–

Már csak a „DUPLO malac” soron találtunk parkolóhelyet, amikor begördültünk a gyár kapuján. A tökéletesre nyírt fű mellett – a pontosan jelölt parkolókban – a gyár dolgozóinak autói állnak. Arrébb a hatalmasnak tűnő bicikliparkoló, és egyben dohányzóhely a területen. A másik oldalon fekete-vörös színekben pompázik egy dizájnos épület. Még be sem lépünk, már intenek: nézzük meg a biztonsági bemutatót. Tiszta Dánia! – gondolom, amikor arról beszélnek, még akkor is húzzam le a kilépőkártyám, ha tűz ütne ki a gyárban, és rohannom kellene kifelé. 

Nehéz lenne nem rájönni, hol járunk – a főépület előtt hatalmas LEGO-figurák állnak. Itt még lehet fotózni, beljebb már nem nagyon. Hiába, az ipari kémek mindenhol ott vannak…

Mielőtt belépnénk a gyárba, megkapjuk a védőfelszerelést: munkavédelmi bakancs, fényvisszaverős mellény, hajháló. Siket Lóránt, a cég kommunikációért felelős munkatársa lesz az idegenvezetőnk, ő narancssárga mellényben pompázik. Őt kell követnünk a pontosan felfestett úton. 

A 250 000 négyzetméteres gyár makettje áll a fogadótérben. Az épületeket úgy alkották meg, hogy lehetőséget adjon a potenciális bővülésre. 2008 óta egyre bővülnek a termelőüzemek, hála annak a fejlődésnek, amit a LEGO évről-évre produkál. Az évi 15 százalékos növekedés egyrészt lenyűgöző, másrészt meg iszonyatosan leterhel mindent és mindenkit. De kénytelenek tartani a minőséget, „hisz csak egy termékünk van” – meséli Lóránt, aki rámutat egy táblára, amin a cég szlogenje látható. 

 „Det bedste er ikke for godt” – vagyis „csak a legjobb lehet elég jó.”

A LEGO-sztoriban jól mutat, hogy a mai napig családi cégről beszélünk, jelenleg a harmadik és negyedik generáció tulajdonolja a vállalatot. 

Ha azt gondolod, csodálatosan tiszta a környezet, nem tévedsz. Mondjuk, nekem meggyőződésem, hogy bármelyik nagy gyár padlóján lehetne műteni, olyan tisztaság van. Na, nem azért, mert „ezek a dánok ilyen kattantak”, hanem azért, mert nem szeretnék, ha a LEGO, ne adj' isten a DUPLO kockákra/ba valami belekerülne, aminek nem ott van a helye. Ezért is a hajháló, többek közt. 

Tudtad, hogy 915 103 765 féle módon lehet kirakni hat darab alapkockát, azaz a 2x4-es darabokat? 

A színeknél kezdjük a túrát, itt hosszú sorokban állnak a granulátumok, amikből mindössze egy–két százaléknyi kerül az alapba, és máris feketén, kéken vagy épp rózsaszínűen csillog az adott darab. 

A fröccsöntő formák nagy fém kockának tűnnek, igazán súlyos egyéniségek: 100–300 kiló darabja, áruk pedig egy VW Passátéval verekszik. (Bár azt nem mondták, hogy újról vagy régiről beszélünk-e…) Ezek adják a formáját a LEGOknak, és ezeket kell nagyon óvni, hisz egy új forma nagyon drága. Jelenleg 954 gépen ömlik a dobozokba a LEGO. Ez egyébként a gyár egyik legkevesebb embert igénylő része, a javításokon, festékadagoláson kívül nincs mit csinálnia az itt dolgozóknak. A csarnokban csak a gépek zakatoltak – az egyik helyen pálmafák érkeztek a gépből, a másikon lila kisautó alja, és persze volt, ahonnan gumiabroncsok érkeztek hosszú, tömött sorokban.

Tíz másodperc alatt készül el egy elem, kihűléssel együtt. 

A gyár másik részén zajlik a csomagolás. Itt a gépek válogatják le, mi kerül a csomagba, amit egyenként raknak be a munkások szépen egymás után, míg tele nem lesz a doboz. 

A minőségellenőrzés elég „oldschoolnak” tűnik, de jól működik. Itt a gép mellett emberek is vetnek néhány pillantást a szalagról lekerülő termékre, ami pont azt jelenti, ahogy elképzeled: nagyítón keresztül vizsgálják meg az összes babát, hogy megfelelő-e a rájuk került nyomat, ott van-e a LEGO-felirat rajtuk, és minden pont olyan-e, ahogy a nagykönyvben meg van írva. 

A vizuális ellenőrzésen kívül megpróbálnak mindent modellezni, amit egy gyerek is képes a játékkal csinálni, így például harapástesztnek vetik alá a termékeket, megnézik, hogyan törnek, illetve, hogy mi történik, ha rájuk tapos egy gyerek. A leejtés során keletkező fizikai állapotváltozást is ellenőrzik, és főleg a DUPLO esetén fontos, hogy ellenőrizzék, kioldódik-e valami a játékból, ha egy pajkos kétéves bekapja azt. A DUPLO előállítása során arra törekszenek, hogy semmi, de semmi ne kerüljön a kockákra és kockákba, ezért az itt dolgozók elfelejthetik a flitteres körömlakkot vagy az ékszereket. 

A cég gyakran hangoztatja, hogy a világ legnagyobb gumiabroncs-gyártója egyben, és nem hazudik: az évi 700 000 000 (hétszáz millió) darabot bárki megirigyelheti. 

A legizgalmasabb mégsem ez, hanem a raktárak. Esküszöm, sosem láttam még élőben ilyen hodályokat. Kezdjük ott, hogy 37 méter magas az egyik, ami egy tízemeletes bérház magasságának felel meg, és 150 méter hosszú. Ebben a raktárban a gépek az urak, amelyek fáradhatatlanul pakolják ki és be a dobozokat, melyek pedig annyira strandardizáltak, hogy a világ minden LEGO-gyárában ugyanilyeneket alkalmaznak. A vonalkóddal azonosított dobozok mozgatását egy algoritmus menedzseli, és az egyes dobozok bevárják egymást, hogy, mondjuk, a Chewbacca-fejek- és testek egyszerre jussanak el a csomagolórészre. A 80 000 raklapnyi LEGO értelmezhetetlen mennyiségnek tűnik, de pörögni kell, jön a karácsony, és a gyerekek várják az ajándékokat.

Aztán tudod, hova kerülnek innen a dobozok? Számomra nagyon megdöbbentő volt.

Csehországba, Mexikóba és Kínába utaznak az apróságok, hogy onnan a világ többi részét is elérjék. El sem tudom képzelni, micsoda logisztikai rendszer kell mindenhez.

Adja magát a kérdés – legalábbis nekem adta –, hogy egy ilyen „zöld” vállalat mennyire igyekszik az ABS-műanyag helyett alternatív lehetőségeket keresni? Egyelőre félsikerről tudok beszámolni: a növények levelei cukornádból kinyert növényi alapú műanyagból készülnek, és nem kőolaj-alapú műanyagból. Ez szuper és előremutató, sajna a növények az össztermelés egy–két százalékát jelentik. De ki mondta, hogy a növények után esetleg nem az állatok következnek majd? 

Büszkék lehetünk magunkra: a nyíregyházi gyár látja el az egész világot DUPLOval, de erősek vagyunk az egyéb termékekben is, mint például a Juniorban, a Systemben, és a Friendsben.  

Egyetlen látogatás elég ahhoz, hogy tisztán látszódjon: ezeket a játékokat hihetetlen odafigyeléssel készítik, és hiába a koppintások – azért a kínaiak sem hülyék, pont ezt ne másolnák? – ezek a kockák még 30–40 év után is használhatók. 

A képre kattintva megnézheted galériánkat:

Azoknak pedig, akik hozzám hasonlóan, időnként csak a szemüket meresztik, hogy mennyibe kerülnek, javaslom, hogy a dobozokat és az összeszerelési útmutatókat is rakják el, remek másodlagos piacuk van.

Zimre Zsuzsa 

Képek: Chripkó Lili