Az a jó a gougére (azaz guzsé meg egy kis elegánsan-franciásan elhörgött „r” hang a végén) nevezetű, az égetett tészta műfajába tartozó sajtos párnácskában, hogy roppant szofisztikáltan hangzik az elnevezése, kifejezetten mutatósan fest a tányéron egy pohár bor kíséretében, viszont pofon egyszerű az elkészítése. Ha utolsó utáni pillanatban derül ki, hogy vendégeid jönnek, vagy csak vasárnap késő délután szeretnéd megjutalmazni magad valami finomsággal, amiért olyan ügyesen lenyomtad ezt a hetet is, akkor sem kell száz boltot bejárnod a hozzávalókat felkutatva. Szinte csak olyan dolog kell bele, ami megtalálható a hűtőben, kamrában. Ennyi kényeztetés pedig igenis jár neked, egyrészt, mert épp ma van a sajtimádók napja, másrészt, mert ha te nem szeretgeted meg magad becsülettel és rendszeresen, akkor hogy várhatod el ugyanezt mástól?!

A fő szabály csak annyi, hogy sajtból soha nem lehet elég otthon, hiszen szinte bármilyen ételt öt fokozattal magasabb szintre lehet emelni vele reggel, délben és este.

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Egy nagy lábosban összeforralok egy negyed liter vizet, 80 gramm vajat, egy kiskanál sót, majd belekeverek 100 gramm lisztet, és addig keverem nagy rössel, amíg az egészből nem lesz egy szép, homogén massza, ami már kezd elválni az edény falától. Félreteszem egy kicsit hűlni, majd egyenként belekeverek négy darab tojást, ezekkel alaposan eldolgozom a tésztát. Végül belemegy még egy csipet szerecsendió, és 150 gramm sajt. Az eredeti recept szerint Gruyére sajt kell hozzá, de ha történetesen nem Franciaországban laksz, és a sarki közért sem egy titkos ínyenc barlang, ahol a pult alól isteni csemegéket lehet vásárolni fél áron, akkor nyugodtan érd be valami másik fajtával, a lényeg, hogy karakteres ízű és félkemény legyen. A sajtos masszát nyomózsákba töltöm. Nincs otthon? Sebaj, egy vastagabb uzsonnás műanyag zacskó is tökéletesen megteszi. Tedd bele egy pohárba, kanalazd bele a krémet szépen, és kicsit rázogasd meg, hogy lehetőleg minél jobban kiszoruljon belőle a levegő. Csippentsd le az egyik csücskét ollóval, és már mehet is az akció!

Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, ahová a habzsákból tisztes távolságra, mintha csak a helyközi járatra ültetném fel a néniket, bácsikat szerda délután, diónyi halmokat nyomok.

200 fokra előmelegített sütőben 20–25 percig sütöm őket. Ha bizonytalan vagy, hogy már kellőképpen megsültek-e a habkönnyű sajtfánkjaid, akkor inkább hagyd őket bent még egy picit. Ha idő előtt kirángatod őket a finom melegből, csúnya bosszút állnak rajtad és összetöttyednek a kis pernahajderek. Akkor sem dől, mondjuk, össze a világ, hiszen az ízük semmivel nem lesz kevésbé sajtos, ám így sajnos az Instagramra már posztolhatod őket még agyonfilterezve sem, és akkor minek álltál egyáltalán neki a főzésnek?!

Ennél a pontnál meg is állhatunk, csak meg kell várni, hogy kihűljenek egy picit a fánkocskák, és már mehetnek is az arcba egy pohár bor társaságában.

Ha viszont szeretnél rajta még egyet csavarni, és tisztességesen megünnepelni a sajt létezését – aminél én lélekmelengetőbbet – őszintén szólva – nem igazán tudok elképzelni – akkor itt az idő, hogy megtöltsük őket még egy kis sajttal.

Ehhez a márványsajtot villával összetöröm, majd habosra keverem egy kis krémsajttal, sóval, borssal, fokhagymával és zöldfűszerekkel, ha van. (Igen, tudom, végre megalkottuk a sajtszalámi műfaját, ahol 100 gramm sajtos fánkban kábé 150 gramm sajt van…)

A félbevágott fánkocskákba kanállal vagy habzsákkal nyomok egy kis sajtos tölteléket, és aztán átadom magam a sajtimádat mennyei örömeinek.

Szeressétek ti is a sajtot, mert azt azért találták fel, hogy a fagyiért kevésbé lelkesedő egyének is megvigasztalhassák magukat, ha úgy hozza a sors.

 

Fiala Borcsa

Képek: Kerepeczki Anna/WMN