Ezt a receptet anyám az apai nagyanyámtól tanulta, és szigorúan mézes tésztából készíttették, amióta világ a világ, legalábbis nálunk, mert, ugyebár, erről is igencsak megoszlanak a vélemények. Valaki sima piskótából csinálja, ami persze spórolósabb, de ha igazi kókuszkockát akartok enni, akkor kötelező mézes tésztából elkészíteni, amúgy ez nem nagyobb ördöngösség, talán csak a méz miatt kicsivel drágább lesz az alapanyag költsége. 

Emlékszem, gyerekkoromban, akárhányszor elszaladtunk az asztal mellett húsvétkor vagy karácsonykor, mindig loptunk a tálcáról egy-egy kókuszkockát, ilyenkor apánk meg rendszerint ránk ripakodott, hogy „ne rohangáljunk a kókuszos sütivel a házban, mert még a szakramentum is kókuszreszelékes lesz”. Persze ez minket semennnyire sem érdekelt, ha ünnep volt, akkor sokan voltunk, így apánk dörgedelme is jobban elveszett a tömegben.

Szálló kókuszreszelék ide, gyorsan fogyó sütemény oda, a kókuszkocka örökkön örökké a kedvencünk lesz. A mézes tészta sejtelmes puhasága, a ráolvadó, kakaóból készített, édes-keserű csokoládémáz és a kókuszkorona olyan mesebeli ízvilágot idéz meg, ami életem végéig a gondtalan gyerekkorom megboldogult ünnepeit juttatja majd eszembe. 

Ettől az íztől felelevenedik bennem minden, ami a gondtalanságot és a békességet jelentette életem kezdetén. Még akkor is ettük, amikor már három napos volt, és nem volt pihe-puha, mint a sütés utáni órákban. Legfeljebb ittunk hozzá egy kis tejet, hogy jobban csússzon. 

Akárhányszor jön a húsvét vagy közeledik a karácsony, anyakától már jó előre berendeljük a kedves édességünket, és anyaka mindig elmondja, hogy „jajj, de macerás, nincs kedvem csinálni”, aztán valahogy mindig csinál.

Most éppen csak azt sajnálom, hogy nem volt elég türelmem ahhoz, hogy rendes, szép és illő fotókat készítsek a süteményről, így csak olyan kis mismásolt illusztrációkkal tudok szolgálni. De semmi baj, mert ennek a kókuszkockának épp az a lényege, hogy nem kell tökéletes kinézetűnek lennie, na meg egyformának sem. Mert úgyis csak egy másodpercig bámuljuk majd a kezünkben, vagy még annyi ideig sem.

Na de mesélem a receptet is:

Hozzávalók (egy kisebb tepsihez):

A tésztához:

– 4 evőkanál méz
– 5 dkg margarin
– 25 dkg cukor
– 2 dl tej
– 1 egész tojás
– 1 citrom reszelt héja
– 1 kávéskanál szódabikarbóna
– 40 dkg liszt

A csokimázhoz:

– 25 dkg margarin
– 25 dkg cukor
– 8 dkg holland kakaópor
– 1 dl tej
– 1 rum aroma (vagy 1 dl rum)

Díszítéshez: 

– kókuszreszelék

Elkészítése:

Először elkészítjük a tésztát. A tojást, a margarint és a cukrot habosra összekeverjük egy kézi mixerrel. Aztán beletesszük az előre fellangyosított mézet, majd a tejet is, ezeket szintúgy összekeverjük. A végén pedig hozzákeverjük a lisztet, a szódabikarbónát és egy csipet sót is. Ha ezzel megvagyunk, akkor egy előre kizsírozott/vajazott tepsiben eloszlatjuk, majd a 200 fokra előmelegített sütőbe helyezzük. 200 fokon tíz percig, majd 180 fokon körülbelül tizenöt percig sütjük. 

Amikor kész, kivesszük, és hagyjuk teljesen kihűlni. Ha kihűlt, felkockázzuk a tésztát.

Ezután elkészítjük a csokimázat. A hozzávalókat egy edénybe helyezzük, és gőz fölött felolvasztjuk őket. Ezekbe pedig belemártogatjuk az előre feldarabolt tésztát. 

A kockákat megforgatjuk kókuszreszelékben. 

És kész is. 

Jó étvágyat hozzá!

Szentesi Éva