Az élet egy nagy metrómegálló – Isten éltessen, BKV!
Számomra, aki minden áldott nap legalább két órát békávézom, a hét egyik „legörkényibb” sajtóközleménye díját a héten a BKV jubileumára szervezett ünnepségsorozatra felhívó sajtóközleménye vitte el, amiben az elmúlt ötven év munkáját méltatják. Olyan hangzatos kifejezésekkel élve, minthogy „immár fél évszázada nélkülözhetetlen része a főváros életének”. Ezzel a ténnyel persze nem vitatkoznék, csupán a saját tapasztalataimat osztanám meg utasként. A közlekedési vállalat 50 éves jubileumi kampányának igencsak ironikus olvasatot adnak az olyan botrányok, mint amilyenről múlt héten is olvashattunk a BKK reptéri járata kapcsán. A félóránként járó reptéri buszra ugyanis annyi ember szuszakolódott fel, hogy volt, aki rosszul lett, és ez már szinte rendszeres jelenség – írja a Közlekedő Tömeg Egyesület oldala. Ez persze csak egy sztori a sok közül, mindenkinek megvan a maga esete. Nincs is – azt hiszem – találóbb alkalom, arra, hogy a következő ötven évre jó kívánságokat fogalmazzunk meg a vállalat számára. Szőcs Lilla írása.
–
Reggel hét húsz, Örs vezér tér: hozzácsapódom a metró felé hömpölygő rackanyájhoz. Visz magával, fenéket!: húz magával a tömeg be a metró ülésére. Elhaladva a horgolt terítőkkel seftelő, medvehagymát áruló nénik mellett, a lehető leginkább ignorálva az éppen magán könnyítő még részeg/már részeg arcot… vagy a kinőtt melegítőben csajozó pávát. Közben szorítom magamhoz a táskám, kutatok a bérletemért, és tol előre a tömeg, majd elzúg a fülem mellett elegánsan, férfiasan valami artikulálatlan moraljás „jegyeket, bérletek? ribanc”, majd maga mellé köp egyet az úr. Nézek ki a fejemből, és azon tűnődöm, hogy ez meg mi a csavaros fasz volt mégis. Az ülésemmel szemben a közlekedési vállalat születésnapi reklámja lóg, idén 50 éves a BKV.
Az ellenőr nagyobb oltást mér rájuk, mint bármelyik elégedetlen utas
– röhögök magamban, majd levonom a tanulságot gyorsan: Az élet egy nagy metrómegálló.
Úgyhogy nem is tudom hirtelenjében, milyen jó kívánságot mondhatnék. A közjó érdekében azt, hogy remélem, a jövőben kulturáltabb emberek jelentkeznek a betöltetlen pozíciókra.
De hát, hálátlan munka lehet békávésnak lenni, annál már csak egy hálátlanabb dolog van: BKV-utasnak lenni. De talán a leghálátlanabb feladat a cég PR-osának jutott, akinek a lehető legjobb színben kell beállítani a fentebb vázolt valóságot, történjen bármi is. Nem egyszer méltattam már a kommunikációs attaséjukat, mert tényleg rengeteg tanulhat tőlük az ember, hogy hogyan keretezzék át pozitívan a szart. Itt például az ellenőri pozíciót, mint életpályát úgy eladják, hogy menten jelentkezni támad kedve az embernek (irónia*): ,,Járműveink egyszerre több mint százezer utast tudnak korszerű szolgáltatást nyújtva, biztonságban szállítani. Munkatársaink lojalitását fejezi ki, hogy egy átlagos BKV-s 16 évet tölt társaságunk alkalmazásában. Vannak, akik a kezdetektől, nyugdíj előtt állva, az egész életüket a BKV-nál töltötték.”
Persze akarnék, de nem tudok nem az imént maga mellé köpő „művelt” ellenőrre gondolni. Vagy a Moszkván üveges tekintettel maga elé bámuló, teljesen kiégett idős kallerre, akit, ha megpöckölnék az ujjammal, szerintem eldőlne és tovább horkolna.
Az egyetemi éveimet boldogító Kálvin téri ellenőrökre, akik bérlet helyett is csak diákigazolványt kértek mindig.
Vagy arra a fickóra, aki hosszú évek elnyomását kompenzálhatja, azzal, hogy fél órán át a bérleted fémszálának valódiságát vizsgálja a neonfény felé tartva, mint valami helyszínelő az NCIS-ből.
A kilencvenes években a külföldi rokonokat temérdek pénzzel lehúzó arcokra.
A múlt heti buszsofőrre, aki „úriemberhez méltóan” közölte velünk, hogy első ajtós felszállás van „istenbasszonmámeg”.
És hát, a füstölgő hármas metróra, vagy a reptéri járatra asszociálni – mint a százezer utast korszerűen szállító eszközre. Mindezzel igazi életpályamodellt nyújtva a jövőbeni reményteljes jelentkezőknek.
Noha a budapesti közlekedés az utóbbi évtizedben hatalmasat fejlődött - példának okáért pont az ilyen és ehhez hasonló hibák kiküszöbölésére létrejött a BKK - mégis mindenkinek megvan a maga emléke az elmúlt ötven évről, fiatal korom révén, nekem csak az elmúlt húszonöt évről.
Az ember életében bőven elég egyszer megtapasztalnia azt, hogy milyen baromi dühítő érzés kiszolgáltatva lenni egy rendszernek, mint amilyenben nekünk is részünk van alkalomadtán. Ennek ellenére azt sugallják, hogy a rendszer hasít, mintha egy "nagy, boldog család” lettünk volna eddigis: én, te, az ellenőrök és a BKV együtt, immáron ötven éve. Ez persze csak az én sztorim. Úgyhogy én születésnapjukra kívánom nekik a kulturáltabb, hatékonyabb munkaerőt, a tiszta, rendezett járatokat, a hármas metró sikeres befejezését és „Kápmegyerig” tartó meghosszabbítását, az M2-es metró és a H8-as hév összekötését… meg persze azt, hogy a valóság hasonlítson inkább egy békávés sajtóközleményre, mintsem egy húgyos, büdös metrómegállóra! Csirió!
Szőcs Lilla
Kiemelt kép: YouTube
