–

Időszámításunk előtt 

Lídia nyolc éve aktív szereplője a közösségi médiának, egyike azon content creatoröknek, akik még az influenszermarketing előtti korban kezdték az alkotást, és töretlen a népszerűségük. Együttműködéseket ritkán vállal és akkor is a kreatív feladatokat keresi. Az Instagram minden adottságát kihasználja alkotásra, máskor pedig egy hosszabb blogposztban fejti ki gondolatait egy adott ügy kapcsán. Munkáit a Szialídia, Lidia on the road és a kedvesüzenetek Instán találhatjátok meg, jelenleg a Szialídián a legaktívabb.  

Spent a few (mostly rainy but wonderful) days in Belgium & left a few notes in Brussels. 🖤 #kindcomments

„Jelenleg egy reklámügynökségnél dolgozom kreatívként. Az egész influenszerség úgy kezdődött, hogy húszévesen kiköltöztem Londonba, az Instagramomat vizuális naplóként kézírásos üzenetekként csináltam. Hét-nyolc éve kezdtem el, akkor még amúgy nem volt influenszermarketing, nem voltak Instagram-celebek. Egyszer csak bekerültem az Instagram körképébe a Lidia on the road profilommal, angol nyelvű, kézírással készült kedves üzenetek voltak rajta.  

Amikor hazaköltöztem Magyarországra, spontán csináltam egy eseményt, hogy írjunk együtt egy kávézóban kedves üzeneteket, és adjuk oda embereknek, taxisnak, dobjuk be postaládába. Jó ötletnek tűnt, szükség van a kedvességre.

Az számít, hogy hogyan reagálsz rá. #kedvesüzenetek

Úgy jöttem anno haza Magyarországra, hogy az a kép élt bennem, hogy pesszimisták vagyunk, ott vannak mögöttünk a sokat emlegetett zivataros századok, a megtépázottság. Egyszerűen annyira jó volt látni, hogy végre nem csak erről van szó. Igény is van rá és akarunk is a jóról beszélni, egymást inspirálni. Jó volt látni ezt a sok pozitív visszajelzést.”

Olyannyira szükség volt a kedvességre, hogy a kezdeményezésre a vártnál jóval többen jelentkeztek, végül országos eseménnyé nőtte ki magát. Lídia segítségével Budapesten kívül még tizenöt másik városban is megszervezték.

 „Merj amatőr lenni, valami új és izgalmas dologban”

„Mindig is ilyen pozitív voltam, visszagondolva, sokat segített egy teljesen más közösségben való élet. Meg az, hogy így másokhoz teljesen fenntartások nélkül tudok kapcsolódni. Egy új környezetben muszáj bizalommal fordulni másokhoz. Sokat költöztem a tanulmányaim alatt, és ez is segített abban, hogy az emberekhez pozitívan tudjak állni.

Nincsen egy ilyen stratégiám, hogy hetente egyszer posztolok. Nekem nagyon kell az, hogy megindítson valami. Ha valami ügy épp a köztudatban van és megmozgat, akkor egy ültő helyemben tudok írni egy kisregényre való gondolatot. Az utóbbi időben missziómmá vált, hogy online ezt is hangsúlyozzam, hogy merjünk magunkból megmutatni tökéletlen dolgokat is, merjünk kényelmetlen dolgokról beszélgetni: rasszizmusról, szexuális abúzusról, vagy a testünkről.

Előző héten szerettem volna ezt posztolni, de a NOrbidráma közbeszólt. 💁🏻‍♀️ Hát most bepótolom. // Kiskoromtól kezdve valahogy tudat alatt, de mindig az első helyre törekedtem - én akartam lenni a legjobb mindenben, megnyerni minden versenyt (akár sportról, akár prózamondásról, akár földrajzról volt szó), a legjobb jegyeket kapni, a legtöbb elismerésben részesülni. Emlékszem, hogy 7. osztályos voltam, amikor az első 1-esemet kaptam és én totál össze voltam törve, hihetetlen kudarcként éltem meg a kis 13 éves fejemmel. (Anyukám leszidás helyett megdicsért, mondván, hogy végre ilyet is tudok, sőt, még extra zsebpénzt is kaptam. 😁) Máig nehéz félretennem a maximalizmusomat, de igenis félre akarom, mert az a tapasztalatom, hogy visszatart sok mindentől. Visszatart attól, hogy bele merjek vágni új dolgokba, olyanokba, amiket még sosem csináltam, amikben elsőre (vagy akár hosszú ideig) nagyon ügyetlen leszek, olyan dolgokba, amikről egyáltalán nem garantált, hogy jól fog elsülni, vagy amikben nem látok azonnali fejlődést, azonnali eredményeket. Visszatart attól, hogy olyan irányba menjek, amerre még sosem mentem, mert nem tudom biztosra, hogy jó helyen kötök majd ki. Visszatart izgalmas lehetőségektől, fejlődéstől, tanulástól, félelmet kelt bennem a tökéletlenségtől, az elbukástól. És én ezt nem csípem. Úgyhogy napi szinten tanítom az agyamat arra, hogy merjen amatőr lenni minél több dologban. Merjen elszúrni. Merjen rossz ecsetvonásokat festeni a vászonra. Merjen kitaposatlan ösvényen botorkálni, merjen olyan kérdéseket feltenni, amikre még nem tudja a választ. Mert ezek visznek előre, ezek szükségesek ahhoz, hogy egyszer ügyes legyek valamiben, ahhoz, hogy fejlődjek, tanuljak, hogy kiaknázzam a bennem rejlő potenciálokat. ❤️ Eldöntöttem, hogy idén amatőr festő, illusztrátor és keramikus leszek! Sőt, ki tudja, még mi?! Ha hasonló cipőben jártok, vagy vannak tanácsaitok, hogyan legyünk profi amatőrök, ne tartsátok magatokban. ☺️🤗 #kedvesüzenetek #január @alleebudapest

Ez a bejegyzés például arról szól, hogy mennyire irreális elvárásokat támasztunk egymás irányába. Arról a mérgező jelenségről, hogy »akkor van helyed itt meg ott, ha a papírjaid megvannak«. Sokan érezzük úgy, hogy nem vagyok elég jó, attól félek, hogy nem vagyok elég jó.

Kicsit mindig sírhatnékom támad, ha ezt hallom valakiről, hogy nem hiszi el magáról, hogy »elég jó lehet«, hogy fejlesztheti magát.

Mélyen hiszem, hogy mindenkiben van valami, ami csak benne tud úgy megnyilvánulni és megfogalmazódni, mint senki másban.

Igény van a minőségi tartalomra

Az Instagram is sokszor nem másról szól, mint egymás méregetéséről, irigykedésről, kinek mennyire tökéletes az élete, vagy a feneke. Egymáshoz hasonlítjuk az alakunkat, a munkáinkat, a családjainkat, gyerekeinket, az életünket, ezzel pedig elvágjuk magunkat, hogy fejlődjünk.

Találj valakit, aki úgy néz rád, mint én a növényekre. 🙄🌿 #crazyplantlady

Hiányzik az oldalról a könnyedség, hogy megdicsérjük például egymást, hogy őszintén bátorítsuk és támogassuk egymást, hogy »Hé, de jó, amit csinálsz«.

Hiszek abban, hogy például a dicséret egy olyan eszköz, amivel nagyon sok falat le lehet rombolni.

Ugyanígy építő kritikát is adni kell (meg persze megtanulni jól adni). Ehhez elsősorban annyira fontos lenne leválasztani az emberekről a munkát.

Emberileg is fogunk hibázni és hülyeségeket gondolni. Az visz előre, hogy minél többet megmutatunk magunkból, minél többet hibázunk. Én sem vagyok mindig inspiráló, tökéletes és pozitív.

Hibáinkon keresztül épülünk, hibázni szabad, hibázni kell. Annyira jó lenne, ha belátná mindenki a saját életére nézve. Ezt jelenti számomra az, hogy merj amatőrnek lenni és belevágni dolgokba.”

1. Nót tu szelf és mindenkinek, aki hozzám hasonlóan irreális dolgokon (is) szokott aggódni. 🤷🏻‍♀️ // A klímakatasztrófa viszont inkább az a maradék 1%, úgyhogy KATTABIÓBA (ilyet sem csináltam még😂) és töltsétek ki a kedves kormány által kissé elsumákolt kérdőívet, ami felméri, hogy itthon mennyire tartjuk fontosnak a klímavédelmi intézkedéseket. 🌿 Terjeszteni ér, ez nagyban befolyásolhatja a jövőnket!!! #magyarorszag #hellomagyarorszag

2. Van valami gyönyörű abban, amikor mi, nők, egymást támogatjuk, egymást segítjük minden irigység, összehasonlítgatás nélkül. Offline is elképesztően frissítő ilyet tapasztalni, itt, Instagramon meg főleg, ahol még a szokásosnál is jobban ki van élezve ez az összehasonlítgatós, számokat figyelős, egymást kibeszélős, irigykedős, versengős, aljas játszma. 🤷🏻‍♀️ Annyira szeretem látni, hogy itt folyamatosan épül egy olyan, elsősorban nőkből álló közösség, ami _valóban_ közösséget ÉPÍT - más, akár hasonló nők profiljának népszerűsítésével, megrendelők más alkotók felé irányításával (úgy gondolva, hogy az illető jobban meg tudja oldani a feladatot), bátorító üzenetekkel, kommentekkel, a kisebb-nagyobb sikereken őszinte együtt-örüléssel, egymásról áradozó vlog epizódokkal és Instasztorikkal, aggódó üzikkel, amikor valaki nem posztol napokig, és még sorolhatnám. ❤️ A legszebb ebben az Insta-közösségben, hogy offline csúcsosodik ki igazán, hogy ennek a következménye igazi, értékes barátságok, amik azokra a közös pontokra, apróságokra épülnek, amik itt is összekötnek minket. Csalóka ez az online világ, de egy ilyen közösség minden negatívumát elfeledteti számomra. Évek óta ez a kedvencem az Instagramban, ez a fajta közösségépítés. Szóval lányok, csak így tovább. ❤️ Kommentben jöhetnek azok a nők, akikért hálásak vagytok akár online, akár offline! 😍 #maigondolatok #összetartás #budapestcreatives #procreatelettering #idezet

3. Hallstatt nagyon különleges élmény volt, több szempontból is. Lélegzetelállító hely. Érthető, hogy mindenki fotózgat, magukat, egymást, a kilátást. Szerintem ezzel nincs is gond, nem hiszek abban, hogy ez elveszi az élményt, hogy emiatt nem tudod átélni a pillanatot. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha megörökítesz valamit, az egy PLUSZ a pillanat átélésén felül, hogy emlékezz rá, hogy visszavigyen a pillanatba, és igen, ha szeretnéd, meg tudd osztani másokkal is. 🖤 Szóval mi is nyugodtan sétálva, fotózva, videózva, a napsütést élvezve néztünk körül a kisvárosban. Aztán megérkeztünk ahhoz a bizonyos ponthoz, ahonnan MINDENKINEK van képe. 😁 Itt kicsit tetőztek a dolgok: úgy képzeljétek, hogy ezen a részen durván tömörültek az emberek, akik egymást teljesen figyelmen kívül hagyva tolakodtak a kerítés széléhez. Nagyon frusztráló élmény volt ezt látni - és a szerves részévé válni... 😅🤦🏻‍♀️ Pár méterrel odébb már csend, nyugalom, üres utcák (és ugyanolyan szép kilátás) várt ránk, ahol elgondolkodtam és hirtelen kívülről láttam magamat, ahogy frusztráltan küzdök a "tökéletes" képekért, amiket Instán láttam, ahelyett, hogy egyszerűen élveztem volna a kilátást anélkül, hogy erőltettem volna a fotózást, aminek csak egy plusznak kellene lennie az élményen felül. Ijesztő és egyben jó emlékeztető volt. Az meg hab volt a tortán, hogy a hajón, ami visszavitt a vonathoz, körülöttünk MINDENKI (de tényleg mindenki) a telefonjába merült. Nem tudom, hogy épp a friss képeket osztották meg vagy sem, de hihetetlen volt látni, hogy a pár perces, elképesztő kis hajóút hidegen hagyta az embereket, mert fontosabb volt a képek azonnali megosztása (?), vagy csak maga a képernyő. Szóval na, ezeket a tanulságokat vontam le magamat és sok más embert figyelve: az élmény az első, a képek másodlagosak. 🖤 Nem kell erőltetni a jó képeket, ha nem jön össze, ez van, másoknak úgyis teljesen mindegy, nem fogják hiányolni (meg ne is másokért akard megörökíteni a saját élményedet), neked meg egy rosszul sikerült kép is tökéletes emlékeztető lesz. Nem kell mindent egyből megosztani, sőt. Ráér addig, amíg nem kell valami csodálatos / fontos dologról lemondanod érte. ❤️ #csakennyitakartammondani

4. Lesz sok mélyreható gondolat is. 💁🏻‍♀️Mert azok éltetnek, visznek előre (legalábbis engem). Az önismeret, a félelem, a sebezhetőség és a hit pszichológiája. Nem, nem üres, random kitett idézetekre gondolok, hanem valós, gondolkodás-átformáló tapasztalatokra, sztorikra, gondolat-foszlányokra vagy csak simán mély agymenésekre az érzelmeinkről, a belső világunkról. Vagy a politikáról. De lehet, hogy csak az előbb említett pileáról. 🌿 #idezet #magyaridezet #napimotivator #idézet #magyaridézet #inspiráció #illusztráció #illusztrátor #budapestcreatives #makersofbudapest #bátorítás #kedvesüzenetek

5. Köszi, hogy itt vagytok. 👋🏼 😍 // Kik a kedvenc Instázóitok? Kiket érdemes követni? Kik inspirálnak titeket a képeikkel, sztorijaikkal? Idevelük!!! 👇🏼 #kedvesüzenetek

6. Emlékeztető. 💪🏼 (Háttérképért irány a sztori!) #kedvesüzenetek

7. #DarkestDay Az előbb úgy döntöttem, hogy az évi 1-2 Facebook posztom közül ez lesz az egyik - és gondoltam itt is helye van ennek. Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e a gondolataimat és arra jutottam, hogy erről fontos beszélni. Nagyon. Főleg itthon, főleg keresztényeknek. Csak nem mindegy, hogy hogyan. (Vigyázat, hosszú lett!) // Elképesztő, milyen könnyen bedőlünk az álhíreknek. Elképesztő, mennyire naivak vagyunk, mennyire gyorsan bedőlünk hazugságoknak, clickbaites bejegyzéseknek és milyen könnyedén terjesztünk dolgokat, amik aztán százezreket, milliókat uszítanak gyűlöletre, haragra, ítélkezésre, felháborodásra több olyan infóval, amit valószínűleg valaki csak azért talált ki, hogy minél több megosztást kapjon hangos, mérges keresztényektől. . Ezeket a kamu híreket most nem fejteném ki részletesen, akit érdekel, hogy pontosan milyen törvényt hoztak Észak-Írországban (nem, nem lehet csak úgy bemondásra elvetetni magzatot, nem, nem választhatják ki csak úgy, hogy melyik éljen az ikerpár közül, satöbbi.), olvassa el az Index tegnapi cikkét a témában. . Ami szerintem az álhíreknél sokkal fontosabb kérdés, amit érdemes feltenni magunknak, főleg mint keresztényeknek: még ha igazak is lennének az abortusztörvényről terjengő durva hírek mindegyike, tényleg a gyűlöletkeltéssel, a haragunk kifejezésével, ujjal mutogatással, mások virtuális megkövezésével, a "gyermekgyilkosozással" azt gondoljuk, hogy jót teszünk? Komolyan ez a felelősségünk, komolyan azt gondoljuk, hogy ettől jobbak vagyunk, ezzel tesszük jobbá a világot, ezzel közvetítjük a Krisztusi szeretetet? . Elképesztő, milyen könnyen tudunk keresztényként ujjal mutogatni. Milyen könnyen címkézünk meg másokat (érdekes, hogy nagy százalékban férfiak nőket) gyerekgyilkosként. Milyen könnyen ülünk fel a magas lóra és nézünk le onnan elítélve egy-egy közösséget, embert, minden empátia nélkül. Milyen könnyen észrevesszük mások szemében a szálkát (miközben a sajátunkban nem látjuk a gerendát). KOMMENTBEN FOLYT KÖV

8. DE TÉNYLEG! // Írjatok kommentben valami pozitív dolgot a mai napról. Bármit. Akármilyen kicsit vagy nagyot, mindegy. Ne legyen már mindig a hétfő a hibás, amikor általában a nézőpontunk az! 🤷🏻‍♀️ (#notetoself) Kezdem én: február óta megvan a forgalmim, de egészen máig húztam az elsősegély tanfolyamot... 🤦🏻‍♀️ Azt hittem, hogy valami nagyon fárasztó, nagyon száraz, feszkós valami lesz, erre egy elképesztően különleges közösségi élményben volt részem: különböző korú és hátterű embereket ismertem meg, akikkel szinte barátok lettünk 4 óra alatt, és akikkel ebből a 4 órából legalább 1-et végignevettünk, akikkel egymást bátorítottuk, segítettük, inspiráltuk, ráadásul elsajátítottuk a stabil oldalfekvés és a sebkezelés módját. 🤓 Arról nem is beszélve, hogy a tanfolyamra sietve egy 5 éve nem látott, még Glasgowban megismert kedves barátnőmbe futottam bele. 🖤 Tudom, ez bármilyen szemszögből egy kifejezetten jó hétfőnek mondható, de őszintén hiszem, hogy minden napban lehet valami szépet, valami pozitívat találni. ❤️ Szóval: mi volt a kedvenced a mai napban? 👇🏼👇🏼👇🏼 #KedvesÜzenetek #FromHatefoToLovefo

9. Ha a növényeinknél a legapróbb növekedést, nem-meghalást, kis levélkét, pici hajtást örömujjongással ünnepeljük, akkor biztos, hogy képesek vagyunk értékelni a saját kis sikereinket, győzelmeinket, lépéseinket. 🌿 A kis növekedés a feltűnően nagy része (sőt, alapja), szóval szeressük, igenis legyünk rá büszkék! 💚 (Tudom, ezt mondani / írni könnyű.) #notetoself #kedvesüzenetek

10. A Black Friday-ek, Cyber Monday-ek meg a karácsonyi ajándék-hajkurászások közepette ezt szerintem tök jó észben tartani. ❤️ Ha vannak kedvenc kisvállalkozóitok, művészetek, divattervezőtök, bárki, akinek a termékeit / szolgáltatásait szívből tudjátok ajánlani, kommentbe velük!!! 😍 És szemezgessetek (hehe én tuti fogok, előre is köszi), hátha valakinek ezeken az ajánlásokon keresztül találtok tökéletes ajándékot. Mindjárt el is kezdem majd a sort a kommentekkel. 😏 👇🏼 (Kicsit vadabb és személyesebb gondolatokért és háttérképekért meg irány az Instasztorim.) #budapestcreatives #magyartermék

11. Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de ha tennék, ezek lennének azok. ❤️ // Nálam a nagy célkitűzések helyett inkább a mindennapos kis emlékeztetők váltak be - cetliken, jegyzetfüzetekben, a telefonomon, képeken, mások Insta-tartalmain... Ezt is elsősorban azért készítettem (és azért posztolom), hogy bármikor rá tudjak nézni motivációként. 💪🏼 Naaaagyon kíváncsi vagyok, hogy ti hogy álltok hozzá az újévi fogadalmakhoz. Vannak? Be szoktak válni? Hogyan emlékeztetitek magatokat rájuk?! Írjatok tippeket, trükköket, inspirációkat, tapasztalatokat!! ✨ #kedvesüzenetek #idézet #újév #inspiráció

12. 🙅🏻‍♀️ Nem hiszek a "ha ő nem keres, te se keresd, ha ő nem törődik veled, te se törődj vele" elméletben. Szerintem bizonyos emberekért, bizonyos barátságokért, bizonyos kapcsolatokért, amikről a szívünk mélyén tudjuk, hogy értékesek és fontosak, igenis érdemes küzdenünk. Megéri törődni velük - akkor is, ha ők éppen nem úgy tűnik, hogy szeretnének ránk időt szánni. Megéri felhívni őket - akkor is, ha ők nem hívtak egy ideje. Megéri írni nekik - akkor is, ha a legutóbbi üzenetedet csak "seenelték". Ki tudja, lehet, hogy pont arra van szükségük, hogy te ott legyél akkor is, amikor ők legszívesebben elzárnák magukat mindenkitől. Lehet, hogy te vagy az egyetlen, aki küzdesz értük, aki törődik velük. Lehet, hogy egyszerűen arra várnak, hogy te keresd őket, mert úgy érzik, nem méltók a figyelmedre. Lehet, hogy ugyanúgy túlgondolják ezt az egészet, csak nem merik megtenni az első lépést, pedig nagy szükségük van rád. Lehet, hogy te vagy az, aki visszahozhatná az emberekbe, az életbe vetett hitüket. Szóval kifogások, túlgondolások, a büszkeségünkhez való ragaszkodás helyett törődjünk, írjunk, hívjunk, adjunk, figyeljünk, kérdezzünk - ha kell, küzdjünk a számunkra fontos kapcsolatainkért. 🖤 #kedvesüzenetek

13. Már nem tudom, hol és kitől hallottam, de maximálisan egyetértek ezzel: a legjobb, amit adhatsz másoknak, az az egészséges önmagad. 🖤 Úgyhogy mondj nemet a lelkiismeretfurdalásra és az önmarcangolásra, amikor bizonyos dolgok helyett magadat, a testi és lelki egészségedre választod. Annyira de annyira fontos. TELJESEN rendben van, ha: * lemondasz egy programot, mert inkább pihennél * a hétvégét az ágyban töltöd * nem egyből válaszolsz minden üzenetre * napokig / hetekig / hónapokig nem posztolsz Instára * kicsit elvonulsz a családi forgatagból * költesz magadra * nem akarsz megfelelni mindenkinek * segítséget kérsz #kedvesüzenetek #notetoself

14. #szégyelldmagadNorbi ✖️ Ezeket a sorokat még leírni is fáj, csak erős idegzetűeknek ajánlom, bár gondolom sokatokhoz eljutott: "Sajnos a nők a szülésnél cseszik el, mert úgy gondolja, hogy értéket adott a férfinek, a családnak. Tényleg adott értéket, csak a férfi szexualitása ezt az értéket nem tudja értékelni. És amikor az 58 kilós nő helyett a 78 kilós vagy 88 kilós hölgy érkezik meg döngő léptekkel a hálószobába, a férfiak számára kínszenvedés. Egy darabig megy a pornófilmnézés, de nem tudja megkívánni és itt mennek tönkre az emberi kapcsolatok és így lesznek a gyerekek félárvák, mert a nők felszedik azt a 20-30 kilót és nem tudják leadni. ... Úgyhogy kedves nők, a férfiak miatt és a boldog szerelem és a szexualitás miatt muszáj, hogy megtartsátok a lánykori súlyotokat" . Ez csak egy kis ízelítő a gusztustalan kijelentéseiből - engem elképesztően felhúzott, alig hittem el, hogy ezeket a szavakat mondja ki (ezúton is elnézést kérek a kedves munkatársaimtól, akik fél óráig hallgatták a hüledezésemet). Egyszerűen nem tudok csendben elmenni mellette. Nem tehetem. . Kedves Norbi, szégyelld magad. Szégyelld magad, amiért azt kommunikálod mások felé, hogy a nőknek csak a testük számít. A feszes, fiatal testük. Szégyelld magad, amiért tárgyiasítasz minket, sőt, magabiztosan állítod, hogy ez a helyes hozzáállás. Szégyelld magad, amiért olyan témákról állítasz baromságokat, amikhez látványosan nem értesz - mint például hogy a nőknek mik fontosak (képzeld, nálunk is nagy szerepet kap a testi vágy). Szégyelld magad, amiért az összes férfi nevében azt állítod, hogy nektek csakis a testi vonzalom fontos a szexhez, a párkapcsolat működtetéséhez. Szégyelld magad, amiért a nők súlyára és a szülésre fogod a válásokat (elképesztő, de tényleg, mennyire torz ez a gondolkodásmód), amiért szégyenérzetet keltesz minden nőben, aki felszedett pár kilót szülés után. Kevés ennél undorítóbb, visszataszítóbb dolgot hallottam manapság. KOMMENTBEN FOLYT 👇🏼

15. Nem a legjobban sikerült kis firkám, de nem is ez a lényeg. 👉🏼 Nem szabad, hogy felszínes dolgok határozzák meg az identitásunkat. Főleg ne számok. Főleg ne számok egy profilon vagy egy képen. ❌ . Annyiszor hallok embereket panaszkodni az algoritmus miatt, hogy lassan jönnek a követők, hogy alacsony az ingédzsment, hogy nem kommentelnek eleget. Ismerek embereket, akikről tudom, hogy lájkokat vesznek, követőket vásároltak. Beszélgettem olyanokkal, akiket frusztrált, hogy nem jön elég együttműködés. Mintha ezektől válna valaki többé. . Régebben volt, hogy én is leszedtem egy-egy képet, mert nem jött rá "elég" lájk. Mert el sem érte a bűvös 1000-et. Durva belegondolni, hogy ez bántott, hogy ettől kevesebbnek éreztem magam. Olyan is történt nem egyszer, nem csak itthon, hogy valaki, miután megtudta, hány követőm van, hiretelen eszméletlen kedves lett velem, hiretelen szerette volna, ha legjobb barátok leszünk...🤔 . Nagyon eltorzult ez a világ. Az énképünk. Az identitásunk. A világnézetünk. Hogy mit tartunk értékesnek. . Pedig ugyanúgy, ahogy nem a diplomáink száma, nem az, hogy hány országban jártunk, nem a bankszámlánkon lévő összeg, nem a korunk, nem az önéletrajzunk hossza, nem az, hogy hány emberrel feküdtünk le, NEM a számok határozzák meg, hogy milyen emberek vagyunk, nem ezektől válunk többé vagy kevesebbé. Hanem az számít, hogy (klisé vagy sem) milyen emberek vagyunk legbelül és ezt hogyan mutatjuk ki. Hogy hogyan bánunk másokkal és magunkkal. Hogy mik a prioritásaink, miket tartunk fontosnak - és ebből mit közvetítünk a világ felé. ✨ #kedvesüzenetek #budapestcreatives

16. Ijesztő? Helyes. Ez azt jelenti, hogy a komfortzónádon, a megszokásaidon kívül esik, hogy új élményeket, új tapasztalatokat fog hozni. Izgalmas? Akkor ott motoszkál benned, hogy bár nagy kihívás, de nem lehetetlen és szerinted képes is vagy rá, meg érzed, hogy ez azért jó lesz, még ha ijesztő is. Csodálatos? Ha ebben is biztos vagy, akkor amúgy mire vársz?! ❤️ #notetoself #kedvesüzenetek.

17. karantén 37. napja. #hamburg #throwback #gondolat

18. Szerintem azok, akik másokat koppintva, eredeti munkákat lenyúlva próbálnak érvényesülni, lájkokat, megosztásokat kicsikarni, azok egyszerűen nem jöttek még rá, hogy ők is kreatívnak születtek, hogy bennük is olyan kincsek rejlenek, amik másokban nem, hogy ők is tudnának valami elképesztően különlegeset adni a világnak magukból, ha mélyebbre ásnának, ha más emberekre való fókuszálás, irigység, satöbbi helyett inkább a saját potenciáljukra, a saját adottságaikra, a saját álmaikra, a saját érzéseikre, önmaguk megismerésére, felfedezésére figyelnének. Ezt mélyen hiszem. Kevés annál csodálatosabb dolog van, mint amikor valaki rájön, hogy mennyire kreatívnak született - és elkezdi ezt az alkotói énét kiaknázni. Aztán meglátni, hogy a világ szebb lesz ettől. ❤️❤️❤️ (Igen, ezt a posztot a mai sztori triggerelte. 😁 Köszönöm, hogy vagytok! ❤️) #kedvesüzenetek #alkoss #teiskreatívvagy

19. Előző héten szerettem volna ezt posztolni, de a NOrbidráma közbeszólt. 💁🏻‍♀️ Hát most bepótolom. // Kiskoromtól kezdve valahogy tudat alatt, de mindig az első helyre törekedtem - én akartam lenni a legjobb mindenben, megnyerni minden versenyt (akár sportról, akár prózamondásról, akár földrajzról volt szó), a legjobb jegyeket kapni, a legtöbb elismerésben részesülni. Emlékszem, hogy 7. osztályos voltam, amikor az első 1-esemet kaptam és én totál össze voltam törve, hihetetlen kudarcként éltem meg a kis 13 éves fejemmel. (Anyukám leszidás helyett megdicsért, mondván, hogy végre ilyet is tudok, sőt, még extra zsebpénzt is kaptam. 😁) Máig nehéz félretennem a maximalizmusomat, de igenis félre akarom, mert az a tapasztalatom, hogy visszatart sok mindentől. Visszatart attól, hogy bele merjek vágni új dolgokba, olyanokba, amiket még sosem csináltam, amikben elsőre (vagy akár hosszú ideig) nagyon ügyetlen leszek, olyan dolgokba, amikről egyáltalán nem garantált, hogy jól fog elsülni, vagy amikben nem látok azonnali fejlődést, azonnali eredményeket. Visszatart attól, hogy olyan irányba menjek, amerre még sosem mentem, mert nem tudom biztosra, hogy jó helyen kötök majd ki. Visszatart izgalmas lehetőségektől, fejlődéstől, tanulástól, félelmet kelt bennem a tökéletlenségtől, az elbukástól. És én ezt nem csípem. Úgyhogy napi szinten tanítom az agyamat arra, hogy merjen amatőr lenni minél több dologban. Merjen elszúrni. Merjen rossz ecsetvonásokat festeni a vászonra. Merjen kitaposatlan ösvényen botorkálni, merjen olyan kérdéseket feltenni, amikre még nem tudja a választ. Mert ezek visznek előre, ezek szükségesek ahhoz, hogy egyszer ügyes legyek valamiben, ahhoz, hogy fejlődjek, tanuljak, hogy kiaknázzam a bennem rejlő potenciálokat. ❤️ Eldöntöttem, hogy idén amatőr festő, illusztrátor és keramikus leszek! Sőt, ki tudja, még mi?! Ha hasonló cipőben jártok, vagy vannak tanácsaitok, hogyan legyünk profi amatőrök, ne tartsátok magatokban. ☺️🤗 #kedvesüzenetek #január @alleebudapest

20. Mindig is hittem ebben. A pillangóhatásban. Egy kis jótett ↠ másik kis jótett ↠ még egy kis jótett ↠ sok sok sok jótett. (De persze egy dolog hinni ebben és egy másik cselekedni is a mindennapokban. Oh well.)