Bendl Vera: Félig szex (novella)

–

Ma nem fogok szexelni. Ezzel a gondolattal ébredek, aztán elröhögöm magam. Jó kis mondat. Mintha folyton csak azt csinálnám. Felülök, és előkotrom a bugyimat az ágy melletti komódból. Ma másképp nem fogok, gondolom, miközben megemelem a csípőmet. Ma lesz rá lehetőség. Úgy nehezebb. 

A konyhában állok, pólóban és bugyiban várom, hogy lefolyjon a kávé. Az ablakomon nincs függöny, remélem, senki nem jár erre a gangon. Még a seggem ívét is kivenni, gondolom, nemhogy a mellemet. Nem akarom mutogatni egyiket sem. Csak idegesítenek a ruhák. A fölösleges ruhák leginkább. 

Búb értem jön este, és elmegyünk moziba, hogy a francba jutott most ez az eszébe? Cseppenként követem a kávét, és arra gondolok, mi mindent gyűlölök a szexben. A szexben, Búbban meg a többiben. Gyűlölöm, hogy jó, ez az első. Gyűlölöm, hogy rossz rögtön másnap, ez a második. Gyűlölöm, hogy engedem, ez a harmadik. Gyűlölöm, hogy nem tudom félig csinálni, pedig egy félig sem járáshoz félig szex illene, nem?

Kifolyt a kávé, félig szex, az milyen? Nem élvezek annyira, nem élvezhetsz annyira, nem mutatom meg, csak a fél cicimet, állat. Fél lábamon bakancs, fél combomon harisnya, félretűrt ballonkabát, oldalra simított sapka fél fejen. Búb majd a másik fél lábán hagyja a farmert, félbetépem a pólóját, kivesszük a farkát az alsóból (az egészet?), a végén még felizgulunk.

Sikítás lesz a féligből, ezt kell elkerülni. Csírájában elfojtani. Kampec. 

Készítek egy szendvicset, sütnék egy tojást, záp. Egészen az. Megmosom a fogam, fésülködöm, copf. A bácsi a lépcsőházban hogy néz már rám? Könyörgök! Linda, az asszisztens, azt mondja, de csinos vagy. Meresztem a szemem, mint az idióták: én? Linda harisnyája csillog, a mellét a szilikon a plafonnak húzza, tapad a fölsője, Michael Kors. Úgy érzem, most fotózták valamelyik magazinba, de tegnap is ilyen volt. Kösz, motyogom. 

Máté felsikolt, emergency meeting most, az irodámba mind. Ez jó. Máté sokat beszél, nem érdeklik mások. Szereti hallani a saját hangját, rendben van. Baloldalt, a metsző melletti foga erősen befordul, a rozmárok jutnak róla eszembe, nem értem, miért. Arra gondolok, mikor küldöm el Búbot. A mozi után, a kapuban vagy mielőtt a szobámba lépne. Biztos beülünk valahova. Meghallgatom, miért akart velem találkozni, bár ez veszélyes. Minek tudni? Valami nőügye lezárult. Álmodott egyet. Megtetszett az emojim, amikor írtam, hogy még mindig nálam van a sapkája tavalyról, kell-e.

Majd megint elmondja, hogy nagyon vonzó vagyok, csak.

Nem, lelkizni nem szabad, éveket vet vissza az embernél. A ráncait fogom nézni, a kopaszodó fejét. Megint észreveszem, hogy csak egy férfi. Átlag. Megsimítja a hátamat, megcsókol, az államat megérinti a mutatóujjával, és éppen mielőtt elfogyna minden lehetőségem, inkább azt mondom, Búb, ne, hát nem érted? Ő meg nem érti, és mégis le akar vetkőztetni, és még egyszer megállítom a kezét, hagyd abba, elég ebből. Megáll a keze, hezitál. Nem érdekel, mennyire áll a farkad, menj haza. Ezt nem csinálhatod velem! Ezt suttogom. Vagy lehet, hogy üvöltök? Lerúgom a tökeidet, ha még egyszer hozzám érsz! Ilyesmit? Máté rám néz, Réka, mit gondolsz? A te véleményed is fontos! És felemeli a hangját, mintha ettől fontosabb lenne. Egyetértek, válaszolom. Máté bólint, és folytatja. Nem volt valami bonyolult kérdés. Linda bejön, kávét tesz az asztalra, csészéket is készít. Titkárnőfeeling. A meeting végére rájövök, hogy eltévedt a fantáziám. Nem arra gondolok, hogy Búbot elküldöm, és boldog vagyok, hanem arra, hogy nyalja a mellemet, ráadásul mindkettőt, és ruha sincs rajtunk. Jól kezdődött a nap, és jól is folytatódik, úgy látom.

Búb keze stabil a kormányon, amikor beülök mellé. Puszi a fél arcomra. Nagy. A film jó, azt hiszem. Búb válla hozzáér az enyémhez, néhány perc után elhúzódom. Szeretem az öblítője illatát, nem tudom, milyen márka lehet. Kicsit izzadt, talán edzésről jött. Sosem zavart az izzadsága. 

A thai gyorsétkezde kicsit zsíros. Azért egyszer elmegy. A zsír is finom néha. Búb nevet, én kacagok. Rájövök, hogy mi annyit szoktunk nevetni! Búb ráadásul általában azt gondolja, amit én, vagy ha nem, meggyőzöm az igazamról. Kivéve, amikor nagyon tudja, mi van. Akkor ráhagyom. Beleeszik az ételembe, tetszik. Kicsippenti a tésztát a pálcikával, a szájába tömi. Kopasz. Átlagos. Jobbak a fogai, mint Mátéi, de nem tökéletesek. Érdekli, mi van Lindával. Röhög a mellén. Engem is érdekel az ő munkája. Bicikliboltok. Három.

Elvagyunk, mint mindig. Szeretek Búbbal ellenni. Nem jön a röhögés csak úgy bárkivel. Megérinti a karom. Véletlenül. Nem beszélünk arról, hogy másfél hónapig fel sem hívott.

A kapuban megcsókol. Búb csókja nem tűzijáték és multiorgazmus. Búb csókja csók. Mondjuk, nem hagyja abba. Búb, suttogom, és közben arra gondolok, hogy előveszi a mellem. Nem hallja meg, vagy nem érdekli. Engem kicsit érdekel, hogy mi lesz a mellemmel, de tudom, hogy nem lenne szabad. Búb, mondom megint. Te is tudod… érted? Te is tudod, hogy ez így nem mehet. Abbahagyja, zavartan néz rám. Nem érti. Búb, én ebbe belehalok. Értetlenség és gerjedelem a tekintetében. Ne haragudj, motyogja, bár továbbra sem fogja fel. Azt hittem, ez neked jó. Búb, másfél havonta? Magyarázni kezdek, de nem várja végig.

Bocsáss meg, mondja, mielőtt elmegy. 

A lakásban ledobom a ballont, bort keresek a hűtőben. Szar rozé, az maradt múltkorról. Zenét kapcsolok. Rájövök, hogy ezt meg én nem értem. Hogy lehet megbocsátani, hogy elvisz moziba, és le sem vetkőztet utána? Vagy azt, amit másfél hónappal ezelőtt csinált? Akkor kiállításra vitt (kiállításra!), és levetkőztetett. Nagy rohadékság volt tőle! 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Cavan Images

Bendl Vera