–

Budapesten nemcsak a lakásárak, de az albérleti díjak is a csillagos égig szálltak. Így nem volt kérdés, megpályáztam az összes lehetséges kollégiumi férőhelyet. Illetve azt az egyet, ahová az elsőévesek kerülhetnek, hiszen jobb kollégium csak a felsőbb éveseknek meg a külföldieknek jár. Amíg anyáék összeszedték a millió meg egy szükséges papírt, addig én a Balaton-parton süttettem a hasam vagy koncerteken csápoltam. Sajnos elszállt a nyár, és egy fesztiválzsákkal a hátamon konstatáltam, hogy akkor „hello, új élet”. A Keleti pályaudvartól az út csak 35 perc volt, a 168E busz a hírhedt Tarkaréti Kollégium előtt rakott le. Annak idején jártam már itt az unokatesómnál látogatóban, de valahogy szebb emlékként élt bennem a hely. Szóval álljon itt egy kép azoknak, akik nem tudják, miről van szó.

A gyárvárosi hangulatot idéző miliőben semmi furcsaságot nem találunk a kollégium erősen szocreál kialakításával kapcsolatban. A kettő szépen passzol egymáshoz.

A festői képet tovább árnyalja, hogy a kolesz majdnem közvetlen szomszédságában egy temető terül el, kicsit arrébb pedig egy börtönre lehet figyelmes a bámészkodó turista.

Összefoglalva: szívmelengető a látvány. Nyilván indokolt a kertváros megnevezés is. A forgókapun belépve, roppant kedves portások fogadják az embert, akiktől el lehet kérni a három főre jutó egyetlen szobakulcsot. A szobakulcsot, ami egy páratlan élményhez nyit ajtót.

Persze a lepukkantságnak is megvan a maga sajátságos bája, ami nagyjából a low-budget kolibulik magasztosságában kimerül. Itt ugyanis mindenki alsó polcos fehérbort iszik, DJ Előváladék (igen, tényleg ez a művészneve) zenéire ropja, és a tánctéren alkohol meg izzadságszag terjeng. Meg valami csípős, fiatalos dac, melynek kitűnő kísérője az önirónia, mert csak így lehet átvészelni a szürke hétköznapokat. És persze jó arc szobatársakkal, akiknek még azt is megengedem, hogy hajnali egy után (mikor én már rég aludnék) felkapcsolt lámpánál tanuljanak.

Ha minden jól megy, a tavaszi félév végeztével könnyes búcsút veszek ettől a helytől, és reménykedem egy még hangulatosabb kollégiumi elszállásolás lehetőségében. Persze anyagiakban ettől kedvezőbb helyet keresve sem találnék, a havi 12.000 Ft kolidíj messze a legjobb ajánlat, amivel találkoztam. Emellett még a „pesti életszínvonal” fenntartása sem akkora kihívás, azért megpróbálok mindig inkább a 40.000 Ft-hoz közelíteni. Ezt kompenzálva meg a kollégium otthonosabbá tételén ügyködvén, megpróbáltam minél több hangulatjavító és DIY-cuccot összeszedni. Íme, a lista:


1. Fények-fények minden mennyiségben


Egy ilyen sötét/lehangoló helyen szükség van világító eszközökre. Legyen az gyertya vagy mécses, kis lámpa vagy nagy lámpa, biztosan kell valami, ami melegséget áraszt, és bearanyozza egy hosszú, zh-kkal teli nap végét. Személyes kedvencem a fényfüzér, mert annyi klassz dolgot lehet belőle készíteni. Ha az ember nem akar külön lampionokra költeni, simán csinálhat magának házilag. Ilyenkor mindig a Pinterest a legjobb barátunk. Szobatársam barátnőjét lepte meg egy DIY-lampionnal, de akár a szobánk dísze is lehetett volna. Csak néhány színes fonal, lufik, egy kis keményítő, meg jó sok türelem kellett hozzá. A másik pöpec ötlethez szintén csak égősorra van szükség, aminek kis izzóit színes papírral bevont műanyagpoharak árnyékolják. Az eredmények magukért beszélnek!

2. Ha szar a koliszoba, használj színeket!


Legyen az rongyszőnyeg vagy párnahadsereg az ágyon, egy vidám koliszobának elengedhetetlen velejárója a sok-sok szín. Az IKEA közelsége nagyban megkönnyíti helyzetünket, de turkálós anyagokat potom pénzért be lehet szerezni, abból pedig egy szépen dolgozó varrónénivel igazi csodapárnákat lehet készíttetni. Vagy ha az embernek van elég ideje és kitartása, akkor SK patchwork-holmikat is könnyedén lehet gyártani. Rongyszőnyegnél is támaszkodhatunk a két kezünkre meg a szövő-fonó tudásunkra, és elkészíthetjük álmaink lelépőjét.

3. Ha nincs pénzed dekorációra, használj biodíszletet!

Hívd el a barátaidat/ tesód/ pasid, állítsd őket a sarokba. Ügyelj a szimmetrikus elrendezésre, ne zsúfold túl a biodíszletet egy helyre, az egyik a sarokba, a másik az ágyra, a harmadik ülhet az íróasztalra. Máris kezdődhet a traccsparti. Ugye, mennyivel jobb lett a közérzeted?

4...és/vagy növényeket (is)


Két szó: zöld növény. Teljesen mindegy, hogy élő vagy mű (bár hanyag és mások életéről gondoskodni képtelen egyetemisták számára inkább a mű verziót ajánlom), remek dísze lesz a kollégiumi lakodnak. Ha még nevet is adsz neki, egy fokkal közelebb leszel az őrülethez.

5. Feladat: beszerezni egy robotkutyát
Tökéletes családpótlék, mínusz a kellemetlen részek. Később jöhet a robotinas is, ami kitakarít helyettem, kár, hogy nem a BME-re mentem, ott talán már le is gyártották a srácok.

6. Fotók, képek, képeslapok. Sosem lehet a nosztalgiát elég korán kezdeni…
Keretben, falon, összefűzve-lógatva… a lényeg az elhelyezésen van. Funkcionális pontok: rendkívül jól takarják a lyukakat, tapétamaradványokat és lepattogzott festéknyomokat. Így ha legközelebb megint odanéznél a falra, nem koszréteget és lövészárkokat fogsz látni.

7. Motiváló üzenetek


Nincs is jobb, mint háromnapi éjszakázás után valami motiválót olvasni a szekrényajtón vagy a tükörben. Több kedvesség és cukiság, amivel nemcsak magadnak teszel jót, hanem a szobatársaidnak is mosolyt csalhatsz az arcára…

+1. tuti trükk: Állíts karácsonyfát a sarokba!
A karácsony egyetemista nyelven csak egyet jelent: VIZSGAIDŐSZAK. Ettől függetlenül miért ne lehet meg a fíling nekünk is? DIY-karácsonyfa, csillogó díszek, bolti mézeskalács emberke, Jingle Bells... és készen is van a majdnem tökéletes ráhangolódás a vizsgákra. Ja, meg az ünnepekre is. 

Deli Csenge

 A képek a szerző tulajdonában vannak