Szülői kivételezés: valójában kedvenc gyereknek lenni sem könnyű

–

A szülői kivételezés dilemmája

Egy téli napon a HuffPost szerzője a gyerekei vidám hógolyózását figyelte, de a jókedv nem tartott sokáig. Eleinte bölcs és távolságtartó szülőként távolról nézte az eseményeket az ablakból, de ahogy az lenni szokott, eljött az a pont, amikor kénytelen volt közbelépni. „Ne a fejét célozd!” – hangzott a hatástalan szülői figyelmeztetés, majd a szerző 11 éves lánya feldúltan rohant oda hozzá: „Amikor én dobom meg a bátyámat, rögtön rám szólsz, de amikor ő dob meg engem, nem mondasz semmit!” Az édesanya a fiára pillantott, majd a lányához fordult: „Érdekes, mert a bátyád épp ugyanezt mondja: ha ő talál el téged, rászólok, de ha te dobod meg őt, nem teszek semmit.”

És most mindenki döntse el, kinek van igaza, bár a történet önmagáért beszél. Ezt a jelenséget támasztja alá egy közel 19 ezer fő bevonásával készült tanulmány is, amely szerint a szülők gyakran hajlamosak bizonyos gyerekeket előnyben részesíteni. Alexander Jensen és munkatársai kutatása rámutatott, hogy

a születési sorrend, a gyerek neme és temperamentuma mind befolyásolja a szülői kivételezést.

A különbségek már kiskorban kialakulnak, és hosszú távon is hatással lehetnek a gyerekek önértékelésére, valamint a testvéri kapcsolatra. Bár minden családnak megvannak a maga dinamikái, a kivételezés gyakran hasonló minták szerint alakul:

• Nemek közötti különbségek: A lányokat általában felelősségteljesebbnek és könnyebben irányíthatónak tartják, kevésbé hajlamosnak a konfliktusokra, és ez hatással van a nevelésükre.

• Születési sorrend: Az elsőszülöttek gyakran nagyobb szabadságot és önállóságot kapnak, amit a szülők érettebb viselkedéssel magyaráznak, de a kivételezés sok esetben felnőttkorban is tovább él.

• Interakciók és anyagi javak: A kivételezés megnyilvánulhat a szülő-gyerek kapcsolatban, valamint a családon belüli anyagi javak elosztásában is.

A kivételezés hátterét több tudományos vizsgálat is elemezte. Úgy tűnik, a gyerekek szinte azonnal érzékelik a szülői kivételezést, különösen azok, akik korban közel állnak egymáshoz, és versengenek a figyelemért. Judith Dunn, a londoni King’s College fejlődéspszichológusa megállapította, hogy már másfél éves kortól figyelik, hogyan viselkedik az anyjuk a testvéreikkel. Ha a bánásmódban jelentős különbséget észlelnek, az gyakrabban vezet testvérek közti konfliktusokhoz.

Mi állhat a kivételezés hátterében?

A tanulmány rávilágít arra, hogy a szülő-gyerek kapcsolatok dinamikája idővel változhat, például ha a gyerek egy hirtelen elhunyt rokonra emlékezteti a szülőt. Dr. Blaise Aguirre, a Harvard Medical School pszichiátere szerint az emberek természetüknél fogva közelebb érzik magukat azokhoz, akik temperamentumban hasonlítanak rájuk. Ezért egy érzelmileg érzékeny, mozgékony gyerek és egy nyugodtabb, kevésbé érzelmes szülő között gyakran félreértések alakulnak ki. A kutatók azt is kiemelik, hogy a szülők hajlamosak előnyben részesíteni a nyugodtabb, könnyebben kezelhető gyerekeket.

Aguirre szerint lényeges, hogy a szülői hozzáállás az idő előrehaladtával változhat. Hangsúlyozta, hogy az emberek általában mélyebben emlékeznek a negatív visszajelzésekre, mint a pozitívakra.

„Még ha egyenlő arányban kapunk is kritikát és dicséretet, a negatív megjegyzésekre jobban emlékszünk. Ez különösen igaz, ha a dicséret nem nekünk szól, hanem egy testvérünknek. Egy testvér elismerése sokkal mélyebb emlékké válhat, mint a saját kudarcunk” – mondta.

A szülői kivételezés láthatatlan hatásai

„Tényleg számít, ha néha szemet hunyok afelett, hogy a lányom hógolyót dob a fiam nyakába?” – teszi fel a kérdést a HuffPost szerzője. A kutatások szerint a szülői kivételezés súlyos következményekkel járhat. Azoknak a gyerekek, akiket gyakrabban kezelnek hátrányosan, nagyobb eséllyel lehetnek érzelmi problémáik, rosszabb mentális egészségük és feszültebb családi kapcsolataik. Ezzel szemben a kivételezett gyerekek általában érzelmileg kiegyensúlyozottabbak, jobban teljesítenek az iskolában, és harmonikusabb kapcsolatokat alakítanak ki. Bár a szülők gyakran nem tudatosan tesznek különbséget, ezek a minták hosszú távon meghatározó hatással lehetnek a gyerekek fejlődésére és a család dinamikájára.

A kedvenc gyerek szerepe látszólag előnyös, de súlyos érzelmi terhekkel is járhat

Bár a szülői kivételezés gyakran a hátrányos helyzetű gyerekre van negatív hatással, a kedvenc szerepe is jelentős érzelmi terheket hordozhat. Jensen rámutatott, hogy a szélsőséges kivételezés még a kedvezményezett gyerek számára is nagy károkat okozhat. A Psychology Today cikke is foglalkozott a témával, az ebben említett egyik felmérés résztvevője úgy fogalmazott, hogy a kivételezés senkinek sem kedvez. Öt testvér közül a legfiatalabbként édesanyjuk elkényeztette, ami miatt testvérei nehezteltek rá.

„A családi konfliktusokért gyakran a kivételezett gyereket hibáztatják, pedig senki sem kéri, hogy ő legyen a kedvenc” – hangsúlyozta. Az előnyben részesített gyerekek gyakran bűntudatot éreznek, irreális elvárásoknak próbálnak megfelelni.

Marco Bertelli, egy olasz férfi, aki saját tapasztalatai alapján osztotta meg gondolatait a szülői kivételezésről, szintén jól példázza a megkülönböztetés hosszú távú árnyoldalait. A 71 éves Bertelli tinédzserként figyelmeztette szüleit, hogy az összehasonlítás ártani fog a testvéreivel való kapcsolatának. Bertelli felidézte, hogy szülei gyakran mondták három évvel fiatalabb öccsének: „Miért nem tudsz olyan lenni, mint Marco?” Ez a fajta összehasonlítás mély sebeket hagyott maga után, és végül elhidegüléshez vezetett a testvérek között.

Mit tehetünk, ha a gyerek kivételezésre panaszkodik?

A kivételezés mindkét fél számára nehéz. Gyerekként azért, mert könnyen úgy érezhetjük, hogy háttérbe szorulunk, szülőként pedig azért, mert egyensúlyozni a szeretet és az igazságosság között nemcsak nehéz, de gyakran félreérthető is. A szakértők szerint azonban empátiával és tudatos kommunikációval ezek a helyzetek jól kezelhetők.  

Ha a gyerek arra panaszkodik, hogy kivételezést tapasztal, az első és legfontosabb lépés, hogy komolyan vegyük az érzéseit. Aguirre szerint ilyenkor érdemes így válaszolni: „Azt hiszem, hogy én máshogy látom, de meséld el, te mit érzel!” Ez a mondat önmagában is megnyugtató lehet, hiszen a gyerek érzi, hogy teret kap az érzései kifejezésére. Emellett pedig a szülőknek is segít jobban megérteni, mi zajlik a gyerekben. Ez a fajta nyitottság nemcsak a pillanatnyi helyzeten segít, hanem erősíti a bizalmat is a szülő-gyerek kapcsolatot.

Fontos, hogy ne söpörjük le a gyerek aggodalmait. Ha azt érzi, hogy nem figyelünk rá, könnyen kialakulhat benne az érzés, hogy kevesebbet ér, mint a testvére.

Ehelyett próbáljuk meg segíteni neki más nézőpontokat is megérteni, miközben biztosítjuk róla, hogy a szeretetünk feltétel nélküli – nem függ attól, hogy éppen hogyan viselkedik vagy teljesít. Az ilyen beszélgetések néha kényelmetlenek lehetnek, de hosszú távon óriási jelentőségük van. Nemcsak a konkrét helyzet megoldásában segítenek, hanem abban is, hogy a gyerek biztonságban és megbecsülve érezze magát a kapcsolatunkban – és ez az, ami igazán számít.

Simon Eszter