–

Hogy viselkedjen egy udvarias férfi 2018-ban sofőrként, főnökként, kollégaként? Ciki kinyitni az ajtót egy hölgynek vagy nem ciki? Kiborítják a titkárnőt azzal, ha hozzáérnek a kezéhez, miközben átveszik tőle a kávét? Visítva nekirontanánk a főnöknek, ha új kanapét rendelne az irodába? Undorodva néznénk egy kollégára, ha kezet csókolna? Elmenekülnénk, ha valaki felajánlaná, hogy hazavisz este autóval? Soha nem lehet tudni. Épp ezért az a legegyszerűbb, ha minden – békés életre vágyó – férfi megpróbálja női ismerőseit erős férfiként kezelni. Például így:

Ott vagy az irodában. Jön szembe az a bögyös barna, aki szereti hangsúlyozni, amije van. Hogyan parancsolj a szemednek? Kezdj ösztrogén-tablettákat szedni? Heréltesd ki magad? Dehogyis. Képzeld el azokat a melleket izomként Dwayne-en, egy átizzadt, vérfoltos atlétában, ahogy egyik karjában puskát tart, a másikkal épp ellenségeit fojtogatja, és tudod, hogy egyetlen mozdulattal téged is elintéz. Megvan? Ugye, máris lelohadt az érdeklődés!

Ha legközelebb úgy érzed, muszáj még fél órát beszélgetned az ebédlőben azzal a miniszoknyás lánnyal, aki lenyűgöz, de félsz, hogy kényelmetlenné válik a helyzet, kezdd el úgy tisztelni, mintha maga „a Szikla” ülne melletted szétvetett lábakkal, katonai bakancsban, és az egyik sebét kötözgetve arról sztorizna, hogy intézett el egy szigetnyi drogcsempészt. Neki is mesélnél arról, hogy úgy érzed, a barátnőd mostanában elhanyagol? Az ő kedves mosolyát, együttérzését is félreértenéd?

Kíváncsi lennék, hogy ha a mi fizikumunk is legalább annyira jó lenne, mint a férfiaké, akkor is ennyi zaklatási ügyet iktatnának-e a bíróságon? Mi történne, ha ugyanaz a vonzó, formás, fiatal, készségesnek tűnő nő nem lenne sem gyenge, sem védtelen, hanem akkorát adna visszakézzel, ha a blúza alá nyúlsz, mint Fülig Jimmy (esetleg a hallgatag Drugiccsal és a létrájával kiegészítve)?

Jó lenne, ha nemcsak a hangunkkal, a hallgatás megtörésével küzdhetnénk nőként az erőszak ellen. Jó lenne, ha a férfiak ugyanúgy tisztelnék, csodálnák a nőket – és a nők is a férfiakat – ahogy a Sziklát.

Jó lenne, ha a férfiak végre elkezdenének tartani attól, hogy tetteiknek következményeik is lehetnek – és a nők nem élnének vissza ezzel.

Jó lenne, ha ugyanannyira tartanának egy nő bántalmazásától, mint egy erős férfiétól. Addig viszont marad a vizualizációs technika – Sziklás pólót minden nőnek!

A másik oldal

Az élet nem olyan egyszerű, mint egy Dwayne Johnson-film. Nagy hiba lenne a nőket csupán jófiúként, a férfiakat pedig mind mozifilmbe illő szörnyetegként elkönyvelni. Nem igaz, hogy mindegyikük csak a nyálát csorgatja a nőkre, és egy kalap alá kéne venni őket pusztán a nemük miatt a Weinstein-félékkel. Ha most elindítunk egy boszorkányüldözést a komplett nemmel szemben, az ugyanaz a vérlázító általánosítás, amitől nőként szenvedünk. Igen, léteznek nők is, akik erőszakoskodnak, vagy épp kitalált vádakkal tesznek tönkre valakit. De még mindig ők vannak igen erős kisebbségben, és eltörpülnek a női áldozatok mellett.

Rengeteg olyan férfi él, lélegzik, dolgozik, létezik hazánkban és a világon is, akik soha nem bántanának egyetlen nőt sem.

Azt gondolom, értékeljük, szeretjük is őket. A férfiak nem ellenségek. Nem is áldozatok, nem szabad, hogy azok legyenek. De a nők sem azok.

 

Fenyvesi Zsófi

Kép: Baywatch (The Montecito Picture Company, 2017)