Az utolsó ölelés, az utolsó ugrás és az utolsó sajtótájékoztató – Három kép, négy halott
Mindig van egy különleges, szívszorító súlya annak, amikor megtudjuk, mi volt valakinek az utolsó mondata, mielőtt meghalt. Kicsit közelebb kerülünk ahhoz, hogy az élet utolsó pillanataiban mit érzett, gondolt az illető. Ennek modern kori megfelelője még húsba vágóbban és tényleg sokkoló módon képes elénk tárni, mi is történt, mielőtt egy (vagy több) élet véget ért. A fényképes és videós rögzítés feltalálása óta ezek a pillanatok örökre megmaradtak, megfagytak, hátborzongató, időtlen mementóiként a halálnak. Legutóbbi képes válogatásunkban már találkozhattunk ilyen fotóval egy férfi félresikerült repülési kísérletéről. Szabó Anna Eszter most három haláleset előtt készült fotó történetét meséli el nektek.
–
Az utolsó ölelés
A képen egy lángokban álló szélerőmű látható a hollandiai Ooltegensplaatban. Alaposabban megnézve az erőmű tetején két ember alakja rajzolódik ki, akik épp megölelik egymást, miközben a lángok kikerülhetetlenül közelednek feléjük. Korábban műszaki meghibásodás miatt négy karbantartó dolgozott a turbina javításán, amikor hirtelen tűz ütött ki. Ketten még idejében el tudtak menekülni, de ketten fenn rekedtek.
Az egyikük úgy döntött, inkább a mélybe ugrik a lángok elől, míg a másikuk megadta magát a lángoknak.
Az ugrás előtti pillanatban még utoljára megölelték egymást, ezt a pillanatot örökítette meg a fotó.
A karbantartók mindössze tizenkilenc és huszonegy évesek voltak. Annyi pozitív hozadéka lett a szörnyű esetnek, tanulva belőle, hogy azóta előírás, hogy legyen menekülési útvonal.
Az utolsó ugrás
A parkour egy extrém sportág, aminek az a lényege, hogy mindenféle akadályokon keresztül kell a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban eljutni egyik pontról a másikra. Ehhez mindenféle szaltók, ugrások is dukálnak, és ez bizony életveszélyes tud lenni, hiszen elég, ha valaki csak egy centivel hibázza el az ugrást. Ez történt a képen szereplő szentpétervári parkourművésszel, Pavel Kashinnal is, akinek elképesztő ugrásairól számtalan videó található az interneten is. 2013-ban
egy tizenhat emeletes épület tetején végezte el az utolsó ilyen gyakorlatot, amit egy barátja fotózott. Nem tudhatta, hogy a rögzített pillanat egyben Kashin életének utolsója is.
Egyébként maga az ugrás sikeres volt, de a földet (avagy tetőt) érés pillanatában megcsúszott, lezuhant, és szörnyethalt.
Az utolsó sajtótájékoztató
Megrázó sajtótájékoztatót közvetített a helyi televízió 1987. január 22-én a pennsylvaniai Harrisburgben, amikor a republikánus politikus, Robert Budd Dwyer élő adásban lőtte főbe magát. Dwyer 1981-ben lett az állam pénzügyminisztere, de nem sokkal utána korrupcióval vádolták meg egy névtelen levélben, amelyet az akkori pennsylvaniai kormányzónak, Dick Thornboughnak küldtek el. Dwyer hiába tagadta tettét, a szövetségi ügyészség azonnal vizsgálatot indított ellene. Végül 1986-ban tizenegyrendbeli hamis tanúzás, összeesküvés és átutalási csalás vádjában bűnösnek találták, és a háromszázezer dolláros bírság mellett még ötvenöt év börtönt is kiszabtak rá. Ám Dwyer kegyelmet kért az amerikai elnöktől, Ronald Reagantől is, mert a végsőkig ragaszkodott az ártatlanságához.
Nem kapta meg, ezért kétségbeesésében összehívott egy sajtótájékoztatót, amire mindenki úgy készült, hogy bizonyára így szeretné bejelenteni a lemondását. Ám a megjelentek és a televíziónézők meglepődésére lemondásról szó sem volt, viszont helyette magával hozott egy huszonegy oldalas közleményt, amiben részletekbe menően bizonygatta az ártatlanságát. A hosszas felolvasás alatt viszont egyre többen kezdtek kiszállingózni a teremből, egyre csak csökkent az érdeklődés. Ekkor Dwyer hirtelen megszólította a közleményt elunó újságírókat.
„Ti, akik elrakjátok a kameráitokat, szerintem jobb lenne, ha figyelnétek, mert még nem, még nem fejeztük be” – mondta.
Miután a beszéd végére ért, elővett néhány levelet, amit átadott a beosztottjainak, bár akkor még nem lehetett tudni, hogy miért. Ám a következő pillanatban elővett egy újabb borítékot, amiből egy pisztolyt húzott elő. Többen rendőrért szaladtak, mások próbálták a fegyvert kivenni a kezéből, a teremben (és nyilván a televízió előtt ülők körül is) megfagyott a levegő. Ekkor Dwyer azt mondta: „Kérem, kérem, hagyják el a termet, ha ez maguknak jó” – mondta, majd a szájába dugta pisztolyt, és meghúzta a ravaszt.
Évekkel később több olyan dokumentum és információ is napvilágot látott, amik Dwyer ártatlanságát bizonyították, de sosem derült ki, mi is történt pontosan, az ügy máig tisztázatlan. Családtagjai, közeli ismerősei szerint Dwyer becsületes, rendes ember volt, akit a rendszer darált be és ölt meg. A közvetítést rengetegen látták, de egyvalaki biztosan nem nézte meg soha: a fia, akit egy életre traumatizáltak a történtek.
Kiemelt képünk forrása: YouTube / Scary Fascinating
