–

Torkolat – Kórusszínház születéstörténetekre

Különleges helyszín, a Király Gyógyfürdő ad otthont Al-Farman Petra és a remek Sóharóza kórus közös, nem mindennapi előadásának, ami lényegében egy szülés-, születéstörténetet és a témát érintő kérdéseket boncolgatja. Ennél nem is lehetne örök érvényűbb és egyben aktuálisabb a téma, tekintve, hogy a gyerekvállalás kérdését övező traumatikus élethelyzetek, hétköznapi tragédiák verbalizálása zajlik éppen napjainkban.

Egyre több szó esik a gyerekvállalás dilemmájáról és a terhességről, mint küszöbállapotról, normatív krízisről.

„Most 38 éves vagyok. Még a Covid előtt elmentem egy pszichológushoz. Mondtam neki, hogy nem tudom, szeretnék-e gyereket. De ha lehetne egy kívánságom, azt kérném, hogy legyek már túl ezen a kérdésen” – hangzik el egyebek mellett az előadásban, amely dokumentarista mélyinterjúkból áll össze zenévé. A Torkolatban a helyszínnek is fontos szerepet szánnak, hiszen a nézők a Király Gyógyfürdő tereit bejárva fizikai utat is megtesznek a gyerekvállalástól a saját anyaság, otthonosság megtalálásáig. Bővebb információkat ITT találtok a május 14-i előadásról.

Hol az ember a háborúban? – Civilek a háborúban kerekasztal-beszélgetés

A szomszédban zajló háború borzalmaitól hangos hónapok óta a sajtó, a rengeteg információból azonban sok esetben egyvalami hiányzik „csupán”: az emberi faktor. Sokat tudunk, de a hétköznapi valóságról messze kevesebbet, így például azt sem, hogyan éli meg az átlagember a háborút. Mi történik a gyakorlatban, amikor megszólalnak a légvédelmi szirénák és menekülni kell? Hogyan lehet halálfélelemben élni? Miért menekül el, aki elmenekül, és miért marad, aki marad? Egyáltalán: hol az ember a háborúban?

Többek között ezeket a fontos kérdéseket járják körül a május 11-i Civilek a háborúban kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Földes András, a Telex haditudósítója, aki járt a helyszínen, Kőszegi Mária színész, a Migration Aid önkéntese, S. Gondán Klára újságíró és Siflis Anna, a Freeszfe végzős bábrendező szakos hallgatói, akik a saját bőrükön tapasztalták a délszláv háború szörnyűségeit, valamint Terék Anna vajdasági költő, drámaíró, pszichológus.

Mindörökké – ne hagyd ki Pálfi György új filmjét!

Nagyon vártam már Pálfi György új filmjét, ami hasonlóan szürreális, vizuálisan erőteljes, meghökkentő alkotás, mint a Taxidermia – amit szintén mindenképp látni kell.

Az alkotás Tar Sándor El valahová című novellájának átdolgozása, ami hiába kalauzol minket egy disztópikus világba – méghozzá egy militarizált magyar faluba –, a jövő, amit láttat benne, nem is hat annyira távolinak az ukrán–orosz háború miatt.

(Csepelyi Adrienn beszámolóját ITT olvashatjátok róla.) Sajnos szívfacsaróan ismerős lehet most a filmben ábrázolt disztópia, amelyben főhősünk, Ocsenás keveredik egy szerelmi háromszögbe, ami – az események tükrében – elkerülhetetlenül tart a tragédia felé. A filmre ITT válthattok jegyet, a vetítés után pedig egy beszélgetésen is részt vehettek az alkotókkal – azt se hagyjátok ki!

Balaton Method – Rév Marcell és Szimler Bálint road movie-ját minden zenerajongónak látnia kell

Nem sok hazai alkotás született ebben a műfajban, így, ha még nem láttátok az Eufória (amelynek legújabb évadáról ITT írtunk) díjnyertes operatőre, Rév Marcell és Szimler Bálint rendező zenés road movie-ját, akkor itt a remek alkalom. Nemcsak a gyönyörű látvány miatt – Rév Marcell képei a Balaton környékén kalauzolnak minket –, hanem a film zenei világa miatt is. Az alkotásban ugyanis tizenhét hazai zenekar és olyan neves előadók csapnak a húrok közé és „zenélik körbe” a magyar tengert, mint például a Akkezdet Phiai & Amoeba, a Bin-Jip, a Quimby, a Punnany Massif, és az egyik régi személyes kedvencem, az Elefánt. A 2015-ös Balaton Method kicsit olyan, mint egy magával ragadó koncertfilm, amit túlzás nélkül minden zenekedvelőnek látnia kell. A május 10-i vetítésre ITT tudtok jegyeket váltani.

Szültél már ma? – kerekasztal-beszélgetés egyenesen a méhünkből

Egy harmincas éveiben lévő nőnél mindenki jobban tudja, mikor kell teherbe esnie: a nőgyógyász szerint már évekkel ezelőtt kellett volna, a család szerint lehetőleg most azonnal, a barátnők annak örülnének, ha együtt lehetne babázni, az ember munkahelyén pedig általában azért imádkoznak, hogy ez minél később következzen be (az ezzel kapcsolatos saját tapasztalataimról ITT írtam korábban). És hogy hol vannak itt a saját vágyak? Nos, a nagy zajban sokszor az ember maga sem hallja meg őket.

A nőiséggel sokféle szerepelvárás nehezedik ránk. Az egyik legerősebb nyomás pedig a társadalom – és a környezetünk – részéről kétségkívül a gyerekvállalással kapcsolatban érkezik.

És annak ellenére, hogy szerencsére már egyre többet beszélünk a témáról – annak szépségei mellett a nehézségeiről egyaránt –, még így is rengeteg tabu és mítosz övezi a gyerekvállalást, illetve az anyaságot. De mi van, ha az ember nem akar gyereket szülni, vagy mi van, ha nem tud? Kevesebbet ér? Mekkora befolyása van a politikának, a társadalmi konvencióknak, a környezetnek, a médiának ebben a kérdésben? Mik azok a tabuk, amikről nem beszélünk az anyaság kapcsán, és mikkel ámítjuk magunkat? Egyebek mellett ezeknek a fontos kérdéseknek járnak utána a május 10-i kerekasztal-beszélgetésen, amelyen kolléganőnk, Szentesi Éva mellett Kajlik Eszter filmíró szakos Freeszfe-hallgató – aki legutóbb a szülészeti erőszakról készített filmet –, Hegyi Vivien televíziósműsorkészítő-szakos Freeszfe-hallgató és Nógrádi Noá, a Patent Egyesület szakértője vesz részt. Ne hagyjátok ki, hiánypótló beszélgetés lesz! Jegyeket ITT válthattok rá.

XX84 – disztópikus revü

Iszonyúan izgalmas dologba fogott Sipos László Márk végzős színészhallgató – aki egyébként pályakezdő létére máris több előadást jegyez rendezőként és íróként –, ezúttal ugyanis George Orwell kultikus, 1984 című regényének személyes hangvételű színpadi adaptációját készítette el. Méghozzá nem is akárhogy!

A humorral és iróniával színezett XX84 műfajilag egy kétszereplős, kuplékkal színesített disztópikus revü, a benne ábrázolt alaphelyzet – az elnyomó rendszerek borzalmai – pedig nagyon is ismerős a modern ember számára (bár ne lenne!).

A főszereplő kisember, Winston W13-2/C úgy érzi, mindenhol megfigyelik és lehallgatják, az oltással beadott mikrocsippel irányítják a gondolatait, és a fogkrémben lévő fluoriddal tompítják az agyműködését. De Winston a saját kamerája elé áll, és egy videónaplóban mindent kitálal. És persze a szerelmi szál sem maradhat ki a május 13-án látható előadásból, amire ITT tudtok jegyet váltani. 

Dunaszaurusz – korszakos film a rendszerváltás korának egyik legvitatottabb beruházásáról

Persze nagyon izgalmasnak ígérkezik a fesztivál dokumentumfilmes szekciója is, amelyben olyan ritkán vetített műveket lehet megnézni, mint Csillag Ádám Dunaszaurusz című 1988-as alkotása. A film az annak idején nagy port kavaró bős–nagymarosi vízlépcső kiépítése körüli vitát mutatja be, illetve a hatalmas beruházással kapcsolatos tényeket, problémákat, ellentmondásokat és lehetséges ökológiai, valamint társadalmi következményeket tárja fel – ezt az alapvetően környezetvédelmi kérdést pedig társadalmi és politikai közegbe ágyazza (így nagyon tanulságos a mai korra nézve is). Az alkotás emellett azért is kiemelten fontos, mert annak idején hangot adott a különböző szakmai ellenérveknek is, így szinte tanúként rögzítette a hazai civil társadalom megszületését.

Filákovity Radojka