A magyarok 41 százaléka nem jutott el nyaralni

–

A magyarok 41 százaléka nem nyaralt

Több anyukacsoportban benne vagyok, ahol így augusztus végén rendre születnek a posztok arról, hogy idén sem sikerült eljutni nyaralni… nemhogy a tengerhez (ahová – Orbán Viktor miniszterelnök TikTok-videója szerint – minden magyarnak alapvető igénye, hogy évente legalább egyszer elutazzon), de még országhatáron belül sem (bár ez szerintem eleve egy vitaindító kérdés, hogy mi olcsóbb). Mert nyaralni nagyon drága, különösen, ha nem egy-két fő, hanem egy család utazásáról van szó. Ezt minden évben megtapasztalom személyesen is, és idén ugyan jól alakult, mert összejött, de tavaly például nyáron költöztünk be a házunkba (nem kevés hitelből, de tudom, hogy sokaknak még úgy is álom), és annyi tennivaló maradt, hogy sem szabadságunk, sem anyagi lehetőségünk nem jutott az utazásra. Annak ellenére, hogy egyébként sok nyári élményben volt részünk, mentünk egy-egy napra a Balatonhoz, kirándulni, a kisiskolás gyerekeim szomorúak voltak emiatt (még ha meg is értették az okokat).

Akárhogy nézem, a nyaralás évről évre drágább lesz. Aki applikációval foglal szállást, akár vissza is tudja keresni, hogy néhány évvel ezelőtt mennyi pénzt fizetett. Elég megdöbbentő a változás. Még 

a két évvel ezelőtti szállásunknak is közel 30 százalékkal nőtt az ára ugyanazon időszakban, ha pedig még többet megyek vissza, még nagyobb különbségeket látok.

Két kutatást is találtam, az egyik szerint tavaly

a magyarok 41 százaléka nem engedheti meg magának a nyaralást, a másik szerint idén a 69 százalékuk nem tud elutazni egy hétre.

Nagyon nehéz tartalmas nyári élményeket adni a gyerekeknek

Bár ezekben a statisztikákban nincsenek részletek, hogy a nem nyaralók mekkora része családos, azért szerintem a legtöbben négyfős családdal vagy nagyon jó anyagi helyzetben engedhetik meg maguknak az egyhetes nyaralást, vagy úgy, hogy keresnek valamilyen alternatív módot (lakáscsere, kempingezés, ismerőshöz utazás). És persze az ember nem lepődik meg, hogy négy ember nyaralása többe kerül, mint kettőé, csak éppen a nyári szünetre egyébként is jut bőven az extra kiadásból.

A legtöbben ugyanis csak valamiféle hibrid rendszerben tudjuk megoldani azt, hogy a gyerekünknek legyen egyáltalán felügyelete, amíg dolgozunk, és a táborok nagy része nemhogy pénzbe kerül, de étkezéssel együtt sokszor százezres nagyságrendű. Erre jön még az, hogy tényleg, egy gombóc fagyi 650 forint átlagosan, és a legtöbb nyári program fizetős. Megnéztem, mennyibe került 

egy négyfős családnak elmenni egy csúszdaparkba, Magyarországon: a legtöbb helyen átlagosan nagyjából 30.000 forinttal kell számolni. 

Természetesen tudom, hogy vannak szuper ingyenes programok és lehetőségek, Budapesten például nagyon sok múzeum állandó kiállítása ingyen látogatható a gyerekeknek és féláron az őket kísérő felnőttnek, de a deklaráltan nyári élmények mégis nagyon sok helyen drágák. Szerintem a legtöbb szülő eleve tele van lelkiismeret-furdalással a nyár kapcsán, hiszen szinte senki nem tud két és fél hónapra szabadságra menni, vagy ha mégis, akkor mindig csodálatos türelemmel és lelkesedéssel szórakoztatni és ellátni X számú gyereket.

Azt is tudom, hogy nem kellene mindentől azt érezned, hogy rossz szülő vagy, de bevallom őszintén, én azért időnként érzem. Azokon a napokon, amikor a gyerekeimet valamilyen képernyő foglalja le, hogy én dolgozhassak, és még így sem keresek elég pénzt, hogy anyagi sakkozás nélkül szervezzek csúszdaparkot meg mindenféle szuper programot azokra a napokra, amikor nem dolgozom. Amikor arra gondolok, hogy hiába elég nagyok már a gyerekeim ahhoz, hogy egy-két órát egyedül legyenek itthon, és elég kötetlen a munkám, hogy ne kelljen minden fillért táborra költeni a nyáron, mégis valamennyire megkönnyebbülök, ha elkezdődik az iskola. 

Nagyon-nagyon sokszor eszembe jut, hogy a nyári szünet, ami nekem egy megoldandó feladat (logisztikai és anyagi értelemben is) a gyerekeimnek szuper élmény kellene hogy legyen.

Aztán persze azt is felidézem, hogy gyerekkoromban az én nyári szüneteim sem voltak egy csillámpóni-lovaglások végig, de azért minden évben voltunk a Balatonnál és a tengerparton, és akkor valahogy általában hasonlóan volt a többi osztálytársamnál is.

Talán ez a legnagyobb nehézség anyagi értelemben: már nagyon más mindenki élete, vannak családok, akik sokkal kevesebb terhet cipelnek, és vannak, akiknek mindez, amit most írtam egy firstworldproblem-halmaz, mert arra koncentrálnak, hogy az étel meg a számlák rendben legyenek.

Megoldásom persze nincs, de…

Nagyon fontos lenne, hogy óvatosabban kommunikáljunk erről, főleg a gyerekekkel. Hiszen a pedagógusok nem látnak bele a családok anyagi helyzetébe, és lehet, hogy egy olyan egyszerű apró évindító feladat, hogy rajzoljanak vagy írjanak a nyaralásukról, már szükségtelenül megmutatja ezeket a szakadékokat a gyerekek között. 

Óvatosan javaslom: legyen inkább ezeknek az évindító feladatoknak a témája egy nyári élmény, mert abba talán több minden belefér, és reméljük, azoknak a gyerekeknek is kijutott belőle, akik a nem nyaraló 41 százalékba tartoznak. Nagyon fontos szerintem a gyerekeinket is empátiára nevelni, és arra, hogy nem mindenkinek egyformák a lehetőségei. Az anyagi különbségeket csak finoman hozzuk szóba, főleg egy gyerekközösségben. Persze tudom, hogy a leterhelt és valószínűleg szintén nem luxusnyaralásokról érkező pedagógusoknak kevés kapacitása van erre, és az oktatásban sokkal nagyobb gondok is adónak, mint az első őszi fogalmazás témájának érzékenysége… de ennyi figyelmesség igazán nem kerül semmibe.

Ti eljutottatok nyaralni idén?

Tóth Flóra