Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
A WHO legfrissebb európai jelentése szerint az orvosok és az ápolók 30–35 százaléka szenved depressziós tünetektől. Tízből egy pedig azt mondja: az elmúlt évben öngyilkossági gondolatai voltak. Ez már nem csak a szakma problémája.
„Miközben európai összehasonlításban a magyar háztartások fogyasztása szélsőségesen alacsony, a hazai kormányzat közösségi (különösen közigazgatási) fogyasztása szélsőségesen magas.”
Ifj. Vidnyánszky Attila először, és biztos, hogy nem utoljára rendezett a Katona József Színházban. A „nyomokban Hamletet is tartalmazó” némacsend című előadás már a függöny felgördülésének pillanatában katarzist válthat ki. A kérdés csak az, hogy ezután lehet-e még fokozni a hatást.