–

Jordán Feri korábban a zürichi Society in Science alapítvány ösztöndíjasa, a Microsoft Research trentói intézetének vezető kutatója, valamint a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója volt, jelenleg pedig a pármai egyetem kutatója és a nápolyi Stazione Zoologica külső munkatársa. Szuperokos ember, akitől akár meg is rémülhetnék, hisz nem vagyok elég pallérozott hozzá képest ahhoz, hogy igazán fontos dolgokról beszélgessek vele, de Feri vidáman, lazán és közvetlenül száguldott be a szerkesztőségbe, és azonnal otthon érezte magát. Őszinte kíváncsisággal tekint a világra, ahogy Szamosi Zsófi is, aki mindig is keresi az újdonságot, a Vígszínház után Pintér Béla társulatához szerződött, majd tíz év után szabadúszó lett. Mint mondja:

„Amikor azt érzem, hogy nem vagyok a helyemen, és nem azzal foglalkoznom, amivel igazán szeretnék, akkor egy idő után szétrobbanok.”

A felvétel alatt kiderült, hogy pontosan mit is csinál egy hálózatkutató biológus, és nem fáradt-e még bele, hogy megpróbálja felnyitni a társadalom szemét, de az is, Zsófit hogyan érintette, hogy harmadik próbálkozásra vették fel a Színművészetire, majd onnan kikerülve miként szűnt meg az az intenzitás, amihez a főiskolai évek alatt szokott. Izgalmas ellentmondás volt, ahogy a pandémia hullámait élték meg, Feri volt, amit kifejezetten élvezett, Zsófit viszont kisgyerekes anyukaként, ráadásul egy felújítás közben érte a vírus első hulláma, és saját bevallása szerint nagyon nehezen küzdött meg vele, de ez egy teljesen új foglalkozás irányába is terelte.

Körbejártuk a globalizáció, az urbanizáció, a klímaszorongás és a tömegturizmus kérdését is, és arról is szó esett, hogy szülőként milyen kihívásokkal találták szemben magukat. De egy pillanatra a bölcsek kövét is megleltük, és megfejtettük, mi az, ami elengedhetetlen a túléléshez. A szó szoros és átvitt értelemben is.

Krajnyik Cintia

A Közös hang további epizódjait itt találod: