–

A karanténhelyzet, a koronavírus mindenkire hatással van. Vannak, akik sokkal jobban, azonnal érzik a változásokat, mások életébe pedig alattomosabban kúszik be, de kimaradni belőle senki nem fog. Kívülről úgy tűnhet, hogy az írók szuper helyzetben vannak, hiszen tudnak alkotni, talán még több idejük, nagyobb inspirációjuk is lehet a kialakult helyzetben.

Csakhogy ez a szakma is meg lett fosztva a legfontosabb közegétől: a személyes találkozóktól, fesztiváloktól és bemutatóktól. Most tanuljuk mi is, milyen lesz majd könyvet bemutatni bemutató nélkül, milyen lesz eladni könyvesboltok nélkül.

Az én májusra tervezett kötetem is tolódik, még nem tudni, mennyit. Az egész évre leszervezett könyvturném tavaszi, kora nyári állomásai módosulnak, nincsenek beszélgetős estek, nincs személyes kapcsolat. 

Persze, nekem van munkahelyem (aminek szintén nem egyszerű mostanában), de sok írónak csak a könyvei eladásából, az író-olvasó találkozókból volt bevételi forrása. De még ők is szerencsésnek mondhatják magunkat abból a szempontból, hogy a munkájuk során nincsenek közvetlen veszélynek kitéve. 

Ti pedig tudtok bennünket olvasni. És végső soron egy kötet sorsát mindig az dönti el, hogy az olvasók szeretik-e, vagy sem. 

Erre a napra öt olyan könyvet hoztam nektek, amelyet nagy szeretettel ajánlok erre az ínséges időszakra. Ha tehetitek, vegyetek könyvet, támogassátok az írók és a kiadók munkáját. 

Íme!

1. Ha ki akarsz szakadni a jelen helyzetből… Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve (Park Könyvkiadó, 2019)

Szécsi Noémi tanított a kreatívszépírás-kurzuson, így az összes könyvét olvastam, és nagyon szeretem éles eszű, érdekfeszítő írásait. Ez a kötete tulajdonképpen egy háromrészes sorozat záró darabja (nem tudom, tervezi-e még tovább írni). A budapesti úrinő magánélete és A modern budapesti úrinő című kötetekkel együtt a Lányok és asszonyok aranykönyve olyan korszakot tár elénk, amelyről legfeljebb déd- és üknagyanyáink ránk hagyott szelencéi mesélhetnének. 

Ha érdekel, hogyan élték meg a nőiességüket a századfordulón, miként tudták meg, teherbe estek-e, mit jelentett elődeink számára a férjhez menés, miként szépítkeztek, hogyan törődtek az egészségükkel, vagy hogyan viszonyultak a testükhöz, akkor ez a te könyved. 

Részletekben is olvasható, szórakoztató és érdekfeszítő feljegyzések egy nagyszerű szerző kutatómunkája nyomán. Ez a kedvenc idézetem:

„Mindig azt tettem, ami jólesett és mindig az az érzésem volt, hogy helyesen cselekedtem. Amit a testem követelt, megadtam neki: de a lelkem sohasem volt a testem rabszolgája. Ha csalódtam valakiben: rögtön kiadtam az útját. És feleségtől sohasem csábítottam el a férjét.”

Ajánlom azokra a napokra, amikor eleged van az egészből, és sürgősen el akarod felejteni, mi zajlik épp a világban.

2. Ha meg akarsz győződni róla, hogy a világ nem változik… Margaret Atwood: Az ehető nő (Jelenkor Kiadó, 2020)

A félreértések elkerülésére: ez a kötet nem Atwood legújabb munkája, hanem a legelső. Ugyanis a hatvanas években, még huszonéves korában írta. Arról a világról szól, amely a nőt tárgyiasítja, enni valóan gusztusosnak, használati tárgynak nézi, amit fel lehet zabálni – miközben a nő nem az esküvői torta menyasszonyfigurája, és nem is szusit felszolgáló, élő tálca. A kötet megjelenése óta ötven év telt el, de a világ körülöttünk vajmi keveset változott. 

A könyv hátlapján ez az idézet áll: 

„A szülei valószínűleg attól féltek, hogy középiskolai tanárnő lesz belőle, vagy aggszűz, vagy kábítószerfüggő, vagy női felső vezető, vagy esetleg valami sokkoló testi átalakulásra készül, mondjuk, izmokat növeszt, mély hangja lesz, és szakálla nő. De helyeslő tekintetükből most azt olvasta ki, hogy végül mégis rendes ember lesz belőle.”

Ajánlom azoknak, akik azt hiszik, hogy miután vége a járványnak, a világ gyökeresen megváltozik, minden máshogyan lesz, őzikék rohangálnak majd a Times Square-en és influenszerek nem csak az imázsépítés miatt palántáznak majd az erkélyükön. 

3. Ha egy kicsivel jobban akarod érteni akarod a világra adott reakcióidat… Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés (Pont Kiadó, 2011)

Ezt a könyvet egy rendkívüli szaktekintély jegyzi, Alice Miller pszichológus – nekem is a terapeutám ajánlotta olvasásra. Nem is csalódtam. 

A kötet ízekre szedi a nevelési módszerek lehetséges hatásait, és a gyerekkorunk sötét vermeit abból a szemszögből mutatja meg, amelyben már felnőttként létezünk. Nagyon részletes, mondhatni, tűpontos elemzés. 

A kedvenc részem ez, nem véletlenül:

„Ha tehát megjelenik valaki, aki úgy beszél, úgy gesztikulál, mint a saját apánk, akkor a felnőtt is elfelejti vagy nem érzékeli többé demokratikus jogait, alárendeli magát ennek az embernek, körülrajongja, engedi, hogy manipulálja, teljes bizalmával megajándékozza, és végül teljesen kiszolgáltatja magát neki, miközben ezt a rabszolgaságot észre sem veszi, ahogyan semmit sem veszünk észre, ami saját gyermekkorunk folytatását jelenti.”

Ha tetszett Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve, ha érteni akarod, milyen lelki triggereket cipelsz magaddal, ha szét akarod boncolni magad, akkor tessék, pompás olvasmány lesz. 

4. Ha örökké emlékezni akarsz az első szerelemre… Szabó T. Anna: Senki madara (Magvető Kiadó, 2015)

Ezt a könyvet DTK hozta nekem, amikor még nem tudtuk, hogy egyszer lesz WMN, és együtt fogunk dolgozni. Látogatóba jött, és magával hozta Szabó T. Anna akkor megjelenő kötetét, ami egy csodálatos mese. 

„Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.”

…hangzik a kötetből az azóta sokat emlegetett idézet. Ez a sor örökre belém égett, csakúgy, mint az illusztrátor, Rofusz Kinga rajzai. 

Nem ismertem akkoriban Szabó T. Anna munkásságát, ma viszont már tudom, hogy az egyik legcsodálatosabb magyar kortárs szerző, akinek a személyisége is ugyanilyen lenyűgöző. Kevés olyan kedves ember van ebben a szakmában (is), mint Anna. Egészen elvarázsol az, ahogyan létezik ebben a közegben. 

A Senki madarát mindenkinek, bármely időszakban, akármilyen állapotban ajánlom, mert felmelegít és megment. 

5. Amikor azt akarod, hogy a húsodba vágjon… Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen (Magvető Kiadó, 2012)

Szvoren Edina a kedvenc kortárs szerzőm. Mindegyik története olyan zseniálisan megírt, pontos rajz az emberről és a kapcsolatokról, hogy csak kapkodom a fejem, és arra gondolok, de jó lenne egyszer ilyen színvonalon írni. A történeteihez újra és újra visszanyúlok, de a címadásai is pompásak, és az is, amilyen öniróniával ír magáról. 

Legelőször a már említett kreatívírás-kurzuson találkoztam a műveivel – Bárány Tibor filozófus és kritikus ajánlotta a figyelmünkbe, és mennyire jól tette. Szvoren nagyon megmaradt bennem.

A kedvenc idézetem ebből a könyvből:

„Előbb-utóbb mindent megszeretek, amibe beletörődöm.”

Ízlelgessétek. Hátha megszeretjük a végén mi is, amibe most vagyunk kényszerítve. 

Ajánlom azoknak, akik kiváló minőségű szöveget akarnak olvasni. 

+ 1. Ha nevetni akarsz. És sírni… Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk (Helikon Kiadó, 2019)

Mire a listám végére értem, rájöttem, hogy egyetlen férfi szerző sem szerepel a felsorolásban, pedig Isten látja lelkemet, ez teljesen véletlen volt. Rohantam is a könyvespolchoz, amelyen külön helyet szenteltem Cserna-Szabó Andrásnak – az összes, eddig megjelent kötete ott figyel, kivéve egyet: A szíved helyén épül már a halálcsillagot, amit egy londoni tartózkodásomkor a metrón hagytam. 

A halálcsillagból azóta se szereztem be újat, pedig már rongyosra olvastam, és nem tagadom, az a kedvenc könyvem Cserna-Szabótól (aki szintén tanárom volt), mert rengeteget nevettem a sztorin, miközben megelevenedett előttem Emlék Bundás, a tulajdonképpeni antifőhős karaktere. 

Jobb híján a Mérgezett hajtűket fotóztam be nektek, de Cserna-Szabótól bármit ajánlanék, mert igazán szórakoztató, kiváló író, és különc alakja az irodalomnak, aki imádja a jó kajákat, meg is tudja főzni őket, de szereti a mocskos rock and rollt, és a pálinkát is. 

Cserna-Szabó novellistának vallja magát, de A halálcsillag regénye mégis a legjobb műve, legalábbis szerintem. A Mérgezett hajtűk pedig egy olyan novelláskötet, amit szintén kár volna kihagyni. Álljon itt a legfontosabb idézete:

„Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá!) a vécéablakban.”

Most már tudjátok, hová tettétek a kedvenc könyveteket, ha épp nem találjátok… 

Jövök még listákkal, hiszen lehetetlen ezt a cikket valaha is befejezni. 

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Flashpop