Számos országban ismert a „Háromkirályok” sütemény, melyet Svájcban Dreikönigskuchennek hívnak, Franciaországban Galette des Ries néven fut, a spanyoloknál pedig Roscón de Reyest esznek a gyerekek. Amikor még sokat jártam Svájcba, mindig vásároltam belőle, olyan ez kint január elején, mint nálunk a bejgli, gyakorlatilag mindenhol kapható – eltérő minőségben. Maga a sütemény is finom, ám az teszi igazán izgalmassá, hogy régen egy babszemet, ma pedig egy plasztik figurát rejtenek bele. Aki megtalálja, az lesz a vízkereszti király. Ehhez általában egy papírkoronát is mellékelnek, hogy biztos legyen az öröm. 

Az állítólag francia szokás a XIV. századból datálódik, és nem meglepő módon a három királyok eljöveteléhez köthető. Gáspár, Menyhért és Boldizsár látogatta meg az újszülött Jézus Krisztust. Az északi franciák napkorong-formát készítenek, és leveles tészta a kiindulási alap, délen viszont brióstésztából készül a sütemény, amit karikaformában sütnek ki, a tetejére pedig kandírozott gyümölcsöt tesznek. Maga a királyválasztás azonban sokkal korábbi program volt, egészen a római kori időkre nyúlik vissza: a Saturnalia alkalmával egy rabszolga babot kapott, és ezáltal király lett – persze csak ideiglenesen. 

Konrad J. Kuhn svájci történész szerint valójában nehezen igazolható, hogy tényleg ősrégi szokásról van szó, ám az biztos, hogy a svájci Sütő- és Édességipari Szövetség 1952-ben erős marketinget fejtett ki a régi szokás újjáélesztése céljából, vagy csak a jól bevált sémához nyúltak, hogy réginek tüntessék fel, ami valójában sosem létezett. Bármi is az igazság, a szokás újjáéledt, és ezekben a napokban másfél-kétmillió ember vásárol Dreikönigskuchent Svájc összes régiójában. Luzernben például egy olyan recept alapján sütött változatot esznek, „amelyben élesztő, vaj, mazsola és mandula található, a sütemény közepes méretű, a formája kerek, körben pedig szintén kerek tészta kapcsolódik hozzá, mely a középen álló királyt és a vazallusait szimbolizálja” – részletezte a pontos leírás, amit az újságíróknak prezentáltak. 

Alaprecept 4 főre

250 dkg liszt

1 teáskanál só

1,5 evőkanál cukor

1/4 élesztő

3 dkg puha vaj 

1/2 citrom héja

2 evőkanál mazsola

1,5 dl meleg tej

A feladat roppant egyszerű, a tejben egy csepp cukorral futtassuk fel az élesztőt, keverjük össze a többi hozzávalót, és meleg helyen kelesszük két órán át, míg dupla méretűre hízik a kis drága. Osszuk nyolc részre a tésztát, középre kerüljön a király, amelybe egy mandulaszemet, babot vagy hőálló figurát – akár fémet – helyezünk. Aztán jöhetnek az udvaroncok, akiket ragasszunk a királyhoz. Az egészet hagyjuk még fél órát kelni a tepsiben – javasolt alá a sütőpapír. Ha ez nincs, akkor érdemes kivajazott, lisztezett tepsibe helyezni. A tetejét kend meg tojássárgájával, és ha van otthon, szórd meg dekorációs cukorral vagy mandulával.

180 fokra előmelegített sütőben fél órán át süsd. A legjobb melegen tálalni. Ha viszont a francia változatot próbálnád ki, akkor azt keresd itt. Bármelyiket is választod, egy papírkoronával szó szerint megkoronázhatod az élményt! 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/