–

„Na, megyek, ráfekszem Jason Momoára!” – mondtam a többieknek a szerkesztőségben, amikor már eléggé határidőn túl csúszkáltam ezzel a róla készülő anyaggal. Persze nem azért, mert nem akartam vele foglalkozni, de egész egyszerűen ezen a héten nem volt időm még erre a férfiistenre sem, annyi minden történt. „Micsoda szemenszedett nagyképűség ez” – nyugodtan mondhatjátok rám, lepereg rólam. Én még az Északi-sarkra is vörös nagyestélyiben megyek, és a szemem se rebben.

Egyetlen olyan eset van, amikor megcsalnám Brad Pittet. Az pedig Momoával történne. Ha ránézek erre a férfira, beindul a nyálelválasztásom (most is tocsog a klaviatúra), beindul a peteérésem, sőt, teherbe is esem az első pillanatban, pedig ez az én esetemben igencsak nehézkes volna, és akkor még finoman fogalmaztam. Igazából mindig is vonzódtam az olyan a karakterhez, akiben ott van a mélyről felbugyogó őserő, aki fél kézzel felhajint az asztalra, és leteper, akinek hosszú a haja (pláne, ha még szőke is mellé), vastag a muszklija, és úgy pattan fel a Chopperre, hogy a szívem is kiugrik a helyéről, hogy onnantól kezdve az ő motorja utáni keréknyomon kalimpáljon, szétloccsanva a járdán. Persze ne gondoljátok, hogy felszínes vagyok, engem különösebben sose hatottak meg az izmos férfitestek, nekem kell a karizma is, mert tényleg úgy gondolom, hogy tök kevés, ha simán csak szép és hosszú szőke hajú valaki, meg van motorja. Na, jó, ha motorja is van, akkor megremeg a térdem azért.

És most tudom, azt gondoljátok, hogy én erről a férfiről szeretnék nektek írni. De nem. Egy fenéket. Aki igazából ódákat érdemel, aki előtt aztán tényleg leborulok, akár az északi sarkon is, vörös ünneplő ruhában, az Lisa Bonet, aki ennek a gyönyörű embernek a hites felesége immáron két hete.

Mert elvette. Feleségül. Tizenkét év után. Két közös gyerek után.

Most mondjátok meg, létezik ebben a világban az irgalmas jóisten? Szerintem vajmi kevés az esély erre. És ezt figyeljétek, Bonet tizenkét évvel idősebb Momoánál. Értitek? Tizenkét évvel idősebb! Ebben a mai világban, ahol a negyvenes pasik úgy hajigálják ki az „öregecskedő feleségeiket” a csudába, és váltják le jóval fiatalabb, huszonéves pipihusikra, hogy rossz nézni is. Ez a férfiisten meg elvesz egy jóval idősebb nőt.

De ez még mind semmi! Mondhatni, lófasz. Ezt úgysem fogjátok feldolgozni, mert én sem tudom. Na, ki volt Lisa Bonet-nak az első férje? Na, ki? Ne valami no name alakot képzeljetek el. Ne valami pocakos, kopaszodó fószer legyen a szemetek előtt.

Lisa Bonet első férje Lenny Kravitz volt!

Na, most szerintetek? Az oké, hogy egyszer valaki az életében kihúzza a lottó ötöst. De kétszer is? Nem túlzás ez egy kicsit? Kérdezem én Istentől, ha van, akkor most hogy is van ez? Hogy lesz így egyenlőség a földön? Mi van akkor, kérem szépen a javak azonos súlyelosztásával? Egy életben kétszer ugyanannak az embernek jackpot? 

Nincs igazság ezen a szomorú földön!

Persze, simán lehet, hogy full szarfej mindkét faszi. Hogy igazából unalmas, otthonülős, bárdolatlan, humortalan flótás mindkettő. Hogy semmi fantáziájuk. Hogy olyan semmilyenek.

Persze.

Simán lehet.

Próbálom magam ezzel nyugtatgatni. Mert különben elvisz a mentő.

Szentesi Éva

Ha szeretnétek még képeket nézegetni Momoáról, akkor katt az instájára! Az alsó fotót is onnan csórtam.

Kiemelt kép: InterCom