–

„Az egyetlen tudásunk az idővel, hogy mérni tudjuk” – kezdi, amikor az évfordulóról kérdezem. És pillanatokon belül betekinthetünk abba a lenyűgöző műveltségbe, gondolkodásmódba, amely Szirtes Tamás szakmaiságának alapjául szolgál. És ami miatt olyan jó vele beszélgetni.

Meg azért is, mert – ilyennel nagyon ritkán találkoztam a pályám során – mintha eredendően figyelembe venne minden lehetséges szempontot. Ha arról kérdezem, miért nézik le még mindig sokan a musicalt mint műfajt, akkor arra is kitér, szerinte mi kelthet ellenérzést egyesekben, de ez nem magyarázkodást jelent, sőt. Csupán a másik oldal álláspontját figyelembe véve cáfolja az előítéleteket. Elmagyarázza, miért olyanok a musicalszínészek, mint az élsportolók, micsoda erőnlét, teljesítmény, tudás és próbamennyiség kell ahhoz, hogy minden flottul menjen – és miért nem olyan könnyű az átjárás a prózai színészek számára.

Mi a színház célja? Miként lehet egyesíteni és nem megosztani? Hogyan lehet valakinek anélkül tekintélye, hogy leuralna, megalázna, bántana másokat?

Amikor két éve műsorvezetőként beugrottam a Madách Színház két online élő műsorába, lenyűgözve figyeltem, hogy a direktor úr úgy fogott össze vasszigorral mindenkit és mindent az egész próbafolyamat során, hogy közben egyetlen bántó mondata nem volt. Most erről is kérdezem, és azt, amit erre felel, legszívesebben kinyomtatnám minden színház, iroda és egyéb munkahely falára.

Akkor döntöttem el, hogy meghívom a Popfilterbe őt, akiről Feke Pálnak és Nagy Sándornak hála már tudjuk, hogy kiváló humora van (ezt meg is tapasztaljuk a mai epizódban), és akiről bárki, akit a felkészülés során kérdeztem, kizárólag a legmélyebb tisztelettel beszél.

És vannak nagyon szép, személyes, megható részei is ennek az adásnak, például, amikor Szirtes Tamás arról mesél, melyek a kedvenc pillanatai egy-egy próbafolyamat során.

Meg aztán nevetünk is: elmeséli ugyanis, mi történik, ha egy díszlet, amelynek pikk-pakk el kellene tűnnie a színről, nem moccan – miközben a sikerdarab külföldi szerzője épp a nézőtéren ül. Mennyi pezsgő kell egy előadás megmentéséhez?

Lehetne-e „importálni” Magyarországra a Hamiltont? Szabad-e, kell-e magyarra fordítani a musicalslágereket? Mi volt számára a legfurcsább, amikor zenés darabot kellett rendeznie? Van-e rendezése, ami megbukott? Ha igen, hogyan érez ennek kapcsán? Létezik-e darab, amit képes lenne minden évben megrendezni? Kitől tanult a legtöbbet a pályája során?

Sokat, nagyon sokat megtudtam ez alatt a felvétel alatt nemcsak Szirtes Tamásról, de a zenés színházról úgy általában is. Bár ez tulajdonképpen jelen esetben nem is biztos, hogy szétválasztható. De ezt hallgassátok meg az ő szavaival, érdemes.

A Popfilter további epizódjait itt találod: 

Csepelyi Adrienn