Az apró ajándékok a gondoskodásról szólnak
Saját kézzel készített meglepetések a fa alá vagy a fára
Annyiféle szempontnak kellene megfelelnie egy korszerű ajándéknak: legyen környezetbarát, újrahasznosított, látványos, és persze ne kerüljön sokba. Az sem árt, ha ezek mellett még praktikus is. Valami ilyesmit keresgéltem egy ideig, aztán végül magam láttam neki az ajándékkészítésnek. A saját kézzel bütykölt ajándék kicsit pepecselős, cserébe viszont a legjobb relaxációs tevékenységet gyakorolhatod: alkothatsz. Aggod Zsuzsi apró ajándékai.
–
Teában az ihlet
Azon törtem a fejem, mit is készíthetnék a hozzám közel állóknak, ami személyes, kedves, olcsó, és nem túl nehéz megcsinálni. Beraktam hát egy kis megnyugtató háttérzenét, a karácsonyi illatról pedig egy csésze gőzölgő tea gondoskodott, a filtert már kiszedtem, de valahogy nem akarózott kidobni. „Olyan szép ez a sűrű szövésű selyempiramis, átsejlenek rajta a színes gyümölcsdarabkák. Minden egyes fényes gúla egy kis csomag ajándék lehetne. Ajándék és szépséges, egyedi csomagolás apróságoknak – ráadásul újrahasznosítható.”
Egy perc alatt megvolt tehát az ötlet, ám mivel nem vagyok nagy teás, a teát dobozostul bevittem a munkahelyemre, így gyorsan fogyott, és nekiülhettem végre az ajándékkészítésnek.
Így zajlik a munka
A piramisfiltert a hegesztés vonalában két oldalról fogd meg, és óvatosan húzd szét. Akkora rést csinálj csak, amin át befér az ajándék. Távolítsd el a használt teafüvet, öblítsd ki és szárítsd meg az üres filtert, amire mostantól díszítésre váró ajándéktasakként tekinthetsz.
Jöhet a vékony lakkfilc, csillámos ragasztó, gyöngy, színes, vékony fonalak, kezdődhet a díszítés, amit saját képességeidre, idődre és a szeretteid egyéni igényeire szabhatsz.
Ha azt is kitaláltad, mit töltesz bele, átlátszó cérnával öltögesd össze a nyílást, vagy a szétnyitott széleket összefogva ragasztópisztollyal, esetleg technokollal lezárhatod a zacskót.
Ha például ehető ajándékot teszel bele, akkor még egyszer felhasználhatod a teafiltert, ha levágsz a tetejéből nagyjából egy centit, és a nyílás szélébe pár öltéssel befűzöl egy kábé 20 centis, vékony fonalat, amivel összehúzhatod a zsákocska száját.
Nem (tea)tojásból, hanem (tea)filterből kikelő csirke
A családban lévő gyerekek biztosan élvezni fogják ezt a tollas „filtercsibét”. Máskor bosszant, most viszont kifejezetten örültem a cihából távozó tollaknak. Pont ez kellett nekem, egy faroktollnak alkalmas hosszabb pihét is találtam, a kiürített teafilterbe pedig töltelékként került pár fölös tollacska. Filcanyagból félbehajtott háromszög lett a csőre, két gyöngy a szeme, lábai is filcmaradékból készültek. Kerülhet rá taréj is filcből, de a pihéből készült bóbita is jól áll neki. Ha elég ideig fújkálták a gyerekek a tollakat, és már nem szórakoztatja őket, akár díszként is mehet a fára, biztosan nem húzza le az ágakat.
Molyűző levendulazsákocska
Ez a kedvencem, mert szépséges, illatos, amúgy is szeretem a levendulazsákot, és magam is örülnék neki, ha ilyesmit kapnék. Valójában a legtöbb filteres tea önmagában is illatosít, de a levendula még a molyokat is elűzi. Minden fiókba elkél néhány. Technikailag ez a két előző ötvözete: a kiürült filtert ugyanúgy díszítettem gyöngyökkel, lakkfilccel, csillámos ragasztóval rajzolt díszekkel, mint az ajándékos tasakot, majd ugyanúgy töltöttem meg és zártam le, mint a csirkét. Tölteléknek kerülhet bele bármilyen szárított növénydarabka, ha nem szereted a levendula illatát. Tehetsz bele néhány nagyobb fényes gyöngyöt is, ezek különösen szépek, ahogy átcsillannak a tasak selymén.
Teamanó
Nem gondoltam volna, hogy egyszer saját jószántamból aszalt sárgabarackot fogok varrogatni, de úgy látszik, elérkezett ennek is az ideje. Mert hogyan máshogyan is tudnék egy teamanót kreálni a filteres teából? Ráadásul a régi filterek összegyűjtött zsinórjaival varrogattam ezt az aszalt barackot.
Mi kell a manóhoz a teafilteren kívül? Nézz körül a kamrában!
Mazsola vagy vörös áfonya jó lesz a kezéhez, lábához, a fejéhez pedig keress ezeknél valamivel nagyobb aszalt gyümölcsöt (például aszalt sárgabarack, szilva, datolya, füge).
Az enyémnek a szeme borókabogyóból lett, azért választottam, mert könnyű átszúrni. A szájához találtam egy jó kis görbe kesudiót, úgyhogy félretettem (értsd: megettem) a szotyolát és a pucolt mandulát, ami már reménykedve várta, hogy fotózkodhasson.
Igazság szerint elég sok reménykedő fotómodell aszalt gyümölcsöt és magot befaltam, mire elkészültem.
A varrás sorrendje: először a lábak készüljenek el, majd csomózd meg a madzagot, utána jöhet a mazsola, a teafilter, és a zárócsomó.
Kezek: rögtön a csomóval kezdj, utána következhet a borókabogyó, a teafilter, és végül újra a csomó.
Szem: megint a csomóval kezdünk, aztán jön a borókabogyó, a barack, vissza a túloldalra, borókabogyó, csomó, és kész!
Száj: csomó, barack, a kesudiót megkerülve ismét a barack, majd újabb csomó – ha fogakat is szeretnél imitálni, ezt két-három helyen ismételd meg. A fejet odavarrtam a filterhez.
És persze csillagánizst is kapott a hasára, hogy igazán karácsonyi íze legyen a teának.
Jól szórakoztam, amíg készültek ezek az apróságok, és biztos vagyok abban, hogy derűs pillanatokat szerzek majd azoknak, akik megkapják tőlem az ajándékokat. Közben végig rájuk gondoltam, remélem, ezt ők is érzik!
A képek a szerző tulajdonában vannak