Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Attól, hogy az ember megtanulja megmutatni a sérülékenységét, még nem lesz könnyű ezt újra meg újra megtennie. Akkor miért vág bele mégis? Többek között erről is beszélgettünk Tapasztó Orsival.
A tuami otthon azon katolikus intézmények közé tartozott, ahová házasságon kívül teherbe esett nőket küldtek. A feltételezések szerint a Bon Secours rend nővérei 1925 és 1961 között 796 csecsemőt temettek el az intézmény udvarán.
A gyógyító ölelés ereje – Miért fontos az ölelés a gyerekeknek kamaszkorban is? És mit lehet tenni érte, ha a tinik nem kérik? (Spoiler: akkor is megölelni őket.)
