Történetek szerelemről, emberekről, időről és elmúlásról – 8 film, amit újra meg kell nézni

–

1. Minden végzet nehéz (2003)

Istenem, a könnyem is potyogott, amikor újranéztem a Minden végzet nehéz című örök romantikus klasszikust. Diane Keaton és Jack Nicholson fura, kitekert szerelmi története annyira, de annyira szórakoztató, hogy a térdemet csapkodtam, és két órára tényleg elfelejtettem, hogy mekkora szar közepén térdepelek.

Keaton kapcsán az az érzésem, hogy önmagát alakítja a filmekben, annyira határozott a stílusa – tökéletesen összetéveszthetetlen. Nicholson pedig… hát ő Nicholson, egy igazi legenda. 

Ebben a filmben az a jó, hogy a mellékszereplők is remekelnek, például a Keaton lányát alakító Amanda Peettől kezdve a barátnő szerepébe bújó Frances McDormanden át a sármos, helyes orvost játszó Keanu Reevesig mindenki szuper szórakoztató. 

A sztori szerint az ötvenes éveiben járó, sikeres drámaíró a házában tervezi tölteni a hétvégét, de beállít a lánya az új udvarlójával, a nőfaló zenei producerrel, akinek szívrohama lesz, így képbe kerül egy jóképű orvos is, és elkezdődik a fordulatos szerelmi kalamajka. 

Ajánlom: ha egyedül vagy, utálod a világot, és talán még magadat is. A minden végzet nehéztől garantáltan elfelejted majd a bajodat.

2. Időről időre (2013)

Na, és ezt láttátok már? Valamiért nem lett közönségsiker, de én nagyon szeretem, és újra meg újra előveszem, ha valami szép mesét kívánok az életről, a szerelemről és az ember dolgairól, meg úgy egyébként is, az elmúlásról. 

Ebben a filmben fedeztem fel magamnak a tehetséges ír színészt, Domhnall Gleesont (az Erőszakikból ismert Brendan Gleeson fiát), akiről azt hittem, hogy sehol nem láttam azelőtt, aztán kiderült, hogy de: a Harry Potter-mozikban ő alakította Bill Weasley-t, Ron egyik bátyját. Viszont sajnos (vagy nem sajnos) ebben a filmben sem tudtam megszeretni a másik főszereplőt, Rachel McAdamset, és esküszöm nektek, nem tudom megmagyarázni, hogy miért. 

Az Igazából szerelem író-rendezőjének, Richard Curtisnek ez a munkája viszont igazán szép darab. Egy furcsa időutazós történet, amelyben az időutazás képessége apáról fiúra száll, számos bonyodalmat okozva ezzel. Közben pedig olyan szépen vázolja a dolgok egyszerűségét, amelyeket valójában csak mi vagyunk képesek ennyire túlbonyolítani, hogy na. 

Ajánlom: összebújós hétköznapokhoz, szerelmeseknek, és kihűlőfélben lévő kapcsolatokban is.

3. Forrest Gump (1994)

Ez az a mozi, amiről semmit nem kell mondanom. A lassan harminc éve készült klasszikus mára ikonikus alkotás lett. Olyan megható és csodával teli történet, amit mindenkinek kötelező látnia. Amikor először néztem meg, már akkor is ezt gondoltam, és azóta legalább ötször újranéztem, de lehet, hogy keveset mondok. 

Tom Hanks az egyik legjobb színész a Földön, alakja megkerülhetetlen, Forrest Gump karakterét pedig úgy formálja meg, ahogyan senki más nem volna képes. Alakítása egybeforrt ezzel a karakterrel. Nekem pedig mindig segít kidugni a fejem a hullámok felett, ha újranézem.

Ajánlom: bárkinek, bármikor és bármennyiszer.

4. A szabadság útjai (2008)

Egyszer egy kritikában azt olvastam erről a filmről, hogy olyan, mintha a Titanic kikötött volna a szereplőivel, Jackkel és Rose-zal, majd bemutatnák ezek a remek művészek, hogyan végződött volna az életük. 

A szabadság útjai egy torokszorító sztori az amerikai álomról, és arról, milyen, amikor megpróbálunk a képzeletünk szerint élni: hiába kergetjük, soha nem érjük utol a vágyainkat. Winslet és DiCaprio párosa ismét ütőkártya, ráadásul sokkal kiforrottabb, érettebb játékot láthatunk tőlük, mint a tizenegy évvel korábbi sikerfilmben. 

Nem vidám sztori, nem lesz tőle jókedved neked sem, mégis tanulságos és szép.

Ajánlom: borongós keddekre, egy pohár (üveg) borral a bolyhos takaró alá.

5. Csapd le csacsi! (1992)

Ez az a magyar film, amin garantáltan sírva fogsz röhögni. Pap Vera (akiről ITT írtam) és Gáspár Sándor párosa briliáns, mindez belehelyezve egy olyan környezetbe, ami főleg azoknak lesz ismerős, akik még a kétezres évek előtt születtek. A slusszpoén pedig Eperjes Károly karaktere, akin még jobban fogsz szórakozni, ha a mai közéleti tevékenysége tükrében nézed. 

Ha nem láttad a Csapd le csacsi!-t (ami szerintem alapfilm), akkor sürgősen pótold. Ha pedig láttad, akkor azonnal nézd újra!

Itt az egyik kedvenc párbeszédem belőle kedvcsinálónak:

Géza: Tudod te, mi a féktávolság?

Ajánlom: azoknak, akik ki akarnak tekinteni a jelenből és érteni szeretnék a múltat.

6. Egy asszony illata (1992)

Ezt a mozit akkor láttam, amikor anyámék először hagytak ott minket a tesómmal hétvégére, és a nagymamánk vigyázott ránk. Akkor még igazából nem pontosan értettem, miről is szól ez a film, de a hangulata megfogott, és később, amikor már az értelmem felnőtt hozzá, újranéztem. 

Chris O’Donnell, egy jeles egyetem ösztöndíjasa, haza akar utazni a nehéz sorban élő családjához karácsonyra, de mivel nincs pénze, kénytelen elvállalni egy vak katonatiszt kísérői feladatát. A közösen eltöltött napjaikról szól a film, ami tele van remek monológokkal, nagyszerű színészi alakításokkal (Al Pacino fantasztikus), és mély mondanivalóval. 

Nem kérdés, hogy ez a kedvenc idézetem a filmből, és azt hiszem, nektek is ismerős lesz: „A nő furcsa egy teremtés... hogyan született? A haja... a haja mindent elmond. Temetted-e valaha az arcod egy tengernyi hajba, és kívántad-e, hogy örökké ott maradj? És az ajka, amikor rád tapad, olyan, mint a hűvös bor, amit egy sivatagi utazás után kortyolgatsz.”

Ajánlom: szerelmes összebújásokhoz.

7. Egyszerűen bonyolult (2009)

Nem bírom Alec Baldwin tenyérbemászó ábrázatát, de ezt a filmet akkor is látni kell, és jólesik újra meg újra megnézni. Nem egy óriási alkotás, mégis képes kikapcsolni és megnevettetni. Baldwin ezúttal tökéletes a pöffeszkedő, életközepi válságon átesett, Porschéval furikázó, fiatalabb feleséget beújító faszi szerepére, és azt hiszem, ezzel kábé el is mondtam a sztorit. 

Az Egyszerűen bonyolultat (megint egy béna magyar címadás) a legrosszabb időszakomban újra elővettem, és az történt, ami a Minden végzet nehéznél: vagy két órára elfelejtettem a bajomat. 

Ajánlom: megnézni anyuval, vagy barátnőkkel.

8. Testről és lélekről (2017)

Egy kicsit elfogult vagyok, hiszen a barátnőm a film főszereplője, viszont amikor először láttam Enyedi Ildikó filmjét, akkor még nem ismertük egymást Szandrával, és már akkor is tetszett. Persze teljesen más volt újranézni, de talán ez az a film, amiben mindig új és újabb, csodálatos részleteket fedezhet fel az ember.

A Testről és lélekről nem hétköznapi szerelmi történet, ami úgy mesél szexualitásról, vágyról, szerelemről és autizmusról is, hogy közben szinte teljesen steril, lefojtott képekben jelenik meg előttünk a cselekmény. A történet másik főszereplőjét egy tökéletesen amatőr szereplő alakítja: Morcsányi Géza ugyanis az irodalmi berkekben járatosaknak lehet ismerős, korábban a Magvető Kiadó igazgatója volt, és színházi dramaturg, fordító, és ettől is külön érdekessé válik az összkép. Borbély Alexandra pedig zseni. Ezt tanúsítja az Európa legjobb színésznőjének járó díj is, amit nem véletlenül nyert el.

Ajánlom: ha valami nem szokványosra vágysz.

Te hányszor láttad már ezeket a filmeket? És melyik kerülne fel a listádra?

Szentesi Éva