Az utcai könyvtár azért jött létre, hogy a hajléktalan emberek számára is elérhetővé tegye az olvasást, de a kezdeményezés ennél sokkal többet jelent: közösséget teremt, visszaadja a méltóságot, és olykor szó szerint is életeket ment.

„A férjemnek nem erőssége a másokkal való törődés” – olvasom egy középkorú nő szavait a The Guardian tanácsadó rovatában. A levél írója a félelmeit osztja meg a világgal: attól tart, ha megbetegszik, magára marad. A sablonos válasz, amit kap, nem hiszem, hogy megnyugtatna bárkit, aki hasonló gondolatokkal küzd. De maga a levél, a témafelvetés nagyon fontos: nincs ember, aki élete bizonyos pontján vagy pontjain ne viaskodna efféle démonokkal.

Hahó! Hallottátok a nagy hírt? Vagy lemaradtatok róla? Ne féljetek, arra a kis időre (míg friss) nem is éri meg odafigyelni. A divat kissé túlpörögte magát az utóbbi időben – legalábbis Gyárfás Dorka szerint.

Putyin számára a béke feltétele a kelet-ukrajnai Donbász teljes területének átadása. De mit is takar pontosan ez a területi követelés, és hogyan élnek ebben a régióban ma az emberek, akikről mindenki hajlamos elfeledkezni? Helyszíni riport.

Az iskolaköpeny már a rendszerváltás előtt sem volt kötelező, mégis vannak, akik szívesen visszahoznák a sokak számára rosszemlékű ruhadarot.

Számít, hogy karizmatikus? Hogy jóképű férfi? Hogy sokat tett le az asztalra? Rengeteg kérdés merülhet fel, amikor egy ünnepelt sztár, rendező, sportoló neve egy bántalmazásról szóló ügy kapcsán kerül elő. A szociálpszichológus szerint ilyenkor gyakran nem az áldozat szemszögéből nézünk a történetre, hanem arra koncentrálunk: mit adott nekünk az illető, mit tett a hazáért, a nemzetért.

Aranka három éve hajléktalan. Most arra a hideg novemberi éjszakára emlékszik vissza, amikor rózsaszín kabátjában először lépte át egy „fapados menhely” küszöbét.

Lakatos Katalin őstehetség. Ha máshova születik, és nem a hátrányos helyzetű, 12 gyerekes roma származású házaspár legidősebb lányaként nőtt volna föl, akkor most valószínűleg elismert iparművészként dolgozna.