„Elza vagyok, de mindegy” – hétköznapok kisgyerekkel egy percben
Óvodáskorú gyerekekkel általában elég fárasztóak a hétköznapok, gyakran nagyon szívmelengetők, és időnként olyanok, hogy könnyesre röhögjük magunkat saját magunkon, a gyermektelen életünkhöz képest megváltozott prioritásainkon, és… egészen őszintén: a tulajdon gyerekeinken. Én ezt csinálom a legtöbbször. Ezeket a pillanatokat igyekszem összegyűjteni egypercesek formájában a Girlzonboard oldalon, meg most nektek háromszor egy percben. Tóth Flóra írása.
–
1. Beszélgetés a vacsoraasztalnál
A szereplők: N (3,4) óvodás kislány, L (5,1) óvodás kislány, G (33) apa és kreatív producer, F (33) anya és szerkesztő (vagyis én)
Helyszín: kertvárosi lakás étkezőasztala
Időpont: 20.00
Alaphelyzet: vacsorázik a család, G pár perccel korábban ért haza
G: Nagyon rosszat ettem ma ebédre. De nem az én hibám volt…
N: Apa-apa, játsszuk azt, hogy én hercegnő vagyok, te meg az apukám.
G: Jó, de a királyok is esznek.
N: Ehetsz.
G: Köszi.
L: Apa… király, kérek szépen inni.
N: Én Elza vagyok.
L: Neeem, ÉN vagyok Elza.
G: Lehettek mindketten Elzák, Elza 1 és Elza 2.
N: Jó, de apa, még játszunk, ugye?
G: Persze. Akkor is játszunk, ha éppen nem arról beszélünk. Szóval ott voltunk a kertészetben…
L: Van egy nagyon fontos kérdésem! Nyáron tudunk időt szakítani arra, hogy elmenjünk I szülinapjára vagy névnapjára? (Februárban járunk – a szerk.)
F: Persze, el tudunk menni, ha éppen itthon vagyunk.
N: Apaaa… vagyis király, ugye, még játszunk.
G: Persze, csak el akarom mondani…
L: Képzeld, az oviban nem engedtem be I-t a játékba. (I a legjobb barátnő – a szerk.)
G: De miért?
L: Mert a tesómmal akartam lenni kettesben. Ugye, milyen jó nővér vagyok?
G: Nagyon jó nővér vagy, L.
L: Elza vagyok, de mindegy.
G: Persze, Elza.
N: De apaaa, játsszunk máár! Lehetsz szultán is, én meg Jázmin.
G: Oké ,Jázmin, de közben egyetek is.
L: Én Elza vagyok, már mondtam.
G: Elza, te is egyél. Szóval egy embert a kertészetben megkérdeztem, hogy hol lehet itt jót enni…
F: Ez Debrecenben volt?
G: Igen.
F: Akkor az Ikonban kellett volna ennetek.
G: Köszönöm, hogy elmondhattam a sztorimat.
(taps, üdvrivalgás, jelenet vége)
Megjegyzés: a fotón természetesen rántott csirke van.
2. Shopping
Gyerekek a nagyszülőknél, G dolgozik… úgyhogy shoppinggal terveztem elütni a szabadidőmet. Tudom, persze, mehettem volna könyvtárba, meg termeszthettem volna organikus zöldségeket az erkélyen… sőt, ha bizonyos princípiumok rendes beteljesítője volnék, akkor nyilván kitakaríthattam volna a lakást és megfőzhettem volna a jövő hétre előre. De hát én ilyen kis léha nőszemély vagyok, így azzal a szándékkal vetettem be magam a plázába, hogy nem elég, hogy vásárolni fogok, de kifejezetten magamnak.
Először egy konkrét könyvért betértem a könyvesboltba. Nem volt (pedig a net szerint de, mindegy is). Ha már ott voltam, odakukkantottam a mesekönyvekhez. Hát nem akciós volt a kisebb lányom egyik kedvenc sorozatának egyetlen hiányzó darabja?! Megvettem. Nem baj, majd a nyamvadt fast fashion-üzletekben kárpótolom magam.
Bementem egybe, ahol nincsenek is gyerekruhák… vagyis eddig nem voltak, de most piacra dobtak egy anya-lánya kollekciót. Nagyon menő kis ruhácskák, amik mindkét lányom méretében voltak. Csak az enyémben nem. Nem baj, majd veszek magamnak egy másik üzletükben. A lányokéra lecsaptam.
A következő üzletben összeszedtem vagy nyolc ruhadarabot, és vadul próbálni kezdtem. Nyolcból nyolc állt szarul, mintha elvesztettem volna a korábban csodásan működő „passzoló ruha találó” képességemet. Ezen, mondjuk, az a plusz öt kiló sem segít. Folytattam a nézelődést magamnak (!) a gyerekosztályon (az apró termet egyetlen előnye). Semmi nekem való nem volt (pedig a ruháim negyede gyerekcucc), de a lányaimnak találtam egy-egy kihagyhatatlan darabot.
Úgy döntöttem, legalább valami szuper konyhai cuccot szerzek magamnak, a ruháktól elment a kedvem. Az erre alkalmas boltban „gyerek kreatív pakk” akció volt. Természetesen kihagyhatatlan. A drogériában a gyerekeknek való fürdősókat árazták le, a szupermarketben a lányok kedvenc gyümölcsét.
Egy rakás táskával megpakolva dicstelenül távoztam. Útközben bosszút álltam a mit sem sejtő gyerekeimen: megettem az akciós áfonyát. Mindkét dobozzal.
Megjegyzés 1: a történet őszi eset, a mama-lánya egyenhacukából nekem azóta sincs.
Megjegyzés 2: igen, ez az egyik gyermekem szekrénye.
Megjegyzés 3: tegnap teljesen véletlenül vettem magamnak három ruhát.
3. Almatorta
Nem mintha gond lenne a sütési önbizalmammal, de amit a lányaim művelnek velem minden egyes ünnepi sütés alkalmával, az tényleg minden határon túl megy.
Egypercesnek álcázott terápiás panaszkodás következik.
N (3,4) már L (5,1) januári szülinapján előadta, hogy ő a névnapján nagyon-nagyon szeretne tortát, méghozzá almatortát, zöldalmából. Azóta az almatorta témája hetente kétszer előkerült. Mivel amúgy a konyhai alkotótevékenységek közül nem a sütigyártás az erősségem (főzni imádok, de kedvenc szavaim a konyhában a „gondolomformán, érzésre, improvizálva” – amit a sütemények nem igazán hálálnak meg), alaposan felkészültem, feltúrtam az internetet az ideális receptekért, és napokkal az esemény előtt kiválasztottam őket.
Két torta lett végül, egy zöldalmás marcipános és egy klasszikus fordított francia almatorta, és mint általában, ha 1. figyelembe veszem, hogy a sütés mely részében lehet improvizálni (töltelék), 2. odafigyelek úgy általánosságban, a vásárlástól az elkészítésig végig (nagyon nehéz), kimondottan jól sikerültek.
Az ünnepelt a franciáról ránézésre eldöntötte, hogy nem szereti, a marcipánosról leette a marcipángolyót, majd bekapott egy gondosan kiválasztott almamentes falatot, és közölte, hogy nem finom (köszi). Nem lepődtem meg, mert ez a családi tortarutinunk. Ugyanez a gyermek két nappal korábban egy ránézésre ehetetlen téli fagyit fogyasztott el, amire én az átadáskor azt mondtam, hogy nagyon rossz. A következő tortánál kipróbálom ezt a módszert.
Egyébként a képen nem az almatorták valamelyike van (ennyire azért nem szoktam lazán értelmezni a receptet), azokat le sem fotóztam. Ellenben mindkettőből megettem két szeletet.
Ugye, nektek is feltűnt, hogy mérgemben mindig megeszem valamit? Sajnos e tekintetben nem festek torz képet magamról, szóval nekem is rendszeresen feltűnik. Meg az egykori S-es ruháimnak is.
Tóth Flóra
