Az egyéves gyereket sem hagynád egész napra magára, akkor a kiskutyát miért? – Lélektani határ
Dr. Gácsi Márta etológus az ötödik epizódban
A hosszú utódgondozású fajoknál megszokott, hogy a kölyökállat kötődik a szülőhöz a túlélés érdekében, amíg nem válik önállóvá. A kutyában viszont az az izgalmas, hogy felnőttként is kicsi gyerekhez hasonló módon kötődik, ráadásul nem egy fajtárshoz, hanem az emberhez, a gazdájához. Ez a kötődés pedig egy olyan állványzat, – mondja új podcastunk következő vendége –, amire rengeteg minden épül: ez járul hozzá ahhoz, hogy a kutya spontán módon is figyel, tanul – amíg a túlzott jutifalat-osztogatással ki nem ütjük ezt belőle. Mi a különbség kötődés és szeretet között? Van-e igazság a falkavezér-koncepciókban? Mit várhatunk el reálisan az állattól, és mivel teszünk jót neki? Beszélgetőpartnerem arról is mesél, hogyan érte el, hogy az ebek önszántukból, örömmel és mozdulatlanul (!) töltsenek tíz percet egy riasztó fMRI-készülékben, illetve miért ad vezényszavakat néha szilvával a szájában, amikor segítőkutyákat képez ki. A Lélektani határban dr. Gácsi Márta etológust kérdezi Milanovich Domi.
–
A Lélektani határ további epizódjait itt találod:
