Tényleg minden diktátor paranoiás?

–

Egy diktátor esetében a félelem részben természetesen indokolt

A zsarnok tetteivel többnyire temérdek ellenséget szerez magának. Azonban a folyamatnak nem egyirányú: sok gyilkosságuk már eleve paranoid indíttatású. Ennek az állapotnak a jellemzői közé tartozik az állandó gyanakvás: az, hogy valaki semleges vagy baráti gesztusokat ellenséges tetteknek lát, apróságokon akad fenn, és örökösen a saját jogait hangsúlyozza.

Számtalan példát láthatunk arra, miként estek áldozatul ártatlan emberek a diktátorok szadista tombolásának. Így aztán

a kiszemelt áldozatok likvidálása és a növekvő paranoia egymást erősítő, öngerjesztő folyamattá válik, míg a rettegés annyira el nem hatalmasodik, hogy az uralkodó minden döntését az óvintézkedések hatják át.

Kívülről nézve így egyre nyilvánvalóbbá válhatna, hogyan is szakad el az adott ember a valóságtól. Azonban az uralkodók élete többnyire a külvilág elől rejtve zajlik, és a bizarr cselekedetek általában csak utólag kerülnek napvilágra. A köztudatban mégis az idők kezdete óta jelen van a tébolyult uralkodó ősképe, olyannyira, hogy még a népmesékben is visszaköszön. Jó példa erre Az őrült király című afrikai népmese, mely frappánsan összefoglalja a jelenséget. A király megbolondul, az alattvalók pedig nem értik, miért űzi el országából az időseket. A mesének jó lesz a vége, a valóságban azonban nem jön mindig a hepiend.

Az elszigeteltség ereklyéi

A paranoiára a leginkább kézzelfogható példát talán Enver Hodzsa, Albánia hajdani sztálinista diktátora szolgáltatja, aki izolacionista politikáját bunkerek építésében teljesítette ki. A félgömb alakú építményekbe ma is lépten-nyomon belebotlanak a kirándulók, méghozzá a legváratlanabb helyeken.

Hodzsa a szovjetek és a NATO-támadásától egyaránt tartott, ezért olyan bunkereket készíttetett, amelyek ellenállnak a legnagyobb tanktámadásnak is. A prototípus az '50-es években épült, strapabírását a zsarnok élőben tesztelte odabent a tervezőmérnökkel. Miután a bunker kiállta a próbát, kezdődhetett a tömeggyártás, ami hatalmas gazdasági terhet rótt az országra.

Ma körülbelül minden albán családra jut egy bunker. Bár ezek az építmények a diktátor paranoiáját és belső elszigeteltségét tükrözték, a lakosságban is félelem- és veszélyérzetet keltettek.

Melyik az igazi?

Az ilyen léptékű bunkerépítés nem volt általános a zsarnokok körében, a hasonmások alkalmazása azonban többeknél is bevett gyakorlatnak számított. Sztálinnak állítólag több dublőre is volt, akiket éveken keresztül képeztek arra, hogy úgy viselkedjenek és beszéljenek, ahogy a diktátor, és persze a bajuszukat, hajukat is az övével megegyezőre nyírták. Az egyikük állítólag egy bizonyos Rashid volt, aki különböző találkozókon, banketteken helyettesítette az önkényurat, a másikuk pedig egy Felix Dadajev nevű férfi, aki 2008-ban lépett a nyilvánosság elé. Mint mondta, 1942-ben elterjesztették a halálhírét, hogy Sztálin alteregója lehessen, legnagyobb nyilvános szereplésére pedig az 1945-ös jaltai konferencia volt, ahová ő utazott nyilvánosan, míg Sztálin titokban közlekedett.

Sokan vélik úgy, hogy Szaddám Huszein is élt az alteregók adta lehetőségekkel, és gyakran plasztikai műtétekkel érte el, hogy dublőrei a megszólalásig hasonlítsanak rá.

Huszein állítólag sokszor rejtőzködött, volt, hogy senki nem tudta, éppen hol alszik vagy eszik, miközben hasonmásai képviselték őt a nyilvánosság előtt. Gyakran több helyen is megterítettek neki, hogy biztos lehessen benne, nem tudják, hol eszik.

Az utazás egyébként meglehetősen neuralgikus pont a vezetők életében. Kim Dzsong Il, Észak-Korea korábbi első embere félt a repüléstől, ezért csak vonattal közlekedett, akkor is, ha az út így majdnem egy hónapig tartott. Biztonságáról a jármű páncélbevonata gondoskodott.

Babona és mágia a diktatúrában

Brit pszichológusok még a második világháború idején elemezték Hitler beszédeit, és azokban a növekvő paranoia jeleit vélték felfedezni. Valóságtól elrugaszkodott szorongásának célpontjai, mint az tudható, elsősorban a zsidók voltak, akiket egyre inkább a gonosz megtestesítőinek látott elsötétülő elméjében. Eközben önmagát a jóság nagykövetének érzékelte.

Az, hogy a félelmek természete – és különösen az ezekre adott reakció – kulturálisan mennyire meghatározott, a burmai diktatúra sajátos példáján látszik. Az országban, amely hosszas elzártság után csak az utóbbi években nyitotta meg határait, a vezetők fejében a más diktatúrákból átvett gyakorlatok a helyi mágikus elemekkel keveredtek.

A trendet Ne Win kezdte, aki mindenben asztrológusa tanácsára támaszkodott. Úgy alakította át a pénzcímleteket, hogy azok kilenccel oszthatók legyenek, mert úgy vélte, a kilences szám szerencsét hoz. Noha ezzel komoly gazdasági károkat okozott az országának, nem ez volt legvadabb megnyilvánulása.

Előfordult, hogy belelőtt a tükörbe, amikor azt mondták neki, merénylet fenyegeti, és disznóvérben fürdött, amikor vérfürdőt jósoltak neki, hogy e mágikus tettekkel gyakoroljon hatalmat az események felett.

Bárhová is utazott az országban, ott el kellett pusztítani a kóbor kutyákat, mert azt tanácsolták neki, óvakodjon a kutyáktól.

Példáját utódja, Than Shwe is követte, aki 2005-ben áthelyezte az ország fővárosát Rangunból a dzsungel közepére, Nepjidába, mert tanácsadója azt mondta, ha nem így tesz, elveszti a hatalmát. A város attól kezdve hét évig épült. A munkálatokat 2012-ben fejezték be, de sok értelme nem volt, mert a település azóta is üresen kong. A zsarnok elzárkózó magatartására jellemző volt, hogy 2008-ban, a Nargis-ciklon pusztításai után Than Shwe nem engedte be az ENSZ segélyszervezeteit az országba.

Szintén fontos szerepet töltött be a mágia Francois „Papa Doc” Duvalier haiti diktátor életében, aki egyébként vudu varázslóként is praktizált, és a vudu terjesztését is fontos feladatának tekintette. Mivel azt gondolta, hogy minden hónap 22-én vigyáznak rá a szellemek, egy idő után már csak ezen a napon hagyta el az elnöki palotát. Ő sem volt nagy kutyabarát: miután egy másik varázsló azt mondta neki, hogy egyik merénylője fekete kutyává változott, Papa Doc elrendelte az ország összes fekete kutyájának kiirtását.

Ha valami összeköti ezt a sokféle őrületet és önkényuralmi rendszert, az a rombolási hajlam és az embertelen pusztítás.

Szeretnénk azt gondolni, hogy mindez már a múlté, és a világ egyre kevésbé teszi lehetővé a diktátorok hatalomra kerülését…

Fábián Emese

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT