–

Nem kérdés, hogy a férfiszerepek is nagy változásokon mentek keresztül az elmúlt száz évben (erről legutóbb ITT írtam), de a „nőügyek” elemzése még sokkal bonyolultabbnak tűnik. Egyrészt a változások grandiózus mértéke, másrészt amiatt, hogy a világ különböző részeiben és kultúráiban mennyire eltérő mértékig mentek végbe ezek a változások (gondoljunk például a Közel-Kelet és a nyugati országok közötti különbségekre). 

Hangulati ingadozás

Ezt jól illusztrálja egy kutatás, ami a női lét egyik legtöbbet hangsúlyozott részéről, a havi ciklusról, kifejezetten az azt övező hangulatingadozásról szól. Általános vélekedés, hogy a nők nagy része szenved a ciklusa végén és az új ciklus kezdetén rossz hangulattól, feszültségtől. Az ezt vizsgáló kutatások azonban arra jutottak, hogy míg Iránban a megkérdezett nők 95 százaléka szenved ettől, Franciaországban ez az arány csak 12 százalék, tehát ez alapján a nők hangulatingadozása mintha országfüggő lenne, ami – mivel a jelenség elvileg biológiailag meghatározott – furcsának tűnik. Olyan kutatások eredményeinél viszont, ahol nem kifejezetten a rossz hangulat és a ciklus kapcsolatára kérdeztek rá, hanem „hangulatvizsgáló kutatásra” invitáltak különböző kultúrákban élő nőket, a ciklus bizonyos pontjához köthető rossz hangulat mindössze a nők öt százalékánál jelentkezett. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy

jóval nagyobb szerepet tulajdonítunk a hormonoknak, mint amit valójában jelentenek, a nők hangulata kapcsán pedig jóval hangsúlyosabbak az emberi kapcsolataik és az azon keresztül megtapasztalt tisztelet, támogatás és hasonlók.

Ezért fordulhat elő, hogy nagyarányban rosszkedvűek nők egy olyan országban, mint Irán, ahol a nők még a jogegyenlőség szintjéig sem jutottak el, a rosszkedvüket pedig a ciklusuknak tulajdonítják…

Pirosbetűs szabadnap

A ciklus kezdetét kísérő fájdalom nem kultúrafüggő, a nők húsz százalékánál olyan súlyos, hogy nem teszi lehetővé a normális munkavégzést. Japán, India, Dél-Korea, Indonézia, Tajvan és Zambia jogalkotói törvénybe iktatták a lehetőséget, hogy a nők (országonként eltérően havi egy-három, de általában egy) fizetett szabadnapot kapjanak a menstruációs fájdalmaikra hivatkozva. Ez egy vitatott hatékonyságú lehetőség, néhány nőjogi aktivista szerint negatív diszkriminációhoz vezethet a nőkkel szemben a munkaerőpiacon, mások szerint ellenkezőleg, jogosulatlan előnyökhöz juttatja a nőket.

Az erről folyó vitában felmerült az is, hogy a munkavállalóknak nemüktől függetlenül lehetőségük legyen elkéredzkedni a munkahelyükről havonta egyszer, ha egészségügyi nehézségük támad. 

A „szülőképes korú” nőknek egyébként sincs könnyű dolga a munkaerőpiacon. Egyrészt a munkaadó a várandósság és a szülési szabadság ideje alatt (szerencsére) nem rúghat ki munkavállaló nőt, viszont a szülési szabadság értelemszerűen kiesést jelent a munkahelyről, így sok fiatal nőt ér diszkrimináció álláskereséskor. Másrészt számos kutató érvel úgy, hogy a nők és férfiak közti jövedelemkülönbség valójában a gyerekszüléssel válik jelentőssé, a gyermektelen nők és a férfiak jövedelmi viszonyai között kicsi a különbség. 

Steiner Kristóf: Nekem nem számít, hány éves vagy

WMN Life – 2020. július 19. – SK

Robotizálva

Viszont az álláspiacok a technológiai fejlődés eredményeként olyan változásokon mennek át, amik kedvezőtlenek a férfiak munkavállalásának, és kedvezőek a nőkének. A hagyományosan férfiak által végzett fizikai és technikai készségeket igénylő munkákat egyre nagyobb arányban helyettesítik gépek, a hagyományosan „női” ápolói, gondozói és egészségügyi állások száma pedig egyre bővül, hiszen a társadalmak mind nagyobb részét alkotják idősek, emelkedik az ilyen szolgáltatások iránti igény.

Emellett ezek a hagyományosan női munkák kevésbé kitettek a válságoknak, a feldolgozóiparban, építőiparban, autóiparban jóval több állás szűnik meg gazdasági visszaesések hatására.

A koronavírus-járvány nyomán kialakuló gazdasági válságot a második világháború óta bekövetkezett legnagyobb válságként emlegetik. Elképzelhető, hogy a nemi szerepek további átalakulását okozza majd azáltal, hogy több családban az édesanyáknak lesz lehetősége dolgozni, az édesapáknak a piacok átalakulása miatt egy ideig nem, vagy csak részmunkaidőben, ami a családi munkamegosztás nemekhez kötöttségét gyengítő tendenciát erősítheti. 

„Tudományos” hátrány

A reklámok és a média nőképétől a háztartási feladatok hagyományosan egyenlőtlen elosztásán át a tragikusan erőszakos cselekményekig hosszan lehetne taglalni, mi minden maradt velünk a nőket sújtó történelmi hátrányokból. Ami a nyugati világot illeti, a nők jogilag is másodrendű állampolgárnak számítottak a múlt századig, ennek az alapja pedig (az aktuális világmagyarázó eszmének megfelelően) a felvilágosodásig a vallási tanok ilyen irányú értelmezése, ezt követően a tudomány volt. Darwin szerint például a nők az evolúció egy alacsonyabb szintjén „ragadtak”, mint a férfiak, éppen ezért ostobábbak is, ezért lehet őket kizárni az intellektualitás világából. Az intellektuális férfi felsőbbrendűség alátámasztására használták azt is, hogy a férfiak agya átlagosan nagyobb, mint a nőké.

Nyilvánvalóan könnyen megdönthető tévhit volt ez, hiszen átlagosan a férfiak magasabbak és nehezebbek a nőknél, így az agyuk a testalkatukkal arányban nagyobb, de ez semmilyen intellektuális többletet nem jelent. 

A nők alsóbbrendűnek kezelésére válaszként megfogalmazott politikai eredetű gondolat, miszerint a nők és a férfiak egy az egyben ugyanolyanok, az utóbbi időben szintén tévesnek bizonyult, mert nem térünk el teljesen, de nem is vagyunk azonosak, biológiai szempontból minden egyes szervünkben vannak különbségek a nemi eltérések miatt. Amiatt, mert annyi évezreden keresztül kezelték „tudományosan” is másodrendűnek a nőket, gyerekcipőben jár még annak pontos megértése, mit jelentenek ezek a különbségek egészségügyi szempontból, és hogyan lehet ezekre a különbségekre tekintettel kezelni a mentális és fizikai megbetegedéseket. 

Mentális nehézségek szempontjából például a nők hajlamosabbak a depresszióra, a szorongásra és az étkezési zavarokra, mint a férfiak. A nők tudományos megítélésének történelmi vizsgálatán keresztül sokat meg lehet érteni arról, hogy a látszólag objektív természettudományok is milyen erős társadalmi és politikai kereteket kaphatnak. De ugyanez igaz a kortárs kutatásokkal kapcsolatban is: látszólag világosan megítélhető tényezőket erősen irányítanak olyan hatások, mint például a nőkről szóló sztereotípiák működése magukban a nőkben. Az ilyen hatások kiszűrése, a kulturális, jogi, társadalmi esélyegyenlőség tehát nem csupán morális, hanem tudományos érdek is.

Baló Sára

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images