Ezért virág ez a vasárnap – És ezt jelenti a pálmaág, a barka, a szamár…

–

Régen, főként Erdélyben az volt a szokás, hogy ennek a napnak a reggelén a lányok kimentek a mezőkre, a hegyoldalakba lombos ágakat, vadvirágot gyűjteni, hiszen ilyenkor, húsvét előtt egy héttel már általában beköszönt a tavasz. A virágokkal, ágakkal feldíszítették az oltárt, az úrasztalát vagy az egész templomot. 

De igazság szerint csak mi hívjuk virágvasárnapnak ezt a napot. Más nyelvekben jobbára pálmaágak vasárnapjának nevezik (latinul: Dominica palmarum, németül: Palmsonntag, angolul: palm sunday).

De miért pálmaágak?

Mert Izraelben az volt a szokás, és egyébként is az volt kéznél. Virágvasárnapon ugyanis Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. Az emberek pálmaágakat vágtak le a fákról, azzal integettek neki, hogy köszöntsék. Jeruzsálemben sokkal melegebb az időjárás, az utcákon és tereken úgy nőnek a pálmafák, mint Magyarországon a vadgesztenye vagy a hárs. Nálunk azonban nem nagyon lehet pálmafát találni, ezért vágtak az emberek friss leveles, virágos hajtásokat virágvasárnapon.

A „Bújj, bújj zöld ág” kezdetű éneket és a hozzá kapcsolódó játékot biztosan te is ismered. Ilyenkor párt alkottok, és a felemelt kezetek által képzett kapuk alatt kell átbújni. Ezt régen kicsit másként játszották, mert nemcsak egyszerű gyerekjáték volt, hanem egy virágvasárnapi szokás, amivel szintén a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztek: a levágott ágakat – mint valami kaput – hajtották egymás fölé, azon keresztül kellett áthaladni a pároknak, mint ahogy Jézus is áthaladt Jeruzsálem boltíves kapuja alatt. 

Ez az ág legtöbbször a barka volt, hiszen ez az első tavaszi virág. A barkát meg is áldják a római katolikus templomokban mind a mai napig.  

Akkor ezért mászkálnak az emberek barkaágakkal a templomok körül ezen a napon? 

Igen, de nemcsak úgy mászkálnak, hanem körmenetet tartanak. Régen minden római katolikus templomban az volt a szokás, hogy a megszentelt barkaágakkal körbejárják a templomot, vagy megtesznek egy kijelölt utat és visszatérnek a templomba, ahol ünnepi misét tartanak. A protestánsok, például az evangélikusok, reformátusok, baptisták nem, de ők is megünneplik a virágvasárnapot, és felolvassák a Bibliából Jézus bevonulásának történetét. 

De miért volt ilyen nagy dolog, hogy Jézus bevonult Jeruzsálembe?

Volt már olyan, hogy anyu vagy apu hosszabb időre elutazott? Ugye, te is nagyon vártad, hogy végre megérkezzen? Biztos, hogy amikor megláttad, a nyakába ugrottál, talán visítottál is az örömtől. Sőt! Ha valakit nagyon várunk, és tudjuk, mikor és hova érkezik, akkor képtelenek vagyunk otthon ülni, és kimegyünk elé a reptérre vagy az állomásra. Persze virágot is viszünk, néha még táblákat is készítünk, hogy „Szia, anya, de jó hogy megjöttél!”.

A zsidó nép évszázadok óta elnyomásban élt, és várta a Messiást, aki megmenti majd őket az idegenek rabságából. Jézusban ezt az Istentől küldött Messiást látták. Úgy érezték, hogy igen! Megérkezett! Itt van, akire vártunk! Hát, persze hogy kirohantak elé!

A tömeg már az Olajfák hegyénél körbevette Jézust, ami úgy egy óra járóföldre volt a belvárostól. Nemcsak pálmaágakat törtek le, hogy azokkal üdvözöljék, hanem hangosan kiáltoztak is: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Máté evangéliuma 21. rész 9. igevers). Dávid Izrael első királya volt, és a próféták tanítása szerint az ő leszármazottja, más néven fia lesz a Messiás, akit Isten elküld szabadítóul. De nem csupán pálmaágat lengettek meg kiabáltak, hanem a ruháikat is leterítették Jézus elé, hogy azon lépdeljen a szamarával.

De miért csináltak ilyeneket?

Kicsit ahhoz lehet ezt hasonlítani, mint amikor a sztárok bevonulnak az Oscar-gálára. Ott is leterítik a vörös szőnyeget, amin csak a kiválasztottak lépdelhetnek. Ez egy olyan szertartásféle, amivel kifejezik a tiszteletüket. 

Akkor Jézus is sztár volt?

Nem mondanám, hogy sztár volt, de sokan ismerték és tisztelték. Ekkor már harmadik éve tanított mindenfelé az országban. Rengetegen követték, és kiválasztott magának tizenkét tanítványt is. Sok csodát tett: betegeket gyógyított meg, halottakat támasztott fel, ötezer embert vendégelt meg két hallal és öt kenyérrel, lecsendesítette a tengert, szóval egy csomó olyan dolgot tett, amire az emberek felkapták a fejüket. De nemcsak a csodák miatt, hanem mert ezeknek a dolgoknak jó részét már előre megjövendölték a próféták. Úgyhogy Jézus sokkal többet jelentett a zsidó népnek, mint nekünk egy sztár. 

Jó, de mit keresett ott a szamár?

Jézus úgy vonult be Jeruzsálembe, mint ahogy akkoriban a királyok. Szamárháton érkezett, ami talán furcsának tűnhet, de a csacsi volt a korban a királyok „Mercedese”. Autó nem volt még, és a zsidók nem szerették a lovakat. Úgyhogy maradt a csacsi.

Dávid király, majd a fia, Salamon is szamárháton érkezett Jeruzsálembe, hogy elfoglalja a trónt. A papok eléggé ki is akadtak azon, hogy Jézust királyként üdvözli a nép. 

Miért? Nem akartak új királyt?

Nem nagyon. Mert ekkor a római császár uralma alá tartozott Izrael, ő nevezte ki a zsidó helytartókat és fejedelmeket. A zsidó főpapok sem szerették a rómaiakat, de az elég kínos lett volna, ha a nép valakit önhatalmúlag kikiált királynak. Mert azt a rómaiak nem nézték volna tétlenül. Ám sokkal jobban féltek attól, hogy Jézust valóban Messiásnak tekinti a nép, és ez a szamárháton való bevonulás elég erős jelzés volt, mert Izraelben mindenki tudta, hogy a Megváltó alázatosan, szamárháton ülve fog bevonulni Jeruzsálembe, ahogyan Zakariás próféta megírta. (Zakariás könyve 9. fejezet 9. igevers) 

De miért féltek ettől a Messiástól?

Nem a Messiástól féltek. Ők is várták a Messiást, de úgy gondolták, hogy Jézus nem Isten küldötte, csak annak adja ki magát. Fel is szólították, hogy utasítsa helyre az éljenző tanítványait, de ő ezt felelte: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”. (Lukács evangéliuma 19. fejezet 40. igevers)

Igaz, hogy Jézus virágvasárnap verekedett a jeruzsálemi templomban? 

Nem tudjuk, hogy pont virágvasárnapon történt-e, bár a Bibliában a jeruzsálemi bevonulás után nem sokkal következik a templom megtisztításáról szóló rész. De Jézus nem verekedett, hanem kiűzte a pénzváltókat meg a kereskedőket a templomból. 

Mit kerestek azok ott?

Pont ezen háborodott fel Jézus is. A zsidó vallás szerint Istennek áldozatot kellett bemutatni, húsvétkor például egy bárányt. Ám nem mindegy, hogy milyen bárányt! Sokféle rendelkezés volt erre, az egyszerű ember akkor lehetett biztos abban, hogy az áldozati állatát elfogadják a papok, ha templomban árult bárányok közül vásárolt. Igen ám, de a templomnak külön pénze volt, szóval még pénzt is kellett váltani. A lényeg az, hogy a templom első udvara úgy nézett ki, mint egy nagy állatvásár. Ezen akadt ki Jézus. Azt mondta, hogy Isten házát rablók barlangjává tették, amikor az imádság házának kellene lennie. 

Honnan tudjuk, hogy mindez megtörtént?

A Bibliából. Azon belül is a négy evangélium közel egyformán írja le ezeket az eseményeket. (Máté 21. fejezet, Márk 11. fejezet, Lukács 19. fejezet, János 12, 12-19). Az evangéliumokat olyan emberek írták, akik Jézus tanítványai voltak (Máté és János) vagy a szélesebb tanítványi körhöz tartoztak. De hogy pontosan így történtek-e virágvasárnapi események, azt nem tudhatjuk. Mindenesetre sok millió keresztény ember hisz ebben, és Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezik ezen a napon. 

Források: arcanum.com, lexikon.katolikus.hu, www.arcanum.com, evangéliumok: abibliamindenkie

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/sedmak

Miklya Luzsányi Mónika