–

Szemben lóg az épület bele. Napközben hatalmas gép tépi, pont olyan, mint egy eltévedt Tyrannosaurus. Gyakran bámulom, és közben arra gondolok, mennyire nehéz lehetett ezt felépíteni, most meg csak úgy simán szétszedik.

Amúgy a házasság hete van. A Facebookon „Újra igent mondanék” szlogennel látják el a profilképeiket az emberek. 

Igent mondanék én is. Csak nincs mire. 

Ádernét hallgatom a Család-barátban. Arról beszél, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Megértem, valahogy én is így vagyok ezzel. Kiposztolom, hozzáfűzöm, mit gondolok. Valaki szerint csak irigy vagyok, mert ő boldogul, míg én meg nem… Egyébként lehet. 

Mármint lehet boldog, és örülök neki, ha így van, csak más ne legyen basztatva a papír miatt, például a húgom, aki tizenhat évesen jött össze az első szerelmével, és van már gyerekük is, de nem akarnak házasodni. Vagy a meleg barátaim, akiknek lassan már az élettársi státuszuk sem érvényes, mert az apa férfi, az anya nő, és nem fordítva. 

Azt is mondják, ha az elfogadást hirdetem, fogadjam el Ádernét is, álszent bagázsostul, vak komondorostul, mindenestül. Igen, tudom, hogy a jachton nem az ő férje kokózott, meg azt is, hogy a ló néz, a csikó lát, és az ereszen sem az ő ura lógott, csak amit a köztévében nyomnak a házasság hetén, attól azért mégiscsak szarul érzed magad. Nem csak én. 

És nem azért, mert irigy vagyok, hanem mert egyszer láttam egy videót kísérleti egerekkel, amiken hatszáz napon keresztül tesztelték, hogy mi a túlnépesedés mechanizmusa. A konklúzió az volt, hogy mindez igaz lesz az emberekre is. Mert azok a nyomorult egerek, akiket a kutatók hosszú időre bezártak, először nyomták A nagy Gatsby-partit (kaja, pia, dínom-dánom), oké, kokain meg kurvák nem voltak, de mindig az itatónál meg az etetőnél találkoztak, kábé mint mi a barátaimmal, amikor még nyitva voltak a helyek.

És akkor szaporodni kezdtek, pont, mint az emberek, ha összezárják őket (nézz meg egy Való Világot), végül annyira sokan lettek, hogy ettől agresszívvá váltak, aztán elszigetelődtek egymástól, és kihaltak a picsába. Na, bumm.

Azt hitted, jobb vége lesz, mi? Hát én is. 

Haragudhatsz persze a Disney-re, mert te is miatta hitted, hogy a koldusfiúból herceg lesz, és körbeénekli veled a világot abszolút spontán egy varázsszőnyegen. Vagy ha a kastélyban él egy kurva ronda csávó, akitől mindenki megijed, de véletlenül rengeteg pénze van, és te az előnytelen külseje ellenére beleszeretsz, mert meglátod benne a szépet – leszarod még a pénzt is –, megcsókolod, és álomszép herceg lesz. (Sose értettem a mesékben, hogy ha egyszer elfogadtad rondának, és úgy is beleszerettél, utána minek csodálatossá varázsolni? Miért kell az embereket hülyíteni ezzel?)

Szóval mindezeket elhitted, közben meg nincs olyan, hogy repülő szőnyeg, és a drága palotában a csúf rém rohadtul nem változik sármos palivá, és paff leszel, de összeszorítod a fogad, mert vett neked egy halom luxuscuccot, és finanszírozza a vállalkozásod is, így mondhatod magad üzletasszonynak, miközben mindenkinek azt kamuzod majd, hogy nem a pénzéért vagy oda érte. Aha. 

Biztos most majd azt mondják, hogy irigy vagyok a hercegnőkre meg az üzletasszonyokra is.

Egy megkeseredett hülye picsa vagyok, igen, aki – tök ciki, de – nem volt még házas.

Valakitől hallottam, hogy azzal baszogatták: „Negyvenéves korodra minimum elvált legyél, de hajadonnak lenni abban a korban, hát az halál ciki.” Mert ezzel azt üzened, hogy valami gond van veled, a kutyának se kellettél, lejárt a biológiai órád, a legszuperebb gyógyszer se indítja be újra, az összes normális, helyes pasi elkelt, te meg egyedül vagy, és biztos szarul érzed magad. Pláne így, a házasság hetén. (És akkor még nem említettem, hogy vasárnap Valentin-nap, de azért ne vágd fel az ereid, tesó.)

Aztán eszembe jutnak megint az egerek, hogy én tutira az lennék közülük, amelyiket Szépnek neveztek el a kísérletet végző kutatók, és nem az elnevezés miatt, hanem mert ő szigetelődött el a leghamarabb. Nem marakodik az itatónál a többiek között, és lemond a szaporodásról is, megállítva ezzel a túlnépesedést, önként hozzájárulva a kihaláshoz. 

Szemben egyre jobban lóg az épület bele, a szemem előtt szakítja szét egy eltévedt Tyrannosaurus.
Ezek is így haltak ki, mi?
Kamu volt a meteor, ugye?
Becsaptak bennünket ezzel is.
Fogadjunk, fogták magukat, és inkább elszigetelődtek, mert rohadtul elegük lett a társas létből.

Szentesi Éva