Sokan állítják, hogy én (Marossy Kriszta, e sorok írója, a bevezető után megnézhető videó szerkesztője) empatikus ember vagyok. Néhányan azt is, hogy túlzottan, bár szerintem ilyen kategória nincs. Azt viszont soha nem gondoltam volna, hogy amikor felnőttként megpróbálok belehelyezkedni mások érzéseibe, pillanatnyi lelkiállapotába, akkor némiképp visszanyúlok gyerekkori babázásaim, szerepjátékaim emlékéhez. Márpedig – friss tudományos eredmények szerint – nagyon úgy tűnik, hogy ez a helyzet. A Cardiff Egyetem és a Barbie a napokban nyilvánosságra hozott átfogó tanulmányában,* először vizsgálta a babázás agyműködésre gyakorolt hatásait. Kiderült: babázás közben aktivizálódik az agy társas készségekért, így az empátiakifejlődéséért felelős része, és ez akkor is így van – ellentétben például a tabletes játékkal –, amikor egyedül játszanak a gyerekek. Aki gyerekként sokféle szerepbe képes belehelyezkedni, az nemtől, habitustól függetlenül nyitottabb és empatikusabb felnőtté válik. Erről, és a játék, a babázás fontosságának megannyi aspektusáról forgattunk egy elképesztően jó hangulatú beszélgetést, amelyben Gyárfás Dorka újságíró, Balla Eszter és Peller Anna színművészek vallottak saját gyerekeikről és gyerekkorukról, illetve dr. Belső Nóra pszichiáter segített nekik értelmezni a kutatás jelentőségét, nem kevés saját élményt is megosztva a csapattal. Tartsatok velünk!
*A vizsgálatot 42 négy és nyolc év közötti gyerekkel végezték (20 fiúval és 22 lánnyal), teljes adatfelvétel 33 gyerek esetében történt.
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád. Ha szeretnéd, hogy megmaradjunk, és továbbra is létezzünk, támogass minket a tagsággal, és férj hozzá minden tartalmunkhoz!
Régen azt hitték, hogy a pszichopátiás jegyekkel rendelkező emberek nem félnek, ezért kevésbé tanulnak a büntetésből. Egy új tanulmány gyökeresen mást gondol.
„Nagyon érdekes, hogy míg kezdetben csak nővérke, légiutas-kísérő, vagy énekesnő lehetett a Barbie, később egészen változatos és színes foglalkozásokat kölcsönöztek neki a tervezők, követve a korszellemet. Mára az összes elképzelhető foglalkozást űzi, talán csak a bányász nem volt még.”
Lehet-e Varga Juditot, a magánembert, külön kezelni Varga Judittól, a politikustól? El lehet-e, el kéne-e vonatkoztatni attól, hogy különféle előnyökért cserébe tevékenyen részt vett a NER felépítésében, működtetésében? Hogy ő volt az egyik szépségtapasz a Fidesz sok szempontból nő- és kisebbségellenes politikáján? Milanovich Domi véleménye.
Vajon miért fáj olyan sok kislány hasa reggelente? Miért szédülnek, émelyegnek, panaszkodnak fejfájásra, miközben a környezetük gyakran csak legyint: érzékenyek, túlreagálják, majd kinövik? Egy személyes történet és szakértői vélemények arról, hogyan tanulják meg a lányok már egészen korán elnyomni a szükségleteiket – és hogyan beszél helyettük a testük.
„Most akkor Európába vagy Ázsiába megyünk?” – a kérdés Georgia (régi nevén Grúzia) esetében nemcsak földrajzi, hanem kulturális és politikai értelemben is felmerül. Kóbor kutyák, végtelen vendégszeretet, sajttól roskadozó asztalok, különleges nyelvek és identitások – Szászi Fanni személyes útinaplója egy országból, amelyet lehetetlen kategóriákba sorolni.
Glow
Lagom
Glow
Lagom
