Hányan vagyunk az ágyban akkor, amikor azt hisszük csak ketten vagyunk? – A szex közbeni szorongásainkról
Nemrég egy cikkben arra kerestem a választ, hogy vajon mi minden miatt vagyunk képesek szorongani az ágyban. A válaszok azt mutatták, hogy gyakorlatilag minden miatt feszenghet az ember – pláne egy olyan helyzetben, amikor a legsérülékenyebbek vagyunk, miközben a teljes oldottság lenne a legjobb. Sokan említették, hogy attól félnek, meghallják őket a gyerekek, a szülők, mások attól, hogy a telefon kameráját véletlenül „benyomják” közben, megint mások a saját testük működése vagy épp látványa miatt aggódnak… Vajon mi lehet ennek a hátterében? Mi mindennel terhelt a szexuális életünk? Hányan is vagyunk valójában az ágyban, amikor elvileg csak ketten vagyunk? Erről beszélgetett Szabó Anna Eszter és pszichológus édesanyja, Kazimir Ágnes.
–
Szabó Anna Eszter/WMN: Volt számodra a múltkori szex közbeni szorongásról szóló cikkben bármi meglepő?
Kazimir Ágnes: Nem mondanám. Hamar megtanultam, hogy bármin képesek vagyunk szorongani akármilyen helyzetben. Szex közben még könnyebb is, hiszen az az egyik legsérülékenyebb állapot. Persze hogy könnyebben kerülnek felszínre a félelmeink, szorongásaink, amikor a leginkább kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Akinek az önismereti alapja nem stabil, az nem lesz képes elengedni magát. Márpedig a többség küszködik az önismerettel, így minden mással is. De
az önismereti gondok legtöbbször valami más krízisben öltenek testet, mondjuk, szexuális jellegű problémák formájában.
Sz. A. E./WMN: Mondanál példákat?
K. Á.: Szex közben az exemre gondolok, félek, hogy a gyerek maszturbál, kövér vagyok, nem szeret majd így a férjem, félek megmondani anyunak, hogy nem szeretnénk minden héten ott ebédelni, a férjem unalmas, mindig minden ugyanolyan, a szomszéd flörtöl, nekem ez jó izgalom, de mi lesz ebből, pánikrohamom van, ha elindulok itthonról gyerek és férj nélkül. Nem merek a feleségemhez úgy érni, de még gondolni se rá nőként, amióta terhes/szült. Molesztáltak, sose mondtam el a férjemnek se, csak mindig összeszorítottam a fogamat, és hagytam. Minden együttlétkor mostanában rosszul vagyok, pedig a férjem gyengédebb, mint valaha. A fiunk homoszexuális. Miattunk az? Miért gondolok apámra, ha az ágyban vagyok a pasimmal? A mellemhez nem érhet senki, mióta az a babáé és egyre kevésbé kívánom a szexet. Ezek csak így hirtelen a legtipikusabbak, amik eszembe jutottak. Összetettebb gondok is vannak persze.
Például egy kliensem dédszüleit megölték Birkenauban, ezt mindenki tudta, de sose beszéltek róla. A rémálmaiban őt és a családját hurcolták oda, kiabált volna, de nem jött ki hang a torkán. Orgazmus közben bűntudata van, ezért nem is sikerül neki elérni már egy ideje. Egy másik páciensemnek szörnyű szenvedés volt minden együttlét, mert az anyja és nagymamája szerint „csak a kurvák élvezik a szexet”. A nagypapa járt prostituáltakhoz, mint kiderült.
Csak néhány konkrét eset a sokból. Ez is mutatja, hogy
amikor egy akut probléma felmerül, az esetek többségében csak komplex, esetenként segítséggel történő átgondolás után tudunk válaszolni a felmerülő kérdésekre, és elindulni a megoldás felé.
Sz. A. E. /WMN: A szexualitásról eleve félve kommunikálunk, nem? És akkor jön egy ilyen vallomásgyűjtemény, amiből világít, hogy például a lebukástól való félelem milyen negatívan hat a hálószobai életre.
K. Á: Egyrészt sokszor ez a realitás. Kicsi a lakás, vékonyak a falak, a gyerek tényleg bejöhet. Vannak, akik a telefon kamerájának benyomódásától, vagy a hangirányítással történő videóhívás elindításától félnek. Ez egyszerűen megoldható, mert a telefon kivihető, betehető szekrénybe. Ám az sem ritka, hogy valaki titkolt, borzongást kiváltó vágya az, hogy a szeretkezést felvegyék, csak a vágy szorongás álcát vesz fel. Szóval ezekre a szorongásokra van megoldás, ha tényleg akarjuk. Ha félünk attól, hogy a gyerek belép a szobába, tegyünk riglit az ajtóra, vagy zárjuk kulcsra. Ha a gyakorlati lépések, megoldások után a szorongás nem csökken, annak viszont már mélyebben lehet a gyökere, amit meg kell keresni a megoldáshoz.
És amit mondtál, hogy félve kommunikálunk a szexualitásról… hát miről nem? Alig van valami, amiről érdemben, őszintén merünk és képesek is vagyunk beszélni. Nem a szex lesz a kivétel, az biztos.
Annyi elrendezetlen dolgunk van magunkkal, a környezetünkkel, nem csoda, hogy valamilyen módon testet öltenek az ágyban.
Sz. A. E./WMN: Van tipikus példa arra, hogy általában kik szoktak „megjelenni” a hálószobában szorongás formájában? Szülők, exek?
K. Á.: A hálószobában bárki megjelenhet, akivel nincs elrendezett kapcsolatunk, akivel nincsenek helyén bennünk a dolgok.
A bűntudat, a szorongás, a szégyen, de az eltitkolt vágy is bevonzhat bárkit a közös ágyba.
Ezeket arra kell használni hogy az esetleges kiváltó okok végére járjunk, ha kell, segítséggel.
Sz. A. E./WMN: És például más a jelentősége annak, ha valamelyik szülő „jelenik meg” hívatlanul az ágyban?
K. Á.: Ó, hát persze! A szuperego, a felettes én szerepében megjelenő szülőfigura mindig lelkiismeret-furdalást, bűntudatot, szégyent generál. Itt is a kiváltó okok keresése, a lehetséges megoldások mielőbbi megtalálása lehet megkerülhetetlenül sürgető.
Sz. A. E./WMN: Melyek azok a szülői minták, mondjuk úgy, hogy hibák, amelyek odáig vezethetnek, hogy belekavarnak a gyerek későbbi szexuális életébe?
K. Á.: Például a maszturbációs bűntudat kialakítása nagyon tipikus. Hosszú, kanyargós dominósort képes felborítani. A tabusítás, a szégyen és a szorongás itt tapad legelőször, a testi örömszerzés szabadságát elvéve. Terhelő, ha a szülői szexualitás a gyerek előtt zajlik, pláne ha a gyerek bevonásával. Árt és rombol a pornó, ami nem ritkán szülői óvatlanság miatt kerül a gyerek elé. Nem egy példát láttam, amikor a gyerek éjszaka kiosont tévézni, és egy pillanat alatt pornó került a szeme elé. De olyan is volt, hogy az apa a kicsi gyereke jelenlétében nézett pornót, mondván, hogy az úgysem érti, mi történik. Aztán később az anya sírva hozta a gyereket hozzám, hogy agresszív és folyton a fütyijét mutogatja az oviban.
Bárminemű szülői agresszió is jelentős bizalomvesztést okozhat, ami a későbbi, felnőttkori intimitást is jócskán veszélyezteti.
Sz. A. E./WMN: Mi történik/het, ha tényleg megjelenik valaki a hálószobában? Vagyis ha belép a gyerek? Milyen hatással lehet rá és/vagy a szülők szexualitáshoz való viszonyára?
K. Á.: Ha jól kezelik, akkor a dolog természetes mederben marad. Segít a humor! Gyakran nem a látottak és hallottak traumatizálnak, hanem az, ahogyan a szülők kezelik a helyzetet. Hajlamosak túlreagálni, megijedni, drámázni, miközben a gyerek sokszor fel sem fogja, mit lát, viszont mire kettőt pislog, kiabálnak vele, hogy menjen ki, miért nem kopogott, ne nézzen oda. Ebből csak rossz konklúziókat tud levonni mind a szülőkre, mind saját magára vonatkoztatva.
Sz. A. E./WMN: Vannak jellemzően férfi- vagy női szorongások az ágyban? Le lehet bontani nemekre, hogy a férfiaknak az anyjuk, a nőknek az apjuk „jelenik meg”?
K. Á.: Ilyen nincs, mindenkinek az jelenik meg, akivel elintézendő dolga van, lenne, vagy vágyna rá, hogy legyen.
Az aktus nemtől függetlenül sokaknak nem örömforrás, hanem minden alkalommal „érettségi vizsga”. Vizsgadrukk kíséri, a kudarctól való igazi, mély rettegés. Itt is az ok megkeresése a legfontosabb.
A nőknél és a férfiaknál is gyakori a kisebbrendűségi érzés, önértékelési káosz. A fiúk kényszeresen a fütyiméretet hasonlítgatják, a nők meg szinte mindent. Nehéz az intimitás és a bűntudatmentes örömképes élet mindazoknak, akik nem mernek, nem tudnak őszintén élni, kommunikálni, dönteni, elfogadni, szeretni, elengedni és megtartani.
Szabó Anna Eszter és Kazimir Ágnes
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / gilaxia
