–

Láthattatok itt a WMN-en is sokféle, eredeti illusztrációs összeállítást, találkozhattatok az oldalon hazai GIF-művész alkotásaival, máskor pedig világhírű fotóprojektekkel. Ezúttal egy egészen egyedülálló művészeti  irányvonal képviselőjével jövök, ami a klasszikus művészet újragondolására épül. A felkapott Instagram-művész, Gabriel Nardelli Araújo, The Canvas Projekt néven létrehozott egy profilt, és a klasszikus festmények szereplőiből építkezik, méghozzá nagyon humorosan.

Imádom, ahogy közel hozza a közösségi média felhasználóihoz a klasszikus művészetet.

Leporolja róla a pátoszt, szentséget, az emelkedettséget, minden olyan jelzőt, ami miatt azt érezheti az ember, hogy „túl kevés ő ahhoz, hogy megértse a művész gondolatait”.

Ellene megy annak, hogy egy képet csak egyféleképp érthetünk – úgy, ahogy a tanár vagy a művészettörténész mondja.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de számomra a művészet legmagasabb fokú meggyalázása, ha valaki úgy nyúl egy alkotáshoz, hogy ízekre szedi, kielemzi, és minden apró ecsetvonáshoz egy-egy jelentést próbál erőszakosan társítani.  

Egyszer például egy művészettörténész a fülem hallatára rettentő meggyőzően adta elő egy gyümölcsökből álló csendéletnél, hogy a festményen látható görögdinnye magvai valójában az emberi gyötrelmet jelenítik meg. Ugyanis a dinnye magvai amolyan fogsorszerűek. Az alkotó a kor elterjedt betegségének – tüdővész – következében folyton gyengélkedett. Szóval, ha már beteg, biztos a fogai is gyengék voltak. Ha pedig gyenge valakinek a foga, akkor, ugye, szokták mondani, hogy az illető biztosan sokat rágódik, gyötri magát. Tehát ez a tál dinnye valójában a gyötrődést jelenti, állította az előadó. Szívesen megkérdeztem volna, hogy, na, és a butykos tök az mit jelent a képen? De nem akartam szívatni.  

Számomra az a csendélet csak egy csendélet volt, nem több.Gyönyörködtem benne. Ennyi. Nem akartam mindenáron megfejteni.

Akármilyen szándékkal is készül egy alkotás, akármilyen szakmai értelmezés is áll mögötte, mindenkinek jogában áll saját véleményt formálni róla.

Szabad meghatódni, unatkozni, sírni, nevetni, ami csak jólesik, mert sokfélék vagyunk, tele sokféle érzéssel és gondolattal, miért is kellene uniformizálódni egy-egy művészeti alkotás láttán?

Na, szóval, az imént felvázolt és számomra kívánatos befogadói szabadságnak megfelelően, kiválasztottam húsz szuper alkotást a The Canvas Projektről, kommentben pedig várom, hogy milyen címet adnátok egy-egy képnek. Én – az önirónia jegyében – a következőképp gondoltam újra a címeket. 

1. Én, szombat hajnalban Necc-party után a McDonaldsban

2. Őszi séta a Margit-szigeten

3. Elképzelés kontra valóság: a piknik. Kár, hogy a valóság nem ennyire idillikus

4. Minden reggel pont ilyen tartással megyek ki a postáért

5. Az érzés, amikor átmegyek valamelyik budapesti aluljárón

6. Esős, borongós napokon, amikor elhatározom, hogy élvezni fogom a rossz időt

7. Így érzem magam, amikor negyven fokban klíma nélkül dolgozom

8. Király utca – péntek este 

9. Várni a HÉV-re kánikulában

10. Én, miközben a nyaralás alatt kipróbálok valami ostoba szerencsejátékot, mert azt hiszem, most mázlim lesz

11. Miközben ágyba viszem a reggeli kávét

12. Csoporttúra egy képben

13. A zavarodott érzés, amikor fullosan ki vagy öltözve, mert fontos eseményre mész, és túlöltözted a metróközönséget

14. Egyetlen és utolsó próbálkozásom a gördeszkázással 

15. …meg a görkorizással

16. …meg a közös főzés, ami mindig vitába torkollik 

17. Én, miközben belenézek a mellettem ülő üzeneteibe kíváncsiságból

18. Én, amikor valaki próbál megetetni (pfuj!) 

19. Én, amikor valami új divattrend jön, és kurvára nem áll jól 

20. Én, amikor nyaralni megyek, és ahhoz is kiöltözöm

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Heritage Images / Contributor