Nincs kedved sütni? Nehogy azt hidd, hogy nekünk van!
Nehogy azt gondoljátok, hogy annyira könnyű tartania az embernek magát a diétához, ha Péterfy-Novák Éva a barátnője. A Kisorosziban eltöltött hétvégék bizony nyomot hagy(ná)nak a beach body után áhítozó testemen, abban az esetben, ha nem lennék szemfüles. Egy kis egyél még marhapofát itt, egy kis csak egy hangyányi cukrot teszek a sütibe ott, egy kis mártás, egy kis rákos tészta, néhány liter Baileys, meg egy-két erőteljes dorgálás („Ízlett?” „Nem is ízlett!” „Akkor egyél még!”) elhangzik, és az embernek könnyen oda lehet a lelkiismerete. Kisoroszi veszélyes hely, ki itt belép, hagyjon fel minden reménnyel (és karcsú »derékkel«). Szentesi Éva írása.
–
Ennek a sütinek az elkészítése is azzal a kérdéssel indult: ugye, van itthon eritrit? Aztán persze volt, de nem maradt semmi kedvünk a sütéshez. Novák vett vagy három kiló túrót viszont (ez teljesen normális adag ebben a házban), mert eredetileg Rákóczi-túróst akart csinálni, de aztán nem volt kedve sütni (ez is teljesen normális, de csak néha esik meg). Aztán addig számolgattunk, amíg kiderült, hogy az a rengeteg túró bizony meg fog rothadni, ezért fel kell használni, meg ételt amúgy sem dobunk ki, és különben is, a több kiló húsétel közötti szünetben nem árt, ha az ember elfojtja az ízek iránti vágyait valami édessel.
– Jó, akkor ne süssünk, csináljunk gyümölcsös túrósat keksz alapon. Van háztartási keksz. Vedd kifele!
– Cukormentes?
– Persze.
És már kezdtük is. Tepsi ki, házi vaj ki, keksz összetör, tejszínhab felver a zseniális és profi géppel (ilyen szerintem csak a legkomolyabban felszerelt cukrászatokban van, de ezen nem kell csodálkozni, teljesen normális, hogy Novák ilyet is tart). Közben két perc alatt tízszer az orrunk alá nyomja a kanalat, mert kóstolni kell, nincs mese, és lebasz, ha nem kóstolunk Julcsikával (Novák lánya). Aztán Gergely (Novák férje) is csatlakozik a vidám csapathoz, őt is lebassza, nem tudni miért, lehet nem kóstolt ő sem. A hab zseniális, bár Novák szerint egy kicsit kivajasodott (nem igaz, tökéletes volt), a túró mennyei, házi, a mangó pedig olyan finom télvíz idején, hogy zokogtunk, amíg ettük. Innentől fogva nem volt megállás. Bár igaz, hogy a két tányér velőscsontos marhahúsleves, a jó adagnyi marhapofa vajas édesburis körettel után már tényleg csak egy ilyen bársonyos ízű, kissé fanyar, omlós és olvadós süteményre vágytunk, de ember legyen a talpán, aki nem kóstolta volna meg.
Így készül:
Hozzávalók:
– 20 dkg háztartási keksz (cukormentes)
– fél liter habtejszín
– 1, 5 kg túró
– 1 vaníliarúd
– 2 citrom
– 20 dkg vaj
– 20 dkg cukor (mi nyírfacukrot használtunk)
– egy csomag (20 grammos) zselatinpor
– 3 tojás
– pici só
– ízlés szerinti gyümölcs (mi mangóból készítettük)
Elkészítése: a kekszet összetöröm, vajat olvasztok, és összegyúrom masszává, majd kibélelt tortaformába öntöm, és kábé egycentis vastagságban elegyengetem az alján. Félrerakom.
A tejszínt a cukorral, a zselatinnal és egy csipet sóval, meg a kikapart vaníliarúddal krémes habbá verem. A túrót a három tojássárgájával, a két reszelt citrom héjával, egy citrom levével, és egy csipet sóval krémesre keverem. Aztán a két krémet összekeverem. A masszába gyümölcsöt keverek.
A tortaalapra elegyengetett keksz-alapra halmozom a krémet. A tetejét gyümölccsel díszítem, és zselatint öntök rá.
A hűtőben két óráig pihentetem, hogy ne essen szét. A végén egy lágy omlós süteményt kapunk.
Élvezd!
Szentesi Éva
A képek a szerző tulajdonában vannak