Így neveld a hagymáidat! – Téli tavasz a lakásban, kezdőknek
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már eléggé unom a szürkeséget. A lakásom ugyan tele van szobanövényekkel, de azért a friss tavaszi virágoknál nincs semmi, ami gyorsabban visszaadná az ember optimizmusát. (Jó, esetleg egy lottóötös, de abban nem tudok segíteni.) A kertben már elkéstünk a hagymázással, de ha a lakásban most kezdünk el babrálni a virághagymákkal, még szép sikerekkel kecsegtet. Ha pedig nem vagyunk ilyen türelmesek, akkor még mindig ott vannak a virágos ágak! Csepelyi Adri tippjei következnek.
–
Hagymát, de milyet?
Aki nem penge növényismeretből, annak bizonyára nem mond sokat egy hagyma. Elárulom: önmagában másnak sem, leszámítva a feketeöves növénygurukat. De mi azért gyűltünk ma itt össze, hogy segítsek eligazodni a szóba jöhető növények között, szóval következzék egy kis gyorstalpaló!
Fajonként eltérő, de átlagosan azt mondhatjuk, hogy a pöpecül elültetett hagymák egy héten belül hajtani kezdenek, szóval a siker gyors és látványos, ha követed az alábbi lépéseket.
Milyen hagymás növényekkel érdemes próbálkoznod?
- Tulipán (Tulipa)
- Nárcisz (Narcissus)
- Krókusz (Crocus)
- Jácint (Hyacinthus orientalis)
- Fürtös gyöngyike (Muscari neglectum)
- Hóvirág (Galanthus nivalis)
- Kockásliliom (Fritillaria meleagris)
- Hófény (Chionodoxa luciliae)
- Irisz (Iris reticulata)
- Csillagvirág (Scilla siberica)
Az amarillisz egy kicsit más tészta, annak gondozásáról ITT írtam.
Amit MINDEN növény esetében fontos tudni
Csak fagymentes helyről vegyél hagymát! (A szabadtéren árult hagymák akkor is szinte biztosan fagyottak, ha a vásárláskor épp jó az idő, szóval ne vegyél kintről hagymákat!)
A barkácsáruházak kertészeteiben millióféle hagyma kapható, a kép alapján könnyen választhatsz. Mielőtt azonban valami a kosaradban landolna, finoman ellenőrizd a zacskóban lévő hagymákat: ha puhák, vagy nyomásra teljesen száraznak, papírszerűnek tűnnek (főleg a kis hagymák), esetleg kellemetlen szaguk van, akkor hagyd szépen ott őket!
Érdemes megkérdezned, hogy előkezelt hagymákról van-e szó. Ez azt jelenti, hogy a téli nyugalmi állapotot idézik elő náluk a hőmérséklet drasztikus csökkentésével, lehetőleg sötét helyen, azaz: két–három hónapon át jellemzően pincében tartják őket.
Ha nem, vagy nem tudják megmondani, volt-e ilyenben részük, akkor tiéd a nemes feladat, hogy Holle anyót játssz: tedd jól szellőző zacskóban vagy textilbe a hagymákat két hétre a hűtőbe. Vigyázz: ne érjenek a hátfalhoz, és ne a mélyhűtőbe tedd őket, hiszen a fagyástól tönkremennek. (És lehetőleg ne szolgáld fel őket a hétvégi hagymás tojásrántottához…) Ha a hűtő nem alkalmas erre, de van egy remek, fagymentes pincéd, garázsod, sufnid, akkor rakd őket „sötétzárkába” ott – a lényeg, hogy nyugalmi állapotba kerüljenek a hagymák, hogy aztán a meleg lakásban vízhez jutva úgy „érzékeljék”, itt a tavasz!
A nagy hajtatási attrakció előtt a hagymák lelógó, felesleges burokleveleit szépen távolítsd el – nem kell megpucolni, csak azt szedd le, ami amúgy is lekívánkozik, nehogy a párás közegben valami kórokozó telepedjen meg a rétegek között.
Vízben hajtatás
Ehhez a legalkalmasabbak azok a fajok, amelyeknek hagymái arányaiban nagyok, mint a tulipán és a jácint.
Léteznek kifejezetten e célra tervezett hajtatóvázák, amelyeknek a széles szája alatt összeszűkül a nyakuk, hogy a hagyma kényelmesen „ülhessen” a víz fölött, de ne rothadjon el. Ha nincs ilyened, akkor megteszi hasonló alakú váza is, illetve olyan kisméretű (például sűrített paradicsomos, fűszeres, stb) befőttes üveg, amelynek keskeny a szája.
- Töltsd meg a hajtatóedényt vízzel!
- Helyezd a hagymát a csúcsos felével felfelé az üvegbe, figyelve, hogy ne érjen a vízbe. Az ideális, ha egy–két centi van a hagyma alja és a víz fölött.
- Tedd meleg, világos helyre (de ne a fűtőtestre vagy annak közvetlen közelébe)
- Ha a hagyma gyökeret ereszt, mindig pótold a vizet, amit elhasznált (vigyázva, hogy a hagyma maga ne álljon vízben)
Földben hajtatás
Azoknak a növényeknek, amelyek hagymái arányaiban kisebb méretűek, alkalmasabb közeg a föld, mert onnan növekedés közben tápanyaghoz tudnak jutni. A profik persze vízben is tudják ezt biztosítani a növényeiknek jó minőségű, erre alkalmas tápoldatokkal, de ha te ezzel most nem kísérleteznél, akkor maradj a jó öreg anyaföldnél.
Nem akármilyennél: magas tápanyagtartalmúnál.
Például palántaföld tökéletes e célra, de nyilván nem röhögnek ki a hagymáid akkor se, ha általános virágfölddel állsz neki a feladatnak.
- Válassz egy olyan edényt/cserepet, amin alul lyuk van, és ne feledkezz meg az alátétről!
- Töltsd meg a földdel
- Locsold be a földet úgy, hogy teljesen átnedvesedjen, de ne tocsogjon a vízben
- Ültesd el a hagymákat úgy, hogy a felső egyharmaduk (a csúcsos végük) kilátsszék a földből
- Tedd világos, napos, meleg helyre az edényt
- Tartsd mindig nedvesen, de ne tocsogjon vízben, mert a hagyma „belefullad” a földbe!
Virágozzék minden virág(os ág)
A piacokon és a virágboltokban kora tavasszal gyakran kaphatók különféle fás szárúak, amelyeknek csodaszép virágaik vannak. Aki kertvárosban vagy vidéken lakik, és picit szemfülesebb, akár séta közben is szert tehet bimbós ágakra – és itt most nem arra gondolok, hogy lopjon egy csokorral a szomszédoktól. (Pláne ne essen neki szakszerűtlenül a gyümölcsfáknak!) Viszont februárban már sokfelé elkezdik a metszést, és ha épp arra járunk, bátran kérhetünk a levágott ágakból egy csokorra valót.
Szilva-, alma-, körte- és barackfák ágai, az árokpartokon növő kökény, de olyan díszcserjék és fák is szóba jöhetnek, amelyeket valamiért ilyenkor ritkít meg a gazdájuk (például a díszalmafélék). Szintén remek e célra a sokak által tévesen aranyesőként ismert aranycserje, amely pikk-pakk kivirágzik a vázában, sőt, gyakran leveleket és gyökereket is hoz, ha sokáig tartjuk a lakásban.
Az aranycserje kivételével fontos tudni, hogy teljesen egyenes, elágazás nélküli hajtások nem felelnek meg nekünk, szóval, ha tavaszi metszés idején szerzel ágakat, inkább olyanok közül válogass, amelyek láthatóan „öregebbek”, többágúak, sok rajtuk a bimbó.
Amikor hazaérsz a gallyakkal, tölts meg vízzel egy vázát, és közvetlenül azután, hogy vízbe helyeznéd az ágakat, egy éles késsel vagy metszőollóval ferdén vágd le a végüket, hogy a friss szövet érintkezzen a vízzel, és hasznosítani is tudja majd azt.
Vannak, akik arra esküsznek, hogy a váza vizébe rézpénzt kell tenni (ööö… Honnan?), mások szerint egy fél Kalmopyrint összetörve, megint mások pedig egy csepp fehérítőre esküsznek, hogy tovább maradjon szép a csokrunk.
Én, bevallom, a vízcserében hiszek: a fás szárúak rengeteg vizet használnak, így érdemes naponta feltölteni a vázát felforralt és visszahűtött vízzel, kétnaponta pedig cserélni a vizet, kiöblíteni a vázát, és friss vágást ejteni a gallyak végein.
Csepelyi Adrienn
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Halfpoint