–

Szerek és népszerűség

Arra a kérdésre, hogy „Mennyire népszerű az alkohol és a drogok a környezetedben?" a fiatalok elsöprő többsége válaszolta azt, hogy az „alkohol nagyon, a drogok kevésbé”.
Azok, akik a kábítószerre is azt írták, hogy gyakran találkoznak vele, az iskolát is olyan helynek jelölték meg, ahol előfordul a drog.
„Ma az öltözőben árultak füvet az osztálytársaim”, „évről évre egyre több a drog” – ilyen válaszok is érkeztek. Ez azonban nem tekinthető általánosnak.

Jellemzően még mindig csak a bulik tartozéka a drog, ahogy az alkohol is. Itt a fiatalok többsége alkalmi használatról számolt be, és azt is megfogalmazták többen, hogy a diákok között népszerű eltúlozni a saját érintettségüket, tehát nehéz megítélni, hogy valójában milyen elterjedt a szerhasználat a Z, illetve Alfa generáció körében:

„Mindennap hallok róla, hogy ki, mikor, hol ivott, vagy poénszinten jelenik meg, de ténylegesen nem isznak sokszor a környezetemben.”

Szerek és veszélyek

A „Mennyire tartod veszélyesnek az alkoholt és a kábítószert?" kérdésre a fiatalok tulajdonképpen ugyanazt a véleményt mondták el, ami a széles társadalomban is elfogadott: az alkohol rendben van, csak mértékkel kell fogyasztani, a drogok viszont „életveszélyesek”.

A mértékletesség kulcskérdésnek tűnik a fiatalok válaszait nézve – íme, három vélemény:

„A drogokat nagyon veszélyesnek tartom, az alkoholt viszonylag kevésbé, mert ott könnyebb tartani a mértéket.”
„Kis mennyiségben semmi gond nincs az alkohollal. A drogok viszont más kérdés.”
„A drogokat nagy mennyiségben nagyon veszélyesnek tartom, az alkoholt viszont nem.” 

A fiatalok válaszai gyakran kiemelik a mértékletességet, és azt, hogy „tudni kell, mennyi az annyi”.

Szerek és szülők

Arra azonban nem utaltak a gyerekek válaszai, hogy a szülőkkel vagy más felnőttel meg lehet-e beszélni a kérdést, akár olyan tekintetben is, hogy mit jelent a „mérték”. Az derült ki, hogy a felnőttek ellenzik az alkohol és drogfogyasztást. „A legtöbb szülő és tanár elzárkózik ezektől a kérdésektől” – vagy azt élik meg a gyerekek, hogy „nem igazán érdekli őket” – így szólnak a gyerekvélemények.

Az elutasító attitűd mögött a hárítást és a nemtörődömség mellett azt is érzik a diákok, hogy a jelenség valódi természete a tabuk és titkok körébe tartozik.

A szülők egy része „próbál minél jobb szöveget nyomni, hogy sose' csináljuk”, de ezzel a fiataloknak általában az a baja, hogy „negatív, és túlzó, ahelyett hogy észérvekkel és őszintén kommunikálnának”

A kérdéseinkre válaszoló fiatalok jó része azt is nehezményezte, hogy a felnőttek gondolkozása nem elég árnyalt: „Tény, hogy könnyű belecsúszni, főleg a drogokba. De érdemes megkülönböztetni a könnyű és nehéz drogokat, mert nem mindegy, miről beszélünk. Az, hogy a fű ennyire el van ítélve, szánalmas. Bizonyított, hogy orvosi alkalmazásra, betegségek tüneteinek a kezelésére kifejezetten ajánlott a fű. Továbbá az, aki szív, az nyugodt, chilles.

Nem azok basszák szét a fél várost és hányják tele az utcát, akik be vannak szívva, hanem akik alkoholt fogyasztanak – az pedig elfogadott. Ki érti ezt?”

Szerek és függés

A függőségről minden fiatal azt gondolta, hogy „szörnyű helyzet”, azonban abban már eltértek a vélemények, hogy mit lehet kezdeni a függőséggel. A fiatalok harmadának válasza a segítségnyújtás oldaláról közelített. „Egy betegség, amin minél előbb segíteni kell. A fontos, hogy SEGÍTENI, és nem számon kérni, büntetni, megalázni az érintettet”, míg harmaduk inkább emberi gyengeségnek látta  „akarat kérdése”, „idióta emberek, akik ebben lelik a boldogságukat”, „nagy hiba, ha valaki függő lesz, és nem próbál, nem tud leszokni”.

A többi válasz inkább a leszokás oldaláról közelítette meg a függőséget „semmire nem szabad rászokni, mert utána szinte lehetetlen abbahagyni”.

Nagyon kevés fiatalnál jelent csak meg, hogy a függőség kialakulásának hátterében állhat korábbi trauma, illetve olyan érzelmi bántalmazás, elhanyagolás, amit ilyen módon próbál meg valaki csillapítani – ahogyan erről a neves, magyar származású pszichológus, Máté Gábor is beszél.

Az a vélemény, hogy „az emberek valamilyen, az életükre hatással lévő negatív élmény miatt ebbe menekülnek” csak egy-egy fiatalnál jelent meg.

A válaszoló gyerekek közül egyetlenegy volt, aki a saját érintettségét is megosztotta velünk. Az ő története azonban elképesztően fontos minden szülő és tanár számára, hiszen míg a felnőttek elsősorban a drogokra, és az alkoholra gondolnak, ha függőségről van szó, a mai tizenévesekre leselkednek más veszélyek is: „Szomorú dolog, és tudom milyen. Én magam is függő vagyok, habár nem drog és alkohol, de van egyfajta gépfüggőségem, vagy mi. De ezt el lehet kerülni, és gyógyulni is lehet, csak akarni kell. Hozzáállás kérdése minden. Az emberen múlik.”

Szerek és magyarok

A fiatalok abban egyetértenek, hogy „ez egy jelentős probléma ma Magyarországon”, de a válaszaik sok esetben tanúskodnak információhiányról, és arról az ellentmondásról, hogy míg a fogyasztást nem tekintik problémának, a függőséget általában szörnyűségnek gondolják. A kettő közötti különbséget pedig kizárólag az akaraterőben és a mértékletességben látják, miközben azt is elmondják, hogy utóbbiról nem tudnak beszélgetni sem a szüleikkel, sem más felnőttel. Előbbi tekintetében pedig az a mítosz uralkodik a fiatal generációkban, hogy „a leszokás csak azon múlik, hogy valaki elég erősen akarja-e”.

Elképesztően fontos lenne többet beszélgetni a gyerekeinkkel ezekről a kérdésekről.

Nem szabadna hagyni, hogy egymást „világosítsák fel”, vagy tabuk és titkok között lavírozva, tulajdonképpen teljes magukra hagyottságban küzdjenek meg azzal a kihívással, amivel minden XXI. századi kamasz szembenéz: a szerekkel és a függőségekkel.

A felnőttek általában zéró toleranciát hirdetnek, ami a megfelelő információ és tudás hiányában marad hatástalan, vagy azért, mert a mintaadó szülők, tanárok más példát mutatnak, mint amit a gyerekektől elvárnak.

Miközben nem lenne túl komplikált a valódi megelőzés: csak beszélgetni kellene hozzá és kommunikálni. Őszintén, tabuk nélkül, nyitottan.

dr. Gyurkó Szilvia

A fiatalok véleményét a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi Követ programjának köszönhetjük.

Dudits Dénes - WMN

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ sturti