokszor jártunk ilyen „programokra”, én pedig az egészet egy furcsa kalandként fogtam fel, amelynek során olyan tudásra teszek szert, amitől több és függetlenebb leszek az életben. Például hogy tényleg minden autószerelő műhelyben van meztelen nős naptár.

Hogy minden autószerelő neve elé oda kell tenni egy névelőt, és soha, de soha nem tudhatod meg a vezetéknevét. A Zoli. A Lali. A Józsi – ezek az emberek misztikus alakok, akik két mondattal el tudják intézni minden anyagi tervedet a következő egy évre.

Azt is megtanultam, hogy minden autószerelő telep tökéletes lenne egy olyan fotósorozat helyszíneként, amiben drag queenek a lehető legcsillogóbb ruhákban tündökölnek. De nem vagyok benne biztos, hogy ez az egyetemes tudás része.

A legfontosabb tanulság pedig az volt, hogy ha a barátoddal hetente mentek autószerelőhöz, akkor egy idő után elhangzik a következő mondat: „új autót kell venni”. Mindez ekkor csupán egy üres közlés volt számomra – szavak halmaza, amik tovaszállnak a levegőben.

Abból, hogy nem tudok vezetni, egyenesen következik, hogy autót sem vettem előtte soha, elsőre tehát arra gondoltam, hogy onnantól maximum többet fogunk beszélni a kocsikról. Haha! Édes naivitás. 

Amikor évekkel később a jelenlegi párom, Marci száját hagyta el ez a mondat, már tudtam, hogy mindketten gyökeresen meg fogunk változni

Teljesen új oldalait ismerjük meg egymásnak.

Látni fogjuk a poklot. Egymást – úgy igazán.

Már tudtam ugyanis, hogy egy próbatétel előtt állunk – lóerőkkel, szervokormánnyal, dízellel, benzinnel és lökhárítóval –, amiből végül (reméljük,) erősebben jövünk ki. És persze egy autóval gazdagabban.

Ha egy pár autót készül venni, akkor az egész párkapcsolatukban a fókusz erre szűkül majd. Többé nem ők lesznek a cuki pár, akiknél olyan jó pizzát lehet enni, vagy akikkel el lehet gurulni spontán a Balcsira. Attól fogva ők lesznek az (dobpergés): autóvásárló pár.

Ez egy olyan identitás, ami szerencsés esetben csak néhány hétig létezik, de abban a néhány hétben letarol mindent, amik valaha együtt voltatok. Minden gondolatotok ugyanis erről fog szólni, e köré szerveződik majd.

És minden ártatlan kérdés valódi aknamezővé válik:

– Mit csináltatok a Balatonon?

– Megnéztünk egy autót háromszor, aztán néztünk róla videókat is a teraszon ülve. 

– És hétvégére mi a terv?

– Átnézzük az autós hirdetéseket és kategorizálunk. Most már körvonalazódik az elképzelés, meg eléggé határozott büdzsénk is van.

– És hogy vagytok mostanában?

– Jól, autót vásárlunk. Autókat nézegetünk. Mondtam már, hogy autóvásárlásban vagyunk?

Autóvásárló párnak lenni egy nagy autós szakképzés

Főleg, ha nem tudsz vezetni.

Mindig sejtetted, hogy az autónak mennyi része lehet, de végeredményben mégiscsak a motort tudod megnevezni alkatrészként. Most meg kell tanulnod, hogy ennél sokkal többről van szó. Arra voltál eddig büszke, hogy mennyi kortárs amerikai irodalmat olvasol? Pajtás, tök tévúton jártál!

Mert autóvásárláskor például meg kell nézni az olajat. Meg kell nézni, hogy habos-e az izé, ha felnyitod azt a másik izét, és az illeszkedéseknél is sok persze a kérdőjel. Plusz olyan helyeken kell keresned rozsdát, amikről korábban nem hitted, hogy a rozsdának egyáltalán tudomása van.

Persze partnerként mindez nem a te felelősséged, nyugtatod magad, nem neked kell benézni sehova, te csak egy nagyasszony vagy ebben a szituációban, akit majd hoznak-visznek az új autóval. De egy idő után muszáj ráébredned, hogy annyi tudás szükséges ebben a helyzetben, amin egyszerűen osztoznotok kell. És ennek a tudásnak a kölcsönös birtoklása az egyik legfontosabb dolog, amit partnerként tehetsz a Nagy Autóvásárlás alatt.

A társadalom nem ismeri el azokat az embereket eléggé, akiknek a barátja vagy barátnője éppen autót vásárol.

Neked kell lenned a másik lökhárítója (khm, remélem díjazzátok az autós hasonlatot), ami felfog minden nehéz lökést.

Az egy dolog, hogy meg kell tanulnod, mi lehet habos öt kilométer után és mi nem, de ezeket az infókat használni is kell, kommunikálni róluk – mintha tényleg értenéd, miről van szó. Egy szó, mint száz: ezeket az új fogalmakat az aktuális tudásod részévé kell tenni – nem baj, hogy három hét után már fogalmad sem lesz arról, miről beszélgettek napi több órát.

Teljes Excel-táblázatokat kell vezetned fejben arról: mikor melyik autót nézitek, melyiknek mi a problémája, ami miatt végül nem kap rózsát, melyikről kell még érdeklődni és melyikről nem. Melyiket nem szabad a partnered előtt már megemlíteni sem, mert traumatikus élményt okozott a műszakija.

Pontosan hogy áll most a pénzügyi terv?

Mi az a lökhárító és vajon jól használod-e a mondatokban? Melyik hirdetést néztétek már együtt és melyiket nem? Melyiket mutathatod meg? Melyiket nem mutathatod meg, mert különben lebuknál, hogy igazából három hete nem figyelsz?

Türelmesnek kell lenned.

Megértőnek kell lenned.

El kell fogadnod, hogy ti lettetek az autóvásárló pár, amelynek tagjai közül amúgy még mindig a párod van nehezebb helyzetben, hiszen ő a pénzével vesz részt ebben a buliban. És el kell fogadnod, hogy ez most nem rólad szól. És nem is róla – hanem az autóról. Mostantól minden az autóról szól.

De nézd a jó oldalát is: ez egy igazi családegyesítő projekt!

Végre többet beszéltek ugyanis rokonokkal és barátokkal, akik erre az időszakra szintén új identitást kapnak: ők lesznek a segítők. Mit segítők, egyenesen megmentők, minden tudás őrzői.

Csak sajnos idővel az is kiderül, hogy minél többen vannak, annál kevésbé érzed magad képben az autóvásárlás világában.

Ez ugyanis az a tudományág, amiben kétlem, hogy valaha is született egyetemes egyetértés. Minél több ember fejti ki a véleményét a különböző márkákról, annál jobban belezavarodsz, és végül azt is megválogatod, kivel osztod meg az aktuális terveiteket.

Vajon a Fordról kivel szabad beszélni: a te bátyáddal, az ő bátyjával vagy a haveroddal? Emlékeid szerint egyikük biztosan szereti a márkát és szupportív lesz veled. Másikuknál viszont befizetsz egy tízperces kiselőadásra a Ford legutóbbi tíz évének történetéről. És van olyan is köztük, akivel még sosem beszéltetek erről a márkáról, így bármi történhet. Na, kit hívsz fel?

Nem beszélve arról, ha eleget vettél részt olyan beszélgetésekben, amelyek során röpködtek az „Opel sose kop el”-hez hasonló szóviccek, amiket teljes természetességgel követtek a „Mondjuk, Opelt sose vegyél”-hez hasonló figyelmeztetések, szépen lassan rádöbbensz, hogy igazából a világon még sosem gyártottak olyan autót, amit halandóknak meg szabadna vásárolniuk.

Mert amint az kiderül: a francia autóknak jó az elektronikájuk és alkatrészt is könnyű hozzájuk szerezni, mégsem érdemes francia autót venni. Akkor már az Opel, mert ugye, „az sosem kop el”, bár inkább elrothad – nem úgy, mint a Ford, aminek viszont a sebessége… Háááát!

Így tárul fel észrevétlenül előtted a világ valódi arca, amiben igazából bármelyik autó bármelyik másodpercben felrobbanhat. És az egyiket muszáj lesz megvennetek – a szerelmed pedig vezetni fogj, te meg ott fogsz ülni mellette. Egyszóval: soha többé nem lesztek biztonságban. Ördögi kör ez. Veszélyes játék.

Pláne, ha használt autót vásároltok!

Mert akkor hozzá kell szoknotok, hogy az eladók többsége nagy eséllyel át akar verni

Minden eladó tele van titkokkal. Mindenki múltjában ott lapul a szennyes. Vajon mi történt ezzel a járgánnyal külföldön? Annak meg ki volt már cserélve egyszer a lökhárítója? Vagy meghúzta a szomszéd fiú? Esetleg megöltek benne valakit?

Minden kijelentést meg kell kérdőjelezni. Minden kedves szó célzott félrevezetés lehet. Minden furcsa zaj egy csapda.

Hovatovább, az egész világ egy orbitális csapda simlis alakokkal és bármikor felrobbanó francia autókkal, amiknek nehéz javítani az elektronikáját. És a lökhárítóját – bármi is az. Egy akció- és kémfilm főszereplői lesztek, akik jóban és rosszban kitartanak egymás mellett. 

És közben persze felfedezitek ennek a romantikáját is

Hiszen ha jól csináljátok, erősebb párrá váltok. Összenéztek minden autós bölcsességnél, amit már hallottatok. Együtt örültök neki, hogy nem habos az az izé. Együtt dideregtek egy benzinkút mellett furcsa alakokra várva, akik furcsa autókkal érkeznek. Együtt szomorkodtok egy autó miatt, ami végül nem vált be, mert el sem indult.

Hiszek benne, hogy minden helyzet romantikussá válhat. Egy külvárosi bevásárlóközpont gyorséttermében ülve, a második kihűlt keserű kávét kortyolgatva is az a lényeg, hogy együtt nézitek a hirdetéseket. Hogy tartjátok a másikban a lelket.

Bár igaz, ami igaz: mint egy fáradt színésznek az utolsó felvonás végén, nekünk is áldás volt letenni az autóvásárló pár szerepét.

A gyorsétteremben ülve, az utolsó megnyitott hirdetésről ugyanis végül kiderült, hogy minden szempontból tökéletes járgányt rejt.

Még óvatosan nézek Marcira az anyósülésről, még mindketten tanuljuk Hubát. 

Ezt az autót meg sem mutattuk senkinek. De kit érdekel! Mi már úgysem vagyunk autóvásárló pár.

Várj, vagy mégis?

Miközben ugyanis szállunk be Hubába, megemlítem, hogy nagyon meleg van. Marci egyetért, majd hozzáteszi: egyre nagyobb probléma lesz, hogy nincs klíma az autóban. „Sebaj. Lemegy a nyár, és úgyis kell venni egy másikat. Mi van? Korán szóltam?”

Kiemelt képünk forrása: Kanicsár Ádám András

Kanicsár Ádám András