5 + 1 zseniális tehetség, aki a Disney legkegyetlenebb gonosztevőit inspirálta
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy a mesehősök az emberek képzeletében éltek. Az olyanok, mint Hans Christian Andersen és a Grimm testvérek mesekönyveket írtak, az olvasók pedig a rendelkezésükre álló információk alapján elképzelték a szereplőket – valamilyennek. Tudtuk, hogy Hófehérke haja sötét, mint az ében, a bőre fehér, mint a hó, a legtöbb gonosztevő külleme viszont jellemzően a fantáziánkra volt bízva. Egészen addig, amíg a Disney arcot nem adott a figuráknak. Mózes Zsófi írása.
–
Csakhogy a Disney-filmek szereplőinek nagy részét valódi emberek ihlették. Szinkronszínészek vagy élőszereplős előadások művészei voltak, akik eljátszották a szerepeket, míg az animátorok megrajzolták őket. Máskor véletlenszerűen kiválasztott emberek ihlették a karaktereket, akiktől csak utólag kértek engedélyt, vagy csak később kaptak elismerést, ha egyáltalán kaptak. Íme, 5 + 1 valódi karakter, akik a Disney legnagyobb gonosztevőit ihlették.
Lucille La Verne, az első gonosz Disney-királynő
Lucille La Verne 65 éves volt, amikor megkapta a gonosz királynő szerepét az 1937-es Hófehérkében. Hatalmas győzelem volt ez egy karrierje vége felé tartó nő számára. A Hófehérke volt a Disney legelső egész estés animációs filmje, ezzel pedig La Verne lett a stúdió első gonosz karaktere. Játéka a gőg és kegyetlenség tökéletes keveréke volt, amivel életre keltette a szerepet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lucille La Verne gyerekkora óta szerepelt. Már 14 évesen főszerepeket játszott, 23 évesen pedig saját színi társulatot alapított, és fellépett V. György angol király előtt is. A Disney La Verne-t eredetileg csak a gonosz királynő szerepére szerződtette, de meghosszabbították az együttműködésüket, miután senkit sem találtak, aki megfelelt volna a boszorkány szinkronizálására. La Verne állítólag betett egy műfogsort, majd készített egy próbafelvételt. Amikor Walt Disney meghallgatta a kazettát, azt mondta: „ne keressétek tovább, ő az”, a rajzfilm alkotói pedig vázlatokat készítettek, miközben La Verne felmondta a szinkront.
Minden, amit a filmben látunk, az arckifejezések, ahogyan a szemöldökét, a kezét, a karját és a testét mozgatta – ez mind Lucille La Verne. Később azt mondták, nem csak a hangját adta a karaktereknek. A karakterek voltak ő maga.
Eleanor Audley, Hamupipőke mostohája és Csipkerózsika gonosza
A Hófehérke sikere után a Disney felismerte a valódi emberi játék animálásában rejlő erőt, így, amikor 1950-ben leszerződtette Eleanor Audley-t Lady Tremaine, Hamupipőke gonosz mostohájának szerepére, már nemcsak szinkronszínészt, hanem egyúttal élőszereplős modellt is keresett.
Kilenc évvel később, amikor a stúdió a Csipkerózsikán dolgozott, Walt Disney még meghallgatásokat sem tartott Demóna szerepére. Azt mondta a stábjának, hogy Audley-t akarja visszakapni, ám amikor megkeresték a szereppel, tuberkulózisa miatt a színésznő kénytelen volt nemet mondani. Disney olyannyira ragaszkodott Audley-hoz, hogy megvárta, amíg meggyógyul, majd ismét felkérte a szerepre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Verna Felton, a Vörös Királynő
Verna Felton az édesapja halála után, kilencéves korában kezdett szerepelni, amikor édesanyja munka nélkül maradt. Énekelt roadshow-kon, rádióműsorokban, és bár még néhány filmben is kapott egy-két kisebb szerepet, egészen ötvenéves koráig nem tett szert különösebb ismertségre.
Férje a Disney-nél dolgozott, ő volt Pluto kutya hangja, amikor hallott egy castingról a Dumbo című filmhez. Javasolta is feleségét, így kapta meg Verna Felton Dumbo édesanyjának szerepét, ami végül egészen a Hamupipőke tündérkeresztanyjának szinkronizálásához vezetett.
A hangja olyan meleg, olyan nagymamás volt, hogy rögtön a Disney egyik kedvence lett. Így amikor úgy döntöttek, hogy a háború után ismét megpróbálkoznak az Alice Csodaországban című filmmel, nem volt kérdés, hogy őt kérik fel a Vörös Királynő szerepére. Ezután Felton karrierjének jelentős részét a Disney tette ki. Ő volt a hangja és az ihletője további hat karakternek, utolsó Disney-filmje pedig A dzsungel könyve volt. Verna Felton a felvételek után, 1966-ban agyvérzést kapott, így a filmet már nem láthatta a mozikban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Divine, A kis hableány Ursulája
Az egész Howard Ashmannel kezdődött. Ő írta A kis hableány, az Aladdin és A szépség és a szörnyeteg dalainak a szövegét, miközben nyíltan meleg férfiként küzdött az AIDS és a társadalmi megbélyegzés ellen. A Disney ekkoriban épp A kis hableányon dolgozott, de Ursula karakterét nem tudták jól megformálni.
Az első változat szerint egy manta rája volt, amelyet Joan Collins ihletett. Egy másik egy gyönyörű, de halálos skorpióhalat ábrázolt. Több vázlat is készült, de egyik sem volt az igazi. Rob Minkoff, az egyik animátor éppen a vázlatokon dolgozott, amikor meghallotta, hogy Ashman látogatóba jön. Így hát készített egy vázlatot, amelyet a drag queen Divine ihletett, és felragasztotta a táblára a többivel együtt. Divine korábban a Hajlakk című filmben vált híressé, Ashmannek pedig tetszett a róla készült vázlat, így hát ezt választották az 1989-es filmhez.
Divine szívrohamban halt meg három héttel azután, hogy a Hajlakk a mozikba került, ezért végül soha nem látta az általa ihletett karaktert. Később a dokumentumfilmes, aki Divine életrajzát írta, azt mondta, ha lehetősége lett volna rá, biztos, hogy ő maga akarta volna eljátszani Ursula szerepét.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Jeremy Irons mint Zordon
Amikor Az oroszlánkirályban Zordon megtudja, hogy már nem ő a trón várományosa, száműzetésbe vonul, és bosszút forral, hogy megszabaduljon bátyjától és unokaöccsétől. Zordon megalkotásakor az animátorok célja egy drámai karakter volt, aki tekintélyparancsoló, és másképpen beszél, mint a többi oroszlán.
A gonosz oroszlán 1994-es szerepét Jeremy Irons kapta, aki kezdetben vonakodott elfogadni az ajánlatot. Színházi tapasztalata tökéletesen passzolt a produkcióhoz, és végül azzal sikerült meggyőzni, hogy megígérték neki, hogy az animátorok Irons stúdiómunkája alapján alkotják majd meg Zordon mozdulatait és arckifejezéseit.
Tallulah Bankhead, a 101 kiskutya Szörnyellája
Amikor 1956-ban megjelent a 101 kiskutya című könyv, Walt Disney azonnal lecsapott a megfilmesítés lehetőségére. A kérdés csak az volt, hogy ki lenne az a nő, aki inspirálni tudná egy olyan szörnyű karakter megalkotását, aki kiskutyákat gyilkol. Marc Davisnek, a Disney animációs vezetőjének a semmiből kellett megalkotnia Szörnyellát, ezért elkezdte végignézni Hollywood fekete bárányait, a lista élén pedig Tallulah Bankhead színésznő állt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Davis megnézte a Bankheadről készült összes felvételt, némafilmeket és hollywoodi produkciókat, hogy a színésznő képére formálja meg a karaktert.
Mindketten vékonyak, elképesztően gazdagok, és valódi láncdohányosok voltak. Szörnyella ugyanolyan vakmerően száguldozik a városban az autójával, ahogy Bankhead cikázott a Bentley-jével Londonban.
A többi gonosztevővel szemben Bankhead Disney-szerepével azonban nem járt elismerés. A helyzet keserű iróniája, hogy ahelyett, hogy felkérték volna Szörnyella szerepére, inkább felbéreltek egy ismeretlen szinkronszínésznőt, végül pedig – bár szerintem mindketten megérdemelték volna – egyiküket sem hívták meg a film bemutatójára.
Mózes Zsófi
Kíváncsi vagy, te melyik Disney-gonoszt inspirálnád? Töltsd ki Tóth Flóra kvízét ITT, és megtudod!
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT
Kiemelt kép: Getty Images / Bob Riha, Jr.; Eugene Robert Richee / John Kobal Foundation
