Bárányfej, fókabőrben érlelt auk és nyers bálnazsír – Bizarr ünnepi menük a világ minden tájáról
Emlékszem, egyszer egy külföldi ismerősömnek magyaráztam, pontosan mit is takar a nagymamám vasárnapi klasszikus tölteléke, vagyis azt, hogy a csirke máját összekevered vizes zsemlével, gombával és tojással, és visszatöltöd a bőre alá. Mikor elmondtam, nekem is feltűnt, hogy kívülről hallgatva ez elég furcsának hat, de mivel egész gyerekkoromban ezt ettem (például) karácsony másnapján, szerintem semmi meglepő nincs benne. Ahogy a kocsonyában vagy a véreshurkában sincs, amik itthon szintén sok helyen alapvető részei az ünnepi menünek, de nem magyar ismerőseimnek föl-föl szalad a szemöldökük a hozzávalók és a recept hallatán. Úgyhogy arra gondoltam, körülnézek a nemzetközi konyha háza táján, biztos találok olyan ünnepi ételeket, amelyekhez képest – ha most alpári lennék, akkor azt mondanám – a kakasherepörkölt kutyafüle. Nem tévedtem. Ezt az írásomat legfőképpen az ünnepi menün finnyogó gyerekeknek és tiniknek ajánlom. (És a szüleiknek.) Tóth Flóra írása.
–
„Nem eszik húst? Akkor csinálok bárányt!” – level egymillió
Biztos emlékeztek a Bazi nagy görög lagzi emblematikus jelentére… Nos, a norvégok is olyan komolyan veszik ezt, hogy a hagyományos ünnepi menü része náluk – a bárányfej. Igen, ez pontosan azt jelenti, amit elképzeltek. Egy egész, levágott bárányfej figyel a tányéron.
Így:
Én arra készülök, hogy ha otthon bármelyik kiskorúban felmerül, hogy az ünnepi menü nem tökéletes, ezzel a fotóval fogom halálra rémiszteni, és kilátásba helyezem, hogy jövőre a teljes sort lecserélem erre. A Nyugat-Norvégiában honos hagyományos ünnepi fogás neve: smalahove.
A fejet amúgy szőrtelenítik, mielőtt sóznák, füstölnék és főznék, és van olyan recept, aminek részeként az agyat is benne hagyják, majd kiskanállal megeszegetik.
Hagyományosan krumplit tálalnak hozzá, de szerintem ez senkinek nem tűnik fel. Régen egyébként a kispénzűek ünnepi étele volt, ma már ott is inkább ínyencségnek számít.
Különleges karácsonyi hernyócsemege
Észak-Afrikában az ünnepi menü része a mopane, vagyis fehérjedús hernyó. Ez a császárlepke hernyója, ami pont karácsony előtt szüretelhető az étel nevét is adó mopán fákról. A hernyókat esős évszakban szedik, a napon szárítják fogyaszthatóra, így akár egy évig is elállnak.
Nyersen is ehetők, de szaftos pörkölt is készülhet belőlük, és ropogósra is lehet sütni őket, mondjuk, fokhagymával és egy kis csilivel. Nemcsak szuper fehérjeforrás, de a szüretelésük segít helyreállítani az ökológiai egyensúlyt is, mert amúgy nagyon elszaporodnának.
Erre mondják, hogy jót s jól, nem? (Még szerencse, hogy itt nem fenyeget a császárlepke-túlszaporulat.)
Grönland ünnepi menüje: nyers bálnazsír és fókabőrben rothasztott madár
Volt egy eufemisztikusan romantikus vízióm az örök hó birodalmában ünnepelt romantikus karácsonyról… Elmúlt, köszi. A menü ugyanis kissé megijeszt: a tengeri emlősök bőr alatti zsírrétege alaposan beirdalva vagy felaprítva, de mindenképpen nyersen (ez a mattak vagy muktuk), illetve egy ott őshonos madár (alkamadár, vagy angolul auk, ami kicsit a pingvinre hasonlít) fókabőrben érlelt húsa.
A húst néhány hónapig hagyják a fókabőrben, amíg az tulajdonképpen elrothad (mármint a leírás alapján a bőr, nem a hús, de nem vagyok szakértője a témának).
Az étel neve kiviak, csak hogy tudjátok, mit nem kértek. Vagy kértek, ha bátrak vagytok az ilyesmiben. Ezek amúgy hagyományos inuit fogások, és simán lehet, hogy isteni finomak, mégis attól tartok, kevesen kóstolnánk meg őket.
Nem bizarr, de vicces, és ezt el ne áruljátok a gyerekeimnek
Japánban a leírások szerint gyakran a hagyományos karácsonyi menü a KFC gyorséttermi láncból érkezik – köszönhetően egy szupersikeres 1974-es reklámkampánynak. (Minden marketinges álma, hogy ekkora hatással legyen a fogyasztókra.) A kifejezetten kisebbségben ünneplő katolikusok ugyanis nehéz helyzetben voltak karácsonykor, mert Japánban a pulyka nem igazán elérhető. Erre válaszképpen született az országban frissen megnyitott gyorséttermi lánc ünnepi partidoboz-akciója, ami mára valódi hagyománnyá nőtte ki magát, óriási sorokkal és előrendelésekkel.
Szerintem minden gyerek titkos vágya, hogy az uncsi hagyományos ételek helyett egy jó kis kartondobozban érkező rántott csirke kerüljön a damasztabroszra.
Ha emlékezetes desszertet szeretnétek, szolgáljatok fel lila rizst
A fülöp-szigeteki hagyományos karácsonyi desszert meglehetősen furcsán néz ki, még ha elvileg biztosan finom is: banánlevélen tálalt lila rizsrudacskák reszelt vajjal, kókusszal és nádcukorral megszórva (puto bumbong). Maguk a rizsrudacskák egy speciális bambuszpárolóban készülnek, és a hagyományos verzióban valódi lila rizs van (ami nyersen fekete inkább, ám miután megfőtt, lila lesz), de fekete rizzsel is készítik.
A gyors netes receptekben viszont azt ajánlják, hogy az egzotikus rizseket helyettesíthetjük sima fehér rizzsel és lila ételfestékkel is. Hát, nem tudom, engem egyelőre nem kapott el a vágy, hogy feldobjak egy fazék rizst pár ampulla ételfestékkel, aztán gyakorlatilag hímvesszőket formázzak belőle.
De lehet, hogy ez csak azért van, mert Bridget Jones óta tudjuk, hogy szükségtelen előítéleteink vannak a kék és a lila ételekkel szemben.
A lista után azonban olyan szokványosnak tűnik a mi ünnepi menünk, amit hetek óta tervezgetek… hogy a végén még az is lehet, hogy addig inspirálódom, míg végül feltálalok egy lila bárányfejet?! Ti mit kóstolnátok meg ezek közül?
Tóth Flóra
Kiemelt kép: Getty Images/VladimirFLoyd
