Így szurkolj a lúzereknek – Logan Lucky: végre egy jó vígjáték a moziban (filmkritika)

–

Reneszánsz ember

Hollywood megtűrt reneszánsz embere, Steven Soderbergh, miután a ’80-as évek végén berobbant a köztudatba a Szex, hazugság, video című opusszal, saját bevallása szerint is mindent megfilmesített, amihez csak kedve szottyant: hol Julia Roberts „zűrös természetét” vitte vászonra Oscart érdemlően (Erin Brockovich), hol a drog útját dokumentálta a termesztőktől a fogyasztókig (Traffic). Máskor nagystílűen terelte a bűn útjára exkluzív szereplőgárdáját az Ocean’s filmekben vagy éppen gyepálta őket agyba-főbe az ügyeletes MMA-s bajnoknővel A bűn hálójában. Akár halálos vírussal, akár a gyógyszeriparral került is szembe, mindig egyéni, sajátos módon sikerült a témához hozzányúlnia. Amolyan soderberghesen. És ebből fakadóan össze is rúgta a port több nagy filmstúdióval, úgyhogy inkább maradt független személyiség. Egy darabig úgy tűnt, hogy Michael Douglas és Matt Damon beflitterezését (Túl a csillogáson) követően szögre akasztja a teleobjektívet, de két évadnyi, a XX. század hajnalára virradó nyesés és kaszabolás után (A sebész) újabb rablós filmmel tér vissza a rivaldafénybe, az Ocean’s Eleven Light avagy mucsai verziójával. A Logan Lucky - A tuti balhé címet kapta. 

„Lopni, megyünk lopni”

A helyszín a történelmi Dél keleti régiója. Itt tengetik mindennapjaikat a Logan-testvérek: Jimmy, a valaha jobb napokat látott futballreménység most építkezésen dolgozik (ott se sokáig), miközben szétforgácsolja magát a munkahelye (Észak-Karolina) és az otthona (Nyugat-Virginia) között. A családja széthullt, gyerekéhez csupán láthatási jog fűzi. Öccse, Clyde iraki veterán, aki a fél karját adta a hazájáért. Ebből fakadóan a kocsmában, ahol pultosként dolgozik, a rossz viccek céltáblája. Hugicájuk, a szemrevaló Mellie pedig fodrász, aki rendszeresen besegít Jimmynek a lánya felügyeletében. A felvázolt alaphelyzet és az elnagyolt, de a színészek által dimenziót kapó karakterek már megérnek egy misét:

Soderbergh szociográfiai hitelességgel indít, a délkeleti „végek” mikrokozmoszába, az egyszerű, de korántsem együgyű emberek világába vezet be.

A Logan Lucky mégsem fordul át szociodrámába – bár lenne rá lehetősége –, marad inkább a jellemkomikumból fakadó kikarikírozásnál, amelynek a mélyén némi társadalomkritika azért meghúzódik. Főhősünk, Jimmy elveszti a munkahelyét, végső elkeseredettségében a bűn útjára lép: elhatározza, hogy lenyúlja az egyik legnépszerűbb autóverseny, a NASCAR kasszáját. Ehhez a rossz életű Bang-famíliától remél némi segítséget, ám van egy kis bibi: Joe, a család esze rácsok mögött ül.

A galéria megnyitásához kattints a képre! 

2 in 1

A film a klasszikus heist movie-k nyomvonalán halad: a toborzás, a tervezés, és végül a tervnek fittyet hányó kivitelezés, mert persze mindig akad valami gikszer, hogy ne menjenek flottul a dolgok. Soderbergh minderre rátesz még egy lapáttal: a rablás kulcsemberét, a mackók királyát, Joe Banget egyenesen a börtönből kell megszöktetni, majd, a rablás végén vissza is kell őt csempészni, mindezt úgy, hogy senkinek ne tűnjön föl semmi. Talán nem meglepő, hogy a szökés végül még érdekesebbnek bizonyul, mint maga a rablás. 

Szőke hajfesték... „felrázva, nem keverve”

A filmben kiváló színészi alakításokat láthatunk. Mind közül kiemelkedik az ügyeletes James Bond, azaz Daniel Craig lehengerlő játéka, aki a legidősebb Bang-fivért alakítja, aki az észosztásnál mindkét öccse helyett sorban állt. Ő a rablás műszaki zsenije, a rabló, aki MacGyvernek is mentora, miközben külsőségekben látszólag nem több egyszerű fegyencnél, aki még a börtöntetkóit sem tudja kibetűzni. Craig minden kreativitását beleölte a szerepbe, amelyet James Bondként el kellett nyomnia. Channing Tatum (Jimmy) ezúttal nem vetkőzik, legfeljebb kivetkőzik önmagából, a kiábrándult Jimmy figuráját mintha rá öntötték volna. Az új Csillagok háborújában, az Ébredő Erőben elcseszett Darth Vader-klónként feltűnt Adam Driver ezúttal eszköztelen és passzív a félkarú Clyde bőrében, és bár tart a nagy Logan-átoktól, zokszó nélkül hajlandó akár a sittre is beülni szeretett bátyja kedvéért. Mókás, ahogy néha összezavarodik, majd a Kockafejek Mossához hasonlóan elnyújtott körmondatokban tolja magából a hülyeséget. A filmben feltűnik még Jimmy exeként Katie Holmes, a meglepően jó alakítást nyújtó Seth MacFarlane, az új Alien-filmmel befutott Katherine Waterston és a millió dolláros bébi, Hilary Swank is. Sodebergh filmjében játszani majdnem olyan sikk lett Hollywoodban, mint Woody Allenében.

A faék sziklát repeszt

Felüdülés végre egy olyan vígjátékra beülni, ami nem altesti poénokkal vagy rossz(ul fordított) szóviccekkel próbál megnevettetni, hanem hosszan felépített gegekkel és jellemkomikummal üzen hadat a nevetőizmoknak.

Lehet, hogy nem fogunk ötpercenként dőlni a röhögéstől, de amit Sodebergh a vászonra ken, legalább szórakoztató, és tartsuk bármekkora lúzereknek a felsorakoztatott figurákat, a végén éppúgy szurkolunk nekik, mint Ocean tizenegy bájgúnárának.

Lehet, hogy ez csupán a light verzió, mégis közelebb áll hozzánk az egyszeri, kétkezi munkásember vesszőfutása – a Vén rókák bankokat megvágó nyugdíjasaihoz hasonlóan –, mint a kaszinók dörzsölt simlisei.

A Logan Luckyban minden együtt, és minden nagyon egyben van: kapunk itt rablást, szökést, börtönlázadást – ja, azt nem, mert a Monroe-ban ilyen soha nem történhet meg! –, akciót, humort meg még némi könnyfakasztó drámát is, hogy az állkoppantó befejezésről már ne is beszéljünk.

Bányász Attila

Címlapkép: Empire, galéria: Vertigo média