Tíz gondolat a beszélgetésből:

1. Fontos, hogy élvezzük a jelen pillanatot. A legjobb, ha nem gondol az ember se a múltra, se a jövőre. Ami a múltban van, az már mind megtörtént – így minek rágódni rajta. A jövő pedig mindig átláthatatlan – amit most elképzelünk róla, az mind csak fantázia lehet. Minek tehát emlékezni, fantáziálni, amikor itt a jelen pillanat?

2. Amikor az ember egy nagy ajándékot kap az élettől, feladata, hogy továbbadja.

3. Minden szülőnek tudnia kellene, hogy ne várjon semmit a gyerekeitől vissza, csak örüljön annak, hogy milyen jól tudnak a gyerekei másokat szeretni.

4. Van egy rövid idő a születés után, amikor a gyerek fókuszálni is képes a szemével, és képes megkeresni az anyja szemét. Ekkor megtörténhet a szerelem első látásra közöttük, és ha szerencsés az anya és a gyerek, akkor a körülmények megengedik, hogy kölcsönösen beleszeressenek egymásba. A gyerek mindenképp beleszeret az anyjába, de az anya nem tud minden esetben beleszeretni a gyerekbe. Ez egy tragédia, mert így keletkezik egy séma a gyerekben, és lehet, hogy egész életében olyan nőkbe fog majd beleszeretni, akik nem szeretik viszont.

5. Az anyai szeretetlenség az ember egész életére kihat, és magával vonhatja, hogy nem lesz meg az alapvető bizalma soha senki iránt.

6. Sokszor mindennél fontosabb számunkra, hogy uraljunk egy helyzetet, így tudat alatt újrajátsszuk a traumáinkat. Freud szerint az ember mestere akar lenni a helyzetnek, hogy ne csak úgy történjenek vele a dolgok, hanem ő generálja az eseményeket. Ez a kontrollról szól, hiszen az traumatizál, ami a tehetetlenség érzésével tölt el.

7. Mindenből válhat szokás, a szokás pedig rabság. De ha elhatározzuk, hogy meg akarunk szabadulni egy szokástól, meg tudunk szabadulni tőle. Először azonban le kell lassulni hozzá, hogy észrevegyük, van más választásunk, mint a megszokott.

8. Gyakran a menekülés fontosabb, mint az, hová menekülünk.

9. Nincs félelem nélküli élet. Bátor az, aki azt csinálja, amit akar, akár fél, akár nem fél. A gyáva pedig, aki megengedi a félelemnek, hogy a döntéseiben részt vegyen.

10. Azért hazudunk, mert nem hisszük, hogy az igazság elégséges lenne annak, akihez szólunk – félünk, hogy megszégyenítene az igazság miatt. Minden, amit elhallgatunk, minden, amiről nem akarunk beszélni, minden, amit nem teszünk nyilvánossá, azt szégyelljük. És a szégyentől úgy lehet a legkönnyebben megszabadulni, hogy mindenről beszélünk.

Tartsatok velünk!

Al Ghaoui Hesna

A Bátorságlabor Hesnával további epizódjait itt találjátok: