Két hónapra jöttem Londonba

Az első mázlis hónapnak az ingyen szállással és kutyaszitterkedéssel lassan vége, szóval ki kellett találnom, hol töltöm a szeptembert. Hova máshova vezetett volna az első online utam a megoldás érdekében, mint az angolszász országok legnagyobb apróhirdetési oldalára, a Craigslistre. Beütöttem, hogy „kiadó szoba”.

Az első találat egy férfi nemi szervet ábrázolt, „Ingyen szoba, de velem kell megosztani” szöveggel. Nyilván nem várna el semmiféle szolgáltatást a lakhatásért cserébe. Nyilván.

Persze az első gondolatom az volt, hogy „jesszus, ezek az angolok”

Ám miután böngésztem pár órát, rá kellett jönnöm, hogy a probléma világszintű. De térjünk vissza a Craigslistre: baromi sokan hirdetnek ingyen szállást, persze nem elvárás nélkül. Mondjuk, ha az ember utánaszámol, elég olcsó prostituáltat keresnek ezek a hirdetők. Ha azt vesszük alapul, hogy a belvárosi hostelem egy hónapra 125 ezer volt, napi kicsit több mint 4000 forintért kéne eladni nekik magunkat. Hát, kösz, de nem.

Az egyik hirdetésben egy „24 éves jóképű fiú keresi a Sugar Mamáját”, egy férfinak pedig „sürgősen szüksége van ingyen szállásra” és „barterben” gondolkodik. Fogalmam sincs, mire gondolhat… Egy „nudista, naturalista harmincas” keres szobát „hasonló gondolkodásúak lakásában”, egy tetováló pedig „bármit megtenne” egy „tetoválóstúdióként és laktérként is használt akármilyen állapotú szobáért”.

Lehet persze találni Londonban rendes szállást is (gondolom), de mivel a keresés után kicsit hitemet vesztettem az emberiségben úgy általában, eldöntöttem, inkább bevállalom a sok bulizó turistát, minthogy véletlenül kifogjak egy nudistát. Foglaltam a hostelszobát.

Elképesztő hülyeségek

A Craigslist egyébként ismert a sok hülyeségről, amit a felhasználók posztolgatnak rá. Egy amerikai YouTube-os, Joe Santagato például hatrészes videósorozatban mutatott be pár csodás hirdetést. Az angol nyelvű videókat mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit ámuldozni embertársain, például azokon, akik köldökpiszok-gyűjteményüket akarják kocsira vagy aranyérmékre váltani, huszonsok darabos használt dildó-gyűjteményüktől válnának meg, vagy keresnek egy dollár bérezésért egy nőt öt perc fürdőzésre egy kád főtt tésztában, amit aztán megehetnek.

Valaki egy drága matracot akar eladni, és fő az őszinteség: nem rest ötször megemlíteni, hogy nagymamája azon halt meg, és lehet, hogy örökké kísérteni fog.

Rábukkantam egy halott pingvint kínáló posztra is

A feladója felhívta a figyelmet, hogy „csak komoly érdeklődők hívják”. Mert hát, logikus, hogy ha van egy halott pingvinem, megadom a saját mobilszámomat, ugye?!

Rengetegen árulnak képeket is – van aki, „csak” a lábáról, mások olcsó, „bármilyen kérést teljesítő, limit nélküli videókat és képeket” ígérnek. A legfélelmetesebb az egészben, hogy ez utóbbi húszéves hölgy több arcot és testet – jól láthatóan – mutató képpel vállalja a hirdetést. Ha a képeket lopta, akkor még ijesztőbb a helyzet, nem szeretnék egyszer véletlenül megjelenni ezen az oldalon azzal, hogy, mondjuk, árulom a vesém. Egyébként ő ugyanitt azt is írja, hogy szívesen találkozik férfiakkal „ingyen, pénzt nem fogadok el, bármilyen sokat is kínálsz, szóval hagyjátok abba a könyörgést”.

Nem kell félteni minket, magyarokat sem, de esküszöm, a Craigslisthez képest a mi apróhirdetőink szentek.

A Facebook piactere is érdekes hely, egyszer könyvet akartam venni, ehelyett egy férfi lábnyomokat ábrázoló fotógyűjteményére bukkantam.

A különféle adok-veszek csoportokban is lehet találni gyöngyszemeket, egy úr „bakkecskéjét két hónapra kölcsönadná lábtörés miatt”, a szöveg szerint remek a kecske „fűnyírónak vagy pároztatásra” és „imádja a dióféléket”, de erősnek kell lenni, mert könnyen „elhúz”.

Előrecsomagolt hóember

Sajnos nyomtatásban is jelennek meg fogalomzavaros hirdetések, egy helyen például két „anyabikát” hirdettek eladásra. Használt autók után kutatva pedig sok olcsó kocsi képére kattintva olvashatunk ilyesféléket: „uzemkepes.okmanyok nelkul.allapotarol nem tudok semmit elado egyben fix28000ft.” Nyilván nem lopott…

Persze sokakat megihlet az emberi hülyeség, és poénból is posztolnak hirdetéseket, például szintén Angliában valaki egy előkészített, csomagolt hóembert kínál ingyen, valaki más pedig használt vécékeféjét szeretné 100 fontra váltani. 

Érdekes egyébként a pszichológiai hatása egy ilyen kereséssel eltöltött pár órának. Egyrészt az ember elborzad, hogy mi minden jut eszébe egyeseknek, és lehet, hogy a metrón pont amellett az ürge mellett ült tegnap, aki szabadidejében egy „fiatal fiút keres simogatásra” a Craigslisten, másrészt viszont egészen elönt a jó érzés önmagammal kapcsolatban, mert ezeket a hirdetéseket olvasva a szokásosnál értelmesebbnek és normálisabbnak látom magamat. Mondjuk, amikor az embereknek elmondom, hogy 16 ágyas hostelszobába költözöm szeptemberben, akkor furcsán néznek rám. De remélem, ti nem.

Darányi Lea