„Nemcsak siketként kell érvényesülni, hanem melegként is”

–

Westi 42 éves férfi, születése óta hallássérült. Puszti 44 éves férfi, hároméves kora óta hallássérült. Geri 41 éves férfi, tizenegy hónaposan vesztette el a hallását, ő magát siketként jellemzi. Leonardo Roberto 50 éves férfi, nagyothallással született. Mind a négyen az LMBTQ-közösség tagjai. 

Dupla nehézségek

Az LMBTQ-emberek alapvetően sincsenek könnyű helyzetben Magyarországon, ahogy a hallássérültek is számos problémával néznek szembe nap mint nap. Azok viszont, akik egyszerre tartoznak mindkét csoportba, duplán marginalizált helyzetben vannak. Ez azt jelenti, hogy az őket érintő nehézségek nemcsak hogy fokozottabban lehetnek jelen az életükben, de további hátrányokat is el kell szenvedniük. 

„Lehetett hallani öngyilkossági kísérletekről és depresszióról, de komoly probléma a bezártság is” – mondja Geri, aki szerint akár már az álláskeresés is komplikáltabb szituáció lehet: „Nemcsak siketként kell érvényesülni, hanem melegként is.”

A Háttér Egyesület több hallássérült LMBTQ-ember beszámolójából is azt tapasztalta, hogy már az előbújás is sokkal nagyobb kihívást jelent számukra, hiszen kényes kérdés, vajon a hallássérült közösségben milyen mértékű az elfogadás. Puszti szerint jellemző, hogy sok hallássérült LMBTQ-ember nem meri felvállalni a szexualitását vagy nemi identitását, mert félnek, hogy ezáltal kirekesztés áldozataivá válnak. Ráadásul ez a közösség meglehetősen zárt: mindenki ismer mindenkit.

Geri szerint ezért nem csupán az előbújás, de akár az elbújás is problematikus lehet, sokan nehezen tudják titokban tartani az identitásukat.

Információhiány okozta bajok

A kihívást itt korántsem a rosszindulat jelenti: sokkal inkább az, hogy a hallássérült közösség számára nincs elérhető információ, nem ismerik az LMBTQ-embereket érintő témákat. „A hallássérültek nagyon kevés információkhoz juthatnak a nagyvilágról. A meleglétről pedig szinte semmit, vagy csak nagyon keveset tudnak” – mondja Geri. 

Mindez viszont könnyen torkollhat mérgező spirálba: a hallássérült emberek nem mernek előbújni, emiatt a többi hallássérült azt hiheti, nincs is a környezetében LMBTQ-személy. Így nem szereznek tapasztalatot a meleg közösség tagjaival kapcsolatban, ami csak tovább fokozza a bizonytalanságot, az elfogadás és megértés hiányát.

A szükséges információk megszerzése viszont nemcsak a heteroszexuális hallássérültek számára lehet bonyolult, hanem a hallássérült LMBTQ-embereknek is, akiknek a saját közösségük megismerésére sincs mindig lehetőségük. 

„A legtöbb releváns információforrás – legyen az jogi, szexuális vagy lelki egészséggel kapcsolatos tudnivaló –, leginkább írott szövegekben érhető el, kiadványokban vagy újságcikkekben. Illetve a mi honlapunkon is szinte minden írásban van fent” – mondja Dudits Luca, a Háttér Társaság ügyvivője. „Ezekben a témában sok videó és podcast készül napjainkban, de ezek a műfajok eleve nagyon problémásak a hallássérültek számára, amennyiben nem készül hozzájuk felirat vagy leirat.” 

Az ügyvivő szerint emiatt komplikálttá válik az érintettek jogainak érvényesítése, nem kapnak megfelelő felvilágosítást arról, hogyan védekezhetnek a szexuális úton terjedő betegségek ellen, de nehezen jutnak információhoz a lelki egészség témájában is, ami tovább nehezíti számukra az önelfogadást, és a megküzdést a társadalomban tapasztalt homofóbiával, transzfóbiával vagy bifóbiával szemben.

Nem csak a tudás, a szolgáltatások is nehezen hozzáférhetők

„Itt főként a közösségi és kulturális eseményekre gondolok, de a támogató szolgáltatásokról is elmondható mindez, ha például egy szervezet csak telefonon elérhető, vagy nincs biztosítva jelnyelvi tolmács” – teszi hozzá Dudits Luca. Mindez pedig nem csupán a civil szervezeteknél jelentős gond, komoly probléma lehet például egy HIV-szűrés esetében, vagy akár pszichológusnál, ügyvédnél is. 

Mindezek sajnos alapvető nehézségek a hallássérült emberek számára. De fontos figyelembe venni, hogy egy hallássérült LMBTQ-ember esetében a közösséghez kapcsolódó kifejezések miatt sokszor egy speciális nyelvről van szó, főként, ha jogokról vagy mentális higiéniáról beszélünk. Nem beszélve arról, hogy az ide kötődő szexuális vagy nemi témák könnyen lehetnek kényes magánéleti kérdések, továbbá persze mindig ott lapul a diszkrimináció veszélye is a rendszerben.

„Kevés a tájékozott jelnyelvi tolmács, aki megfelelően tud kommunikálni LMBTQ-kérdésekben, elfogadó és empatikus is. Ha nem alakul ki egy bizalmi kapcsolat a tolmáccsal például a pszichoterápia vagy egy jogi kérdés során, akkor nagyon nehéz segítséget kérni”

– fűzi hozzá Dudits Luca. 

Ráadásul egy hallássérült LMBTQ-ember esetében előfordulhat, hogy nem kizárólag a hallássérültek közegétől kell tartania, hanem magától az LMBTQ-közösségtől is. „Ha az emberek találkoznak egy LMBTQ-hallássérülttel, gyakran elzárkóznak vagy elmenekülnek, mert félnek, hogy nem lesz akadálymentes a kommunikáció” – mondja Westie. Hasonlóan a többségi társadalomhoz, itt sokszor a kellő nyitottság hiányzik. „Az általános LMBTQ-közösségben ott van az a nagyon-nagyon régi és elég káros sztereotípia, miszerint a fogyatékossággal élő embereknek vagy egyáltalán nincsenek, vagy nem olyan mértékben vannak vágyaik, illetve igényük egy kapcsolatra, legyen az romantikus vagy szexuális. Így bele sem gondolnak, hogy egy hallássérült embernek milyen a szexuális irányultsága, vagy hogy ő éppenséggel ismerkedni szeretne” – mondja Luca. – „A halló LMBTQ-emberek talán el sem tudják képzelni, hogy párkapcsolatot alakítsanak ki egy hallássérült emberrel.” 

Kettős coming out

Bár ez a sztereotípia régi időkre nyúlik vissza, a megoldás még mindig nem került közelebb. Azzal, hogy az elmúlt években visszaszorult a személyes találkozási lehetőségek száma, és jobban elterjedt a telefonos kommunikáció és az üzenetváltás, csak még bonyolultabbá vált az ismerkedés, hiszen hallássérültként például az írásos kommunikáció is problematikusabb, mint egy halló ember számára. Ezért több hallássérült ember számára nehezebb lett az ismerkedés terepe, mint 15 éve. Geri szerint, ha épp tudnak is ismerkedni online, az sem sokat segít a helyzeten: szerinte a közösség nemigen tolerálja, ha valaki hallássérült. A legtöbb párkereső applikációban például még jelezni sem lehet, hogy valakinek ilyen az állapota, ami miatt viszont idővel ezzel is elő kell bújni, ami akár még kényelmetlen is lehet.

A Csendes Szivárvány születése

Remény viszont van. 2019-ben egy Facebook-csoportból alakult meg a hallássérült LMBTQ-emberek szervezete, a jelenleg nagyjából 30 tagot magába foglaló Csendes Szivárvány. Ennek létrejöttét a Háttér Társaság is támogatta; útmutatást biztosítottak nekik közösségszervezésben, rendelkezésükre bocsátották az irodájukat, és segítettek a nemzetközi szervezettel, az ILGA-val való kapcsolattartásban is. „Nálunk információkhoz jutnak olyan témák kapcsán, mint coming out, az életmód, és a különböző nemi betegségek” – mondja Geri. És természetesen az is fontos, hogy a csoportban sok ember lelhet végre társaságra. „Nem zárkózunk el a külvilágtól, nem vagyunk magányosak, hanem együtt vagyunk” – mondja Leonardo – „Fontos a közösség. Mint egy másik család.” 

A Csendes Szivárvány tagjai 2020-ban – szintén a Háttér Társaság segítségével – egy filmestet is szerveztek, ahol a hallássérültek elleni diszkriminációval kapcsolatos rövidfilmeket vetítettek, a mozizás után pedig tartottak egy kerekasztal-beszélgetést is – természetesen tolmáccsal. Az eseménynek volt egy érdekes oldala is: míg a 15–20 főből álló hallássérült LMBTQ-közösség, mely a Csendes Szivárvány mögött állt, leginkább meleg férfiakat foglalt magába, a vetítésre több hallássérült LMBTQ-nő is eljött. 

De vannak más fejlemények is:

a Háttér Társaság tervei szerint a weboldalukon található legfontosabb információk például hamarosan elérhetők lesznek jelnyelvi videós formában is a hallássérültek számára.

Újabb akadályok

 A Csendes Szivárvány munkáját azonban sajnos a világjárvány kirobbanása megtorpantotta az útján. A Covid miatt megszűntek a lehetőségeik események szervezésére. Leonardo szerint napjainkban számukra a legnagyobb probléma a kormány homofób politikája, mely nem teremt biztonságos környezetet, így nehezen tudnak kapcsolatokat kialakítani. A pénzszerzés sem könnyű, hiszen a pályázatok megfogalmazásánál már alapvetően falakba ütköznek. Az itt várt bonyolult folyamatok és szövegek összeállítása egy halló számára is kihívás lehet segítség vagy tapasztalat nélkül, egy írni és olvasni nehezebben tudó hallássérült számára pedig még nagyobb kihívás.

A kommunikáció nehézségei ennek a cikknek az írása kapcsán is felvetődtek. Miután felvettem a kapcsolatot a Csendes Szivárvánnyal, Geri villámgyorsan igent mondott, hogy néhány társával együtt beszél velem a helyzetükről. Abban egyeztünk meg, hogy egy Google Formson gyűjtöm össze nekik a kérdéseket, amikre néhány napon belül válaszolnak. Nem ez volt a legjobb megoldás egyik fél számára sem, de a lehetőségek közül akkor és ott ez volt a legkézenfekvőbb. Geri hamarosan megkért rá, hogy számozzam meg a kérdéseket, hiszen nem elég, ha egyszerűen továbbítja őket a társainak, de jelelnie kell őket egy videón, majd neki leírni a válaszokat. A kérdések talán picit néha túl bonyolultak is voltak, ami miatt a válaszadás is nehezebben ment.

Ez a helyzet jól rámutatott arra, hogy a hallássérült közösségnek mennyire nehéz lehet előbújni, illetve képviselni az érdekeit. Mennyire nehéz láthatóvá válniuk. És hogy mennyire sokat kell tennie és küzdenie egy hallássérült LMBTQ-aktivistának azért, hogy képviselhesse a közösségét. Ezáltal pedig nemcsak több munkát végeznek, de kétségtelenül nagyobb hőssé is válnak – az én szememben mindenképp.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ byakkaya

Kanicsár Ádám András