–

Nem mondok újat azzal, hogy egy trauma hatása nagyban függ attól, hogy a gyereknek van-e eszköze a fájdalma kimondására, van-e lehetősége megosztani azt valakivel. Jellemzően ezen múlik, hogy egy negatív érzelmi hatás betegíti-e a lelkét, vagy sem.

Ugyanaz az érzelmi hatás egészen másképp alakíthatja a folyton változásban lévő gyerek személyiségét attól függően, hogyan kezeljük vagy mihez kezdünk vele.

Épp ezért rettenetesen fontos, hogy tudjuk, mit tehetünk, ha azt tapasztaljuk, a gyereket bántás vagy trauma érte.

Teljesen más következménye van…

…egy egyszeri rossz élménynek, mint annak, ha a gyerek folyamatos traumatizáltságban tölti a napjait. Ha egyszeri traumatikus eseményben, bántásban van része, lényegesen könnyebb annak feldolgozása, és a lelket betegítő folyamat megelőzése vagy megállítása. A cél, hogy a gyerek a fájdalmas élményt minél hamarabb és minél több csatornán kiadhassa magából. Legyen szó akár egy balesetről, műtétről vagy egy másik ember által okozott bántásról, ha kiadhatja magából, már enyhítettünk a trauma hatásán.

Van emellett még egy kihagyhatatlan hatása annak, ha kijátszhatja vagy -rajzolhatja a fájdalmas eseményt. Mégpedig az, hogy ha eljátszik egy balesetet, egy műtétet, egy bántást, bármit, az irányítás az ő kezében van. Nem tehetetlen, passzív elszenvedője a történéseknek, hanem a játékban az és úgy történik, ahogy ő akarja.

Ez pedig minden egyes játékkal fokozatosan enyhíti a traumához kapcsolódó szorongást.

A gyerek jellemzően addig rajzol, játszik vagy beszél a fájó témáról, amíg neki arra szüksége van, az öngyógyító képességük ámulatba ejtő. Előfordul azonban, hogy nem képes kiadni magából a dolgot, mert túlságosan fájó. Ilyenkor érdemes minél előbb terápiára vinni, hogy a probléma ne tokosodjon be, és ne okozzon még nagyobb káoszt a lelkében. Soha nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy egy gyereket terápiára vinni kicsit sem ciki.

Sokan még ma is úgy fogják fel, hogy ha a gyereknek pszichológusra van szüksége, az a szülő kudarca. Pedig erről szó sincs.

Sokkal inkább a szülő gondoskodásáról és odafigyeléséről árulkodik, ha észreveszi, hogy baj van, és mer segítséget kérni. Ami gyerekkorban még néhány hónap alatt helyrehozható, az felnőttkorra már egészen bonyolult lelki zavarrá kulminálódik, aminek gyógyítása évekbe is telhet. Pont úgy, mint egy betegség vagy egy kezeletlen seb a testünkön: ha nem foglalkozunk vele, folyamatosan romlik vagy elfertőződik. Ahogy nem minden sebet tudunk otthon ellátni, úgy egy traumát sem mindig tudunk szülőként helyretenni, ez pedig semmilyen szinten nem minősíti a szülői képességünket.

Hogyan könnyebb a feldolgozás?

Ha az egyszeri traumát egy embertől szenvedte el, a legkönnyebben feldolgozható, ha az illető ismeretlen. Ha nincs hozzá semmilyen kötődése, nincs vele kapcsolata. Ilyenkor könnyebben el is mondja a szüleinek, és könnyebben beszél róla. Az indulatait is valószínűbben képes kiadni, kevesebb bűntudatot okoz, ha egy ismeretlen emberre haragszik. Az így megélt indulat pedig szintén segíti a feldolgozást, mert nem maga ellen fordítja. Ilyenkor is remek segítséget nyújthatnak az eddig említett módszerek.

Károsabb az egyszeri bántás, hogyha egy számára ismert, vagy még rosszabb esetben, egy általa szeretett embertől szenvedte el.

Lényegesen nagyobb káoszt okoz, hiszen az emberekben való bizalma törik meg, a szeretet és a bántás fogalma óhatatlanul összekapcsolódik. És ami még nehezíti, hogy sokkal nehezebben beszél róla, sokszor titokban tartja, ez viszont fokozza a trauma betegítő hatását.

Sok kisgyerek, ha baja van, nem tudja elmondani. Úgy érzi, az ő gondja „kicsi” a felnőttekéhez képest, lehet, hogy nevetségessé válik, vagy még rosszabb esetben nem hisznek neki. Mint mindig, a játék itt is csodákat művel. Bebújhat egy szerepbe, egy baba, maci vagy báb mögé, és az őt ért kellemetlenségről sokkal könnyebben beszél. Ott kevésbé fél a nevetségessé válástól, a maci vagy baba titkait kimondani messze nem annyira ijesztő, mint a sajátjait. Vagy ha kimondani nem tudja is, mert nincsenek rá szavai, akkor a játékban megmutathatja, utánozhatja. Sokszor beválik ez a módszer, ha úgy látjuk, hogy egy kisgyereket bánt valami, de nem tudja elmondani, mi az.

Ha megtudtuk, hogy bántotta valaki…

…legyen az akár felnőtt, akár gyerek, engedjük meg, hogy haragudjon. Ne tabusítsuk a harag érzését, mert akkor megtanulja annak elfojtását, vagy pedig saját maga ellen fordítja; mindkét verzió rengeteg betegség forrása. Ha nem engedjük haragudni, amikor bántotta valaki, azzal picit azt is üzenjük neki, hogy a bántás oké, elfogadható, és így megtanulja tűrni. És egyre többször válik bántás áldozatává.

A harag érzése nem ördögtől való, sem pedig a játékban az agresszió. Ha egy ember bántotta, akkor játékban ő is nyugodtan bánthatja őt. Engedjük megszabadulni a felgyülemlett feszültségtől.

Tudom, hogy ezt sokan nem hiszik el, de aki játékban kiadja magából az agressziót, nem fog a valóságban is ütni vágni. A gyerekek zseniálisan különbséget tudnak tenni játék és valóság között, fölösleges és valamennyire káros is, ha a játékban is tiltjuk az agressziót, sokkal valószínűbben fog robbanni egy valóságos helyzetben, amikor nem kellene.

Ha az oviban, iskolában ér egy gyereket bántás…

…nehezebb dolgunk van, hiszen minden napját ott tölti. Éppen ezért sokkal nagyobb érzelmi megterhelést jelent, és erősebb a betegítő hatása is. Próbáljuk, amennyire lehet, játékban és otthon ellensúlyozni a bántást, beszéljünk róla, foglalkozzunk vele, és tudatosítsuk benne, hogy ő nem ezt érdemli. Ha hosszú távú a sérelem, kérjünk segítséget a pedagógustól, ha pedig ő nem partner a probléma kezelésében, vagy a segítségével sem oldódik meg, akkor érdemes elgondolkodni a váltáson. Sokszor hallom, hogy a gyereknek stabilitásra van szüksége, ezért a szülők félnek egy ovi- vagy iskolaváltástól. De ha a stabilitás stabil rosszat jelent, egy állandó félelmet, szorongást, bántást, akkor csak ártalmas.

A gyerekek sokkal rugalmasabbak, mint ahogy azt feltételezzük.

Akármilyen problémáról beszélünk, a legfontosabb, hogy a gyerek érezze, ami történt, nem az ő hibája, és ő nem ezt érdemli. Ha mindig, amikor valami rossz történik vele, azt véssük bele a lelkébe, hogy nem miatta történt, és ő nem ezt érdemli, megakadályozzuk azt, hogy egy áldozatszerep hozzá ragadjon, akár egy közösségben, akár egy kapcsolatban, vagy akár egész életében.

 Sebestyén Eszter