Őszi melodráma: Távol a mennyországtól

Távol a Menyországtól (Consolidated Film, 2002)

Az első film, ami az őszről azonnal eszembe jutott nem volt más, mint Douglas Sirk All That Heaven Allows című műve az ötvenes évek Amerikai külvárosáról és az özvegy Caryről, aki családja és barátai rosszallására beleszeret a nála legalább 10–15 évvel fiatalabb kertészébe. Sajnos magyarul nem jelent meg a melodráma, azonban a nem kevés adaptáció egyike itthon is népszerűvé vált.

Todd Haynes Távol a mennyországtól című filmjében Cathy (Julianne Moore) tökéletesnek tűnő élete borul fel, mikor meglátja férjét egy másik férfival csókolózni. Míg Sirk filmjében a szerelmesek közti kor- és osztálykülönbség kelt felháborodást, Haynes-nél a rasszizmus kerül középpontba, amikor Cathy afroamerikai kertésze társaságában vigasztalódik. A kert és a természet folyamatosan jelen van a két filmben, hiszen az jelenti mindkét nőnek a szabadságot és természetességet a városi társadalmi kötöttségekkel és normákkal szemben. A képek gyönyörűek, a vöröslő avar, élénk kék ég és olíva zöld ruhák tökéletesen kalauzolnak Cary és Cathy melodrámai őszébe, legyen az az ősz valóságosan vagy metaforikusan értendő.

Back to school: Nulladik óra

Nulladik óra (Universal Pictures, 1985)

Októberre bizonyára mindenkinek alábbhagyott a kezdeti lelkesedése az iskolával/egyetemmel kapcsolatban. Hogy újra megtaláljuk a pozitívumot a suliban, talán csak egy-két szuper filmre van szükségünk, ami feleleveníti azt az idealizált képet, amit mind (én legalábbis mindig) augusztusra felépítünk magunknak az iskoláról. A Holt költők társasága igazi őszi klasszikus, én pont a gimiben láttam először osztályfőnöki órán.

Most mégis egy kicsit vidámabb, de nem kevésbé zseniális történetet emelnék ki: a Nulladik órát. A filmtörténet egyik leghíresebb befejezésével büszkélkedő film öt – egymástól teljesen különböző – diák egy szombati büntiben eltöltött napját meséli el. John Hughes ezzel a filmmel felhívja a figyelmet a fiatalok kisebb-nagyobb problémáira, a magányra, kirekesztettségre vagy épp az extrém elvárásokra és előítéletekre, amik közül legalább egyet biztosan mindenki megtapasztalt/tapasztal gimnáziumi évei során.

Halloweenre Tim Burton jár: Ollókezű Edward

Ollókezű Edward (Twentieth Century Fox Pictures, 1990)

Magyarországon nincs akkora felhajtás a halloween körül, mint Amerikában, de ez még nem jelenti azt, hogy nem borzonghat, aki akar egy-egy nyakatekert történeten október vége felé. Én személy szerint nem vagyok hajlandó horrorfilmet nézni, köszönöm szépen de önként lemondok a több hétig tartó rémálmokról. Azonban finomabb, érdekesen sötét regékre mindig kapható vagyok.

Ha halloween, Tim Burtonnel nem lőhetünk mellé.

Az Ollókezű Edward a személyes kedvenc, persze klasszikus „szépség és a szörnyeteg”-jellegű történetével. Johnny Depp is a melegszívű de rémisztő külsejű Edward szerepében lett sokak kedvence.

Hulló leveles elérzékenyülés: Love Story, Édesek és mostohák

Love story (Love story Company, 1970)

Ha melankolikus hangulatunkban sírni akarunk egy picit, mi lehetne tökéletesebb, mint a Love Story két fiatalról, akik E mottó szerint élnek: „love means never having to say you’re sorry” (a szerelem azt jelenti, hogy soha nem kell azt mondanod, sajnálom).

Édesek és mostohák (Columbia Pictures, 1990)

A fiatal szerelmesek után az Édesek és mostohák (kivételes eset, amikor a magyar cím jobban szól, mint az eredeti) nyújthat szívbemarkoló élményt családi drámájával. Susan Sarandon és Julia Roberts remek alakításában láthatunk egy fiatal, határozott, leendő feleséget és egy már idősödő anyát, akiknek nézeteltéréseik és ellenszenvük ellenére össze kell fogniuk, hogy kis családjukat felkészítsék a nehézségekre, amit az élet tartogat számukra.

Gyerekeknek: Vuk

Vuk (Pannónia Filmstúdió, 1980)

Nem tudom, hogy a rókák sárguló falevél színű szőre miatt, vagy az erdőben játszódó jelenetek következtében-e, de nekem a Vuk mindig is az őszi hangulatot juttatta eszembe. Pedig valóságosan és metaforikusan is megjelenik benne mind a négy évszak. Nekem mégis az általános iskolai kirándulások ugranak be róla, ahogy két fonott copfom ugrál a szorosra húzott piros hátizsákon, amint baktatok Ági néni után a Rózsika-forráshoz. Úgy követtem, mint kis Vuk a bölcs Karakot, akitől mindent, de mindent megtudhat, amire csak kíváncsi.

Egy kis szeles őszi romantika: This Beautiful Fantastic

This Beautiful Fantastic (Ipso Facto Productions, 2016)

Sajnos magyarul nem jelent meg, de az egyik személyes kedvencem jelen pillanatban Simon Abound This Beautiful Fantastic című angol vígjátéka. Azért merem beírni a listába, mert tudom, hogy sokan vannak, akik szeretnek angolul (eredeti nyelven) filmet nézni. A Jessica Brown Findley és Tom Wilkinson főszereplésével készült alkotás néhány nem átlagos ember nagyon is átlagos életének egy szeletét mutatja be. Szerelmek szövődnek, barátságok alakulnak, törékeny repülőszerkezeteket találnak fel, születik egy mesekönyv, és a végére felépül egy varázslatosan szép virágos kert, apró tavacskával a közepén. Mindenkinek ajánlom, aki másfél órára újra hinni akar a hétköznapi csodákban.

A filmtörténet szovjet hajnala: Október, Csapajev

Október (First National Pictures, 1928)

Talán van pár vállalkozó szellemű olvasó, aki szívesen adja a fejét egy-egy komolyabb filmművészeti alkotásra, netalántán fejébe vette, hogy ha addig él is, megnéz legalább egy klasszikus némafilmet. Nekik mondanám, hogy most van talán a legjobb időszak fejest ugrani az orosz montázsfilmek sűrűjébe.

A tátott száj garantált Eisenstein Október című filmjénél, ami az 1917-es orosz forradalom kitöréséről készült.

Csapajev (1934)

Ha pedig ezen átverekedte magát az ember talán érdemes a Vasziljev-testvérek könnyed Csapajevével öblíteni, ami a forradalmat követő polgárháború legendás „hadvezérét”, Vaszilij Ivanovics elvtársat mutatja be kicsit Tenkes kapitánya-stílusban.

Moziba be: Colette, Csillag születik

Ha mégis elmerészkedünk otthonról, de ránk szakad az ég, pár javaslat arról, mire is üljünk be a moziba.

A Keira Knightley főszereplésével készült francia írónő történetét feldolgozó Colette-et máris rengetegen dicsérik.

A The Wife (A feleség) is remek, fontos üzenettel rendelkező mozinak ígérkezik, pláne, hogy Glenn Close-t újra láthatjuk a vásznon.

Az általam legjobban várt két filmről, a Csuklyásokról és a Csillag születikről pedig már olvashatjátok is a kritikánkat Gyárfás Dorkától és Szentesi Évitől.

Csernik Gréta

 A kiemelt kép illusztráció – Forrás: Getty Images/ 10'000 Hours